| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |

| Új maradandokkok |  |

| FRISS FÓRUMOK |  |

| FRISS NAPLÓK |  |

| VERSKERESő |  |

| SZERZőKERESő |  |

| FÓRUMKERESő |  |

|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-11-09 01:48 Összes olvasás: 415378| 7701. | [tulajdonos]: eredmény | 2025-04-30 14:45 | Megszületett a végeredmény. A feladvány József Attila Meggy a kórón c. műve volt. A forduló győztese: Ötvös Németh Edit. Kérem Francescót, adja át neki a kulcsot! A játékot köszönöm mind a három résztvevőnek.
József Attila
MEGGY A KÓRÓN
Piros hold körül denevérek, bársonyröptűek és kövérek. Malacvilágosság az égen. A saláták az estharmatban borzonganak, kotyognak halkan. Már-már rikoltva fölrepülnek. S tollászkodva megint elülnek. Óh jaj, mint lázvert sebes ajkak gyengén lihegve kicsattannak a meggyszemek körül a fákon. Micsoda tompa puffanások, puha füveken járkálások! Szarvasok aggancsai hullnak. Vagy ágak? virág után nyulnak? Nézd: meggy, nézd: fennakadt a kórón! Ölelj meg, hozzája hasonlón. Ringass, terhelj, gyökig hajoljál, mikéntha termésem te volnál.
1.Simf - Francesco 1p.
Remélni csak okosan
Kár is remélni, hogy az elszáradt kóró újra teremjen, hasonlóképp, ahogy a puffanás se terem életet a lövészárok mélyén. A legsebesebb patak sem futhat fel a hegyre, s a borzongó éji ég is hiába öleli csillagait, fagyos fényük nem melegíti fel.
2. Francesco de Orellana tájkép csak azután
egy halk puffanás volt csak vagy valami hasonló picit borzong picit ég sebes fejre kell a jég nem ölel körül más csak egy darab száraz kóró
3.Szilasi Katalin - Ötvös Németh Edit 1p., Simf 0,5 p.
Végül
Acélkék fenn az ég, borzonganak a fák. Tompa puffanások – Szarvas hullajtja tán’ valahol agancsát. Haldoklik már a nap, száraz kórószárra ráfonnyadt virág. Eltévedt madarak nem tudják, hogy hova, védtelen az ember, barlang az otthona. Vérré vált vizében halat ölel a tó. Még nem végítélet, csak ahhoz hasonló.
4. Ötvös Németh Edit Szilasi K. 1p., Simf 0,5p.
hajnalhasadás
soha nem tapasztaltam még hasonlót repültem az éjjel szerek hatása alól mentesen a tablettákat markomba rejttettem amikor Icu nővér kivonszolta kóró testét a szobából a párnám alatt kiraktam a pirulákat vakon játszottam velük egyszemélyes malmot ölelt a takaró puhán terült el a téli táj lehunyt szemem mögött vonat zakatolt a koponyám körüli sínek mellett viadukt épült jó lenne felmászni rá -gondoltam sebesen forogtak a kerekek az ég lilas feketébe fordult csillagok gyúltak majd hullani kezdtek az ágy szélére csúsztam hogy jobban lássam őket puffanva estem a foltos línóleumra beborított a békesség
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|