Hetedíziglen: Eredményhirdetés

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 19:43 Összes olvasás: 261285

Korábbi hozzászólások:

3872.	[tulajdonos]: Eredményhirdetés	2021-04-15 20:47
Kedves Játékosok! Remélem jó sorrendben tettem fel mindent. Első játékvezetésem volt. Gratulálok mindenkinek! Általános szavak voltak, és mégis milyen egyedi alkotások születtek, még régi nyelvezet használata által is. Próza és vers egyaránt megjelent. Élmény volt a játékvezetés. A színfalak mögött látja meg az ember, hogy bizony odafigyelést és sok kommunikációt igényel a látszólag egyszerűnek tűnő játékvezetés. A legvégén összesítettem a pontozás eredményét! Köszönöm a bizalmat még egyszer! Laura 1. Francesco de Orellana után? a hóvihar elmúlt kellemetlen a csend minden határ megszűnt a hóvihar zenél dala szemtelen ez ritka adottság a hóvihar csak víz a csábítás erős hogy belemerüljek 2. Gyurcsi verse– Francesco de Orellana szavazata – 1 pont Hepp Béla szavazata – 0,5 pont Ötvös Németh Edit szavazata – 0,5 pont Kihívás Lehet hóvihar, tűz, földrengés is, bármi, aszály, sáskajárás hetedhét-határnyi, jöhet árvíz, kórság, kellemetlen szagok - adottság. Még így is rém szemtelen vagyok ...Mert így a csábítás nem egy sétagalopp. Legyen a mellszobrom márványba faragott! 3. Ötvös Németh Edit tavasztörés hóvihar kavarog virágszirmokat kerget a szél arcomba hányja az okkult tudományok doktora szőrszálakat hasogat kellemetlen a csábítás hogy felemeljem a kenyérvágót szemtelen ez az adottság aminek a víz szabhat csak határt 4. Szilasi Katalin verse - Gyurcsi szavazata – 1 pont Versike Szemtelen az április, kellemetlen modorú. Napsütésre hóvihar, derűre jön a ború. Aszály után az eső, vízben áll a nagy határ. Jobb, ha ki se mozdulunk a szobából soha már. A tavaszi délután csábításra alkalom, egy pohár bor, halk zene, s "adottságom" bedobom. 5. Simf Téli mese Egyszerű havazásnak indult, ami errefelé, télen, legkevésbé sem szokatlan jelenség. Apró kellemetlenség, ahogy a góbé mondaná. Ám hamarosan elfedte a kerteket, az utakat, az egész határt, és a falu magára maradt. Aztán a hóvihar kezdte befújni a házakat is, már alig-alig lehetett kijutni a tornácokról. A kutakban befagyott a víz, ha valakinek mosdani támadott kedve, hát havat kellett olvasztani a lavórban. Harmadnapra, mintha a Hargita összes medvéje egyszerre kapott volna kedvet némi dézsmálásra, először csak a Hosszú utca végén álló portákat szerencséltették, de aztán teljesen elszemtelenedtek, és már a templom előtt is grasszáltak sötétedés után. Hiába, nagy volt a csábítás, kevés olyan ház akadt eleinte a faluban, ahol ne lett volna az ólakban disznyó meg jércike. Az idő múlásával aztán egyre több helyen üresedtek meg az ólak. A hetedik nap éjjelén Ábel bátya fura zajokat hallott a nagykapu felől. Cudar egy idő volt, fútt a szél, de mégse nyughatott az öreg, meg köllött néznie, ki zabrál odakünn. A zábénak dőlve egy vereshajú aprócska leánkát talált, úgy nézte, csontkemény, nincs már benne élet. Rohant hát gyorsan a vajákosasszonyhoz, vitte a porontyot, hátha még tehető valami. Emese néne, mintha csak tudta volna, szükség van rá, már felöltözve állt az ajtóban. Gyorsan, gyorsan, melegítsünk libazsírt a kondérban, és már rakta is a tűzet. Mikor már ugráltak a buborékok a felszínén, elkezdte fúni, hűteni, kavarni. No, most tegyük bele szegény purdét! És láss csodát, fertályóra se tellett bele, a leánka egyszer csak kinyitotta a szömét. Onnantól fogva, hogy Mariska