Hetedíziglen: versek

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-11-07 01:24 Összes olvasás: 414927

Korábbi hozzászólások:

4979.	[tulajdonos]: versek	2021-12-29 22:40
Sziasztok! Nagy öröm. 8 vers, 5 extra. Jó olvasást. 1. TélLét tegnap egymaga jött fél tíz és tíz között csendesen hegedül a nád hó alatt ül 2. Pár-blokkoló Közöttük ült a szürke csend, szavak nélkül hallgatott, talán fél óra is eltelt, az idő lassan ballagott, s mint meleg nagykabát védte, megbillent lelkük nyugalmát, hiába kérték a bőség kezdetét, és bámulták a nemlét asztalát… Nádkunyhó hófödte tetején, lustán nyújtózkodott a hajnal, túl volt az éjszaka nehezén, de nem jött a várva-várt angyal. Most egymaga ül, tükrével szemben, (foncsor nélkül) mint láthatatlan szellem. 3. Xenofóbia A sarokban egy gyermek ül, nádszálvékony vagy csontsovány, régi sebhely, ág hó alatt, domborodik a homlokán. Sehonnan se jött, s bennem él, egymagában ül idebenn, két fal között, szeretni kéne, ha fél szívvel is, de idegen. 4. huzavona egymaga ül a vétkesek között a kupolás épület nem templom csak csönd néz de nem lát semmit előre gondolatát pók szövi fogja a sört és újraönt jött vagy ment neki az mindegy fél életét egy helyen tölti kordonba kötik kedvét az évek lassan belepi a szitáló hó szétrothad a nádtetejű lélek a pusztuló időben már csak a kérdések élnek 5. A tél angyala Suttog a nádas, hó lepi titkát, roppan a fagyban. Angyal jött ide csöndben az éjjel, lábnyoma nincsen, imbolygó árnyéka vetül csak hosszan a földre. Itt ül a parton, karcos széltől félti a szárnyát. Egymaga van, didereg, csak a tányér-hold vigyorog rá. 'Kellett ez neked? Itt, fenn már nem volt maradásod? Lásd, odalenn fene kórság tombol, járja a táncát. Félnek az élők, mert köztük rejtőzik a végzet.' Angyala télnek, légy vigaszuk, hisz jámborak ők még. 6. Nádfölde Napkelettől napnyugtáig vándorol Néha ezzel, néha azzal kóborol Egymagában fák között ül, Bóbiskol Lassúlása, nyár múlása Barátságos körforgás Ágtalanul viharverten Félelmetes látomás; Fehér fényű csillogó, Álszent hazug Nap-lopó Fejbebújó meleg szó Tied vagyok, ravaszod - Enyém vagy majd megszokod Kártya vitéz dalia, tested lelked alkuja Fehér fényű csillogó Lapot lapra halmazó Szárnyat ad a vízió Szabad vagyok teljesen Nálam van a bélyegem Kódolatod, kedvesem, Ravaszom a szíveden Így jött ez a nagy csaló Hetet-havat hordozó Rettentő faggyal S a nádemberek félbe törtek Megdermedt arcal. 7. Téli vadászat Hó jött és halál. Nád között a félelem egymaga ül már. 8. Elhagyatva Ül egymaga, nád között, Hajára hurkot köt a szél. Vállán hó térdén takaró. Úgy ül ott mint aki nem jött és soha nem érkezik. Fél az istenadta lábánál farkasok. Mögötte dalolnak a kisjézusok. Extrák 1. extra nemsánemmánneménemnek fél hó fél nád jött jön jönni fog fél hó fél nád ült ül ülni fog fél hó nád között egymaga jött ütközött fél hó egymaga fél nád harmada fél hó ütközött egymaga jött nád között 2. extra Betűvető ü nem ÜL, csak ügy tesz. * közt két betűvel kevesebb, mint a KÖZÖTT, magunk közt kiraktam így, egy térközölőt. * el jő de nem JÖTT, mert akkor ment volna, jöttment szolga módra, majd porba zuhan sorsa. * Ő –és nem EGYMAGA, magában így lett most, igazi önmaga. * ó Hahó, hol van a HÓ? Itt a karácsony, óh! ’h de hideg van. * Ná, ná, ná, ná, ná, ná, ná. A „d” betűt elhagytam, danásszon vele más. NÁD a házad teteje? Cseréld le nádragulyára! * Fé Dunaway jól kiejtve, mert nem FÉL, aki mer, s nem szende. Most csak ez jutott az eszembe! 3. extra szerencsétlen egyszer jött csak egymaga máskor a kutyái kísérték romlott szájszag vonult utána a törött nád között félúton összepisálta magát majd megfagyott ülve a hóban 4. extra Vigyázz az angyallal! Jött a tavasz ránk, vágyteli éjjelt hozva magával. Forgószél bolygatta a nádast, és közepében ott állt istenien szép férfialakban az angyal. Én elaléltam. Megtörtént köztünk, aminek nem kellett volna, hisz egymagam éltem, védtelen asszony. Elnehezültem. Félek, mert közelít az időm már. Itt van a zord tél, és én ülve-vajúdva a földön várom az angyalt. Könnyű hópihe hull odafentről. 5. extra Küldött és jöttem. Hajlongtam előtte vakító nádszálként, s jobban féltem, mint most te, a hóban. Ő küldött ki az angyalok üdve között ül az égben. Tollkoszorúból nézi az egymaga szülte világot

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!