Hetedíziglen: versek

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2026-01-12 05:04 Összes olvasás: 436426

Korábbi hozzászólások:

3435.	[tulajdonos]: versek	2021-01-14 20:15
Sziasztok, hoztam a pályaműveket, jó olvasást. A játék szavai: hiba, halál, nagyít, látod, álom,sűrű, szó 1. csak röviden látod nincs itt hiba az álom jól nagyít a szép szó is sűrű a halál nem számít 2. Génhiba A halál az emberben csak egy génhiba, nagyítóval sem látod. Sűrű fátyol fedi a titkát, min szó sem szűrődik át. Csak az álom - mint közeli hozzátartozója - látogatja néha. 3. évek ígérete sűrű hajad közt kutatom a lényeget ősz tincsek éveket rögzítettek rá lágy vonásaid merevvé váltak ahogy a pelyhes szakállból szúrós borosta fejlődött rohamos tempóban erdő nőtt arcodon összefonódott zaklatott világunk hibát hibára halmoztunk ránk vetített filmben éltünk rendezni akartunk de a statiszta szerepig értünk a halállal álmodtam tegnap rám terítette vásott köpenyét jeges lehelete nyomot hagyott lelkem szövetén felriadt könyörgés hagyta el ajkam párnámon nedves folt lötyögött szemem töröltem lassan bizonytalan gondolatok között hánykódtam mikor kinyújtotta szirmát felém a nap pulzusom alaphelyzetbe állt fényes arca tükröt tartott egyre több a ráncom fájó homlokom üregében a kérdések egyre gyűlnek mit szó nem magyaráz csak felnagyítja a félelem 4. szelfi látod azt a sűrű felhőt ott a hibaszázalékok táblázata felett mintha előre megírt koreográfia szerint szálldosna a heringek repdesnek így együtt libbenve félre a kormoránok csőre és a nagyhalak szája elől mintha táncolnának pedig az életükért küzdenek hát ilyen az én felhőm is félre-félrelibben a tátott szájak és csőrök elől mintha egyetlen kinagyított szó lenne álomba illő háttér csettint elismerően a halál és előkeresi a mobilját 5. Nagyítás Sűrű hóesésben araszol a kocsisor, valahol Európában, mindegy is, hol. A járdákon is embertömeg, sietnek valahová, mindegy is, hová, miért. Egyszer csak megakad a szemed valamin, ami lehetetlen, nyilván rosszul látod, hát odanézel újra. A forgalmi lámpa tövében egy hatéves forma kisfiú áll, mosolyog. Ez eddig jó is így, egy hatéves mosolyogjon, pláne, ha sűrűn esik a hó. De a kisfiún nincs cipő, lábujjai vörösek a fagytól. Mellette egy nő (az anyja?), nyakában tábla, mindössze két szóval: Cipőre gyűlytünk. Közeleg az ünnep, hát megnyílnak a szívek, velük a tárcák. Papírpénz is akad, még simogatás is a kócos buksira. Olcsó megváltás. Rendőrt hívnál, hisz ezt a problémát, nem oldja meg egy ezres, és kettő se, de a sor haladni akar, parkoló nincs. Hát viszed magaddal a képet, a vörös lábfejeken már fehérednek az ujjak. A kisfiú háta mögött ott ólálkodik a halál, a belegondolás igényének halála. 6. Látomás A terem őre csak várt, majd elsietett. Gyöngyöző homlokáról a cseppek, Látványos folyammá lettek, Arca halovány, kissé zihál, Megáll. Mutáns bárányok bőrébe bújt farkasokat lát, Kik medvecukros mentás teát szopogatnak Zokniban, Amúgy nyugiban, A Hód Ara magát kéreti, Amúgy sunyiban, De bugyiban, A az eső csak hull, hull, Hull a, hull a, hull a hulla, hulla hu..... Látod? Az álomban sűrű a halál és hibás minden szó. Nagyítod de nem magyarázható. 7. Útkereső Hiba volt, most ugye látod? Kinagyítom, kivetítem. A halál sem bizonyos, hát mibe' higgyek? Ha az álom hazudik, hát, hova nézzek? Hol a sűrű, a tömény, színigazság? Szólj, ki beszél bennem?

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!