megérkezett, merthogy ez volt a böcsületes neve, csuda dolgok estek a faluban. Elsőre is, a hó úgy elolvadt a Hosszú utca két vége között, mintha sosem is lett volna. Mikor meg a vad hegyi mócok akarták lerohanni a falut némi elemózsiáért, még el sem kiálthatta magát Ábel bátya, hogy kaszára emberek, mert hirtelen ezüstösen csillogó vitézek lovagoltak le a csillagos égrűl, s úgy ellátták a bitang tolvajok baját, hogy írmagjuk se maradott. Adottsága van, súgtak össze Mariska háta mögött az emberek, és örültek, hogy hozzájuk küldte a Jóisten. Igazábúl a legnagyobb csoda az volt, mikor a leánka felment a falu megetti Kishegyre, a tetején toppantott hármat a bal lábával, és az egész hegyecske hirtelen arannyá változott. Akkor aztán nyaka köré kanyarította a falu szegénységét, és elvitte magával, azóta se látta senki. Aki nem hiszi, járjon utána. 6. Hepp Béla verse – Simf szavazata – 1 pont Berényi Klára szavazata – 1 pont Ötvös Németh Edit szavazata – 0,5 pont Szilasi Katalin szavazata – 1 pont Elfogy lassan Tudod, volt dalom. Volt napban, hóviharban, volt tavasszal, álmos őszökön, hegyeken, víz mellett, s hogyha felkavartam is tudtam, a holnap rám köszön, bármerre nézhettem, hittem, hogy nincs határ. Most mégis úgy érzem, menne már, itt hagyna minden egyszervolt adottság, eltűnne mind a végtelenben, és kétségeim a hűlt nyomát tapossák - belátni bármi kellemetlen – szemtelen, álmodni képes önmagamnak. Minden nap újra új falat rak, és túl a szállni, repülni csábításon nem marad semmi, semmi másom. 7. Berényi Klára verse - Hepp Béla szavazata – 0,5 pont Hőviharos reggel Drága Tapintat! Lelke kalács annak kibe téged az Isteneink jócska marokkal szórtak s nem pipetányi adaggal mint sok, kellemetlen szócséplóbe, akik feszt, szemtelenül tolakodva, az únalom állott, szürkevizébe lökik prédájukat. Most Te segítsél! Hadd legyek érdekes, és lényegre törő! Mert az üres fecsegés édes, csokinál is erősebb cuki csábítása! Ezért halogattam eleddig hogy belevágjak, egy in medias ressel. A hősnőnk, hóviharos, hűs reggelen ébredt. Ekkor történt a dolog, mire méltán büszke e nő. Ritka adottság, hogyha kevélység nélkül, öntelitettség nélkül, és szégyentelenül büszke egy asszony. Ritka bizony! Több a fehér holló Zemplén vad ormai közt, mint a lelkibizsergés nélküli nő. Mert a köveknél is idősebb, hollóknál is fülsértőbb szégyen lakozik mélyen a nőben. Most ez a szégyen felmagasult, krúg, szárnya kitárva. Határ. Hószínű és sűrű. Belefullad a szó. Már nem kell a Tapintat rózsás ujja az ajkon. * Extrák – Norrisz – Ötvös Németh Edit üzenete: „két darab csíkos-mintás selyemcukrot az extrák íróinak” Adottság? Az van nekem. Sok. Igen, minden téren. És nem kell a szemtelenség, amíg szépen kérem! Kellemetlen a haragom, mert hóvihar-heves! Akit elér, azon nyomban menedéket keres. Túl határon, hegyen-vízen ismerik rúgásom. Csattanása áthallatszik a motorzúgáson. Csábítás? Azt nem ismerem! Én AKAROK bárkit! Ragaszkodnak hozzám, mint a bútorhoz a kárpit. * Még egy extra - Norrisz adottságom van ahhoz, hogy kellemetlen hóviharban határtalanul szemtelen halként, mint ki víz alatt van a csábítás fegyvereit bevessem. Nem válaszolok, ha megkérded, miért vannak itt már felesleges sorok. * Összesítettem a pontokat, így az alábbi sorrend jött létre. I. helyezett – Hepp Béla – 3,5 pont II. helyezett - Gyurcsi – 2 pont III. helyezett –Szilasi K. – 1 pont IV. helyezett – Berényi K. – 0,5 pont

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!