NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2026-04-02 09:51 Összes olvasás: 462077| 1055. | [tulajdonos]: Játékzárás- eredmény | 2019-11-06 19:01 | Sorstársak! Keserédes szájízzel zárom ezt a fordulót. Örülök neki, hogy ennyi, ilyen minűségű vers érkezett. A szavazatokból is látszik, hogy nehéz volt választani. nagy a szórás a szavazatokban. Ugyanakkor nem tudom ki az a fejlakó, és miért nem szavazott. Talán utólag megteheti. Ugyanis holtverseny van. Kosztolányi Mara és Hepp Béla között. Pillanatnyi állás szerint. Aztán... Egy új játékosnak lehetőséget adtam. Az elkésett szavát közzétettem. Aztán a versével is elkésett, és nem értette miért lett extra az egyébként - prózája. Végül egy másik költőtárs közölte a naplójában, hogy a gyengédség és a gyengéden szóalak nem egyezik. Ezért szabálytalan. Én végig hittem. hogy a szavakat ragozni, jelezni, képzőzni lehet egy játékban. Ha tévedtem, elnézést kérek érte. Sok szónak is sok a vége. Itt az eredmény. Fejlakó nélkül. Gratulálok a versek szerzőinek! Szép volt! Anna
1.
Eszmélet ( fejlakó )
Korunkban,
Androgün emberek,
Ember testben szétzilált szellemek.
Jellegtelenül, nemtelenül mászkál,
Tolakszik, kábít és divatba jön.
Öltözete olykor lárva, máskor báb. Hókifli, meg szalmabáb.
Gyöngédsége fordított,
Valaki ordított,
Kifordított!!!
Az idő gép, gépies,
Az űr, mélységes.
A távolság nő,
S egyben csökken is,
Lüktető metamorfózis
2.
Orion ü.h. ( Kosztolányi Mária ) szavazott: Vincze Sándor, Annuska
a küldetést úgy képzeltem hogy
volt egy időgép az udvaron
a szalmabálára ültem és felragyogtam
mint az űrben a csillagok
két szalmabáb volt az űrutas vagy
androgün magam már nem tudom
de akkor ott láttam a hókifli belsejét
kifordítva repült be az ablakon
ennyi gyöngédség hogy fért
nagyanyám szívébe
áthívta Pannit a szomszéd leányt
hogy vigyázzon délután reám
na ő volt az igazi lökött liba
két cigit hozott és
három meztelen képet
3. ( Vincze Sándor )
A szalmabábnak se csontja, se izma,
s te mégis őt püfölöd?
Nem tudod, hogy
a szalmabábnak égetés a sorsa?
Ülj az időgépbe, ne is lássalak,
indulj a múltba és próbálj valamit helyrehozni,
hogy könnyebb legyen most
ebben a kifordított világban.
Hidd el, valami androgün gyöngédség beszél belőlem,
amikor elküldelek az űr hidegébe.
Apád, anyád idejöjjön, de ha mégse,
feltarisznyállak helyettük is:
a hókifli legyen neked
a hamuba sült pogácsa.
4.
Az androgün ( Simf ) szavazott: Ötvös Németh Edit
Emlékszünk, mikor először
néztünk egymás szemébe,
s az űr foszlott pendelyéből
kipotyogtak a csillagok?
Emlékszünk a kifordított zsebekre hó
végén? A mindig üres zabpehely dobozra?
De nem számított, mert akkor még
jóllaktunk pusztán egymással.
Emlékszünk a hókiflire, a
porcukor a bajszomra ragadt,
és azt mondtuk, együtt várjuk ki,
hogy magától is fehér legyen?
Emlékszünk a gyöngédségre,
amikor először vehettük kézbe?
Nyaklott mindene, mint szalmabábé,
s mivé nőtt! Másunk, és mégis más-unk.
Emlékszünk még az időgépre?
Amibe újra és újra beülünk,
visszautazni a csillaghullás előttre,
hogy elkezdjük ismét, mindörökké.
5.
teljes a létszám? ( Francesco ) szavazott: Oláh Imre
csak egy hókifli
az is kiszáradt
csak egy szalmabáb
de kifordított
csak egy androgün
váltott gyöngédség
csak egy időgép
bezárult az űr
6.
Satír-ikon ( Hepp Béla ) szavazott: Tar Ferenc, Szilasi Katalin
Hókiflik végtelen cukorfehérén
szürke szél kavar fel édes porködöt,
kifordított magam e hóviharba
veszve gyöngédség és fájó űr között
(mint ha androgünre nem talál a karma)
szélzilálta szalmabábnak öltözött,
s időgépembe törve csak remélném
cérna-számra még izgalmas köldököd.
