| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2026-04-02 03:37 Összes olvasás: 461759Olvasói hozzászólások nélkül| 1689. | Simf: Játék | [tulajdonos]: Szavak | 2020-01-26 11:57 | Simf:
Méz, gyömbér és sok só
Ma húsz éve, hogy átköltöztél a Bánatutcába.
Eleinte minden nap látogattalak, aztán egyre
ritkábban. Most, hogy kezdenek új, másfajta
hangsúlyokat kapni az emlékek, megint
gyakrabban nézek hátra. Mert az emlékeinkből
épül a sablon. Emlékszem a hatalmas termetre,
a bődülő hangra. A kirándulásokra, amikor
nyakad magasából nézem a faágak táncát.
Emlékszem a kártyalapok csattanására, a
sakkfigurák koccanására, emlékszem minden
egyes könyvre, amit valaha a kezembe adtál.
Emlékszem az ütésre lendülő tenyérre is, ami
végül mindig dús sörényedben veszítette indulatát
az arcom helyett. Emlékszem a minden napi közös
ebédekre, a várakozásokra munka után Anyura,
az örömödre a ballagás, a diploma, az unokák
után. És emlékszem az utolsó hetekre is, pedig
arra nem szeretek. Emlékszem a hörgésre, majd
a hirtelen támadó csöndre, emlékszem a vijjogásra,
meg a rubincseppre a szívedből kihúzott injekciós
tű helyén. Emlékszem a respirátor szuszogására,
az öklödbe fogott ceruza sercegésére a papíron,
a papucsra, amire nem volt többé szükséged, a
borzalmas felfekvésekre, a szorításra a kezemen,
amivel az életbe kapaszkodtál, amíg megadatott.
Végül a doktornő hívására.
***
De a szemüveget, amit még gyerekkoromban
adtál rám, viselem, és nem is tervezem levenni,
amíg egy fedél alá nem kerülünk újra.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