7.
Káromkodás ( Annuska ) szavazott: Kosztolányi Mara
( feltételes módban )
Hogy teremtett volna az Isten
agyagszobrok helyett inkább
csak szalmabábokat!
Hogy lehelt volna beléjük
elegendő gyöngédséget!
Hogy ne kellene
úgy hordozniuk egymást,
mint egy androgün-kosztümöt,
vagy egy kifordított kabátot!
Hogy ne lenne szükségük
időgépre, amikor el akarnak
utazni egymáshoz!
Hogy a világűrt is végre
elérhetőnek találnák!
Vagy legalább az érintést.
Olyan természetesnek,
mint karácsonykor a hókiflit,
vagy reggelente a tejbe
áztatott zabpelyhet.
8. ( Tar Béla ) szavazott: Francesco
A kifordított szalmabáb űrben
időgéptelenség minden való.
És minden hókifli androgün.
9.
Utazás ( Szilasi Katalin) szavazott: Simf,
Kifordítom most a lelkemet,
egyszerre férfi és nő leszek.
Androgün, akár egy szalmabáb,
időgép röptet az űrön át.
Magas és mély az ég, most nyel el.
Gyöngéden szólok, de nem felel
a hókifli-hold, csak int nekem,
s én lyukas kalapom emelem.
10.
Androgünök ( Kiss Paricska )
Hát mégis itt vagyok.
Egyszer csak megszülettem.
Volt apám, volt anyám,
voltak sütik a karácsonyi asztalon,
gyöngéden megfogalmazott
szeretetlenségek is voltak
kifordított ünnepeken.
Szalmabáb-vélemény is voltam már,
és végtelenül elhagyatott űrcsend
a napi zajban.
Csak néha vágyom az időgépre,
amikor a Mama hókiflit sütött
és Apa olyan szépen ette,
hogy a morzsák is eggyé váltak
azon a régi, fiókos asztalon.
11.
Elveszetten ( Ötvös Németh Edit ) szavazott: Hepp Béla
Apró, gyűrött szalmabáb,
izgága az élet,
holnapután megreccsen,
szalagszakadt térdem.
Gyöngédség a nagy álmom,
simikáló fricska,
kifordított, kósza űr,
kinyílik a bicska.
Hókifli a vacsorám,
pedig még csak ősz van,
hájam gyűlik szaporán,
nem segít a hőtan.
Időgépem elromlott,
alkatrész meg nincsen,
androgünként heverek,
a szétszakadt priccsen.
12.
Kirakati báj ( Oláh Imre )
A test vagy a lélek androgün?
Kifordított űrben szalmakalapban,
hókifli szájú tegnapok között,
szalmabáb arcán kirakatlan?
kificamodott gyöngédség
és zabpehelynek tál, mit lát
a vándor idegen. Suhint, mint
botjával a nyár, mint gőg, báj,
külsőség, részeglő semmi sem
mindent befogadó port felköhög,
szólamokat zeng, velem időz,
időgép karján csak heteket él, s
hamisan röhög, mert nem lehet
mindig szép, nem lehet örök.
Gesztusversek:
1.
Extra zabpehellyel ( Ötvös Németh Edit )
Egy kifejlett androgün zabálta
tele szájjal a hókiflit a piacon,
zabpehellyel készült a pántja,
belefőzve mellé, a tejbe némi maláta,
szalvétával megtörölte cakkos száját,
majd pössentett egy spriccelőset
a szomszéd ház falánál.
Aranyapám időgéppel akkor szállt fel,
magosra, látta Jóskát és Máriát osonni,
a laposra, táskájukban gyöngédséget
cipeltek egy jókorát, kifordított pörlekedés
háromnapos sógorát, űrmértékkel meríthető
szirupszagú boldogság, csak nem tudja
soha senki, szalmabábja merre jár.
2.
Zabpehelynek hívták ( Kiss Paricska ) Tetszését nyílvánította: Mórotz Krisztina
A zabhegyezőt olvasom
A pehelyről - Holle anyó jut az eszembe.
Egy amerikai Bob a szánkópályán.
"A felnőttek iszonyúan rondák,
ha tátott szájjal alszanak,
a gyerekek nem.
A gyerekek klasszak. Összenyálazhatják a párnát,
és még akkor is klasszak."
A főhőst zabpehelynek hívták,
de lehet, hogy máshogyan.
Két ujjamat mutattam és kacagott,
kifordítottam és sírt,
hogy talán szalmabáb.
Soha nem tudtam meg,
hogy az űrből jött-e,
netán androgün.
Aztán fehér virágokkal
láttam szembejönni
egy vidéki kultúrház előtt -
gyengéden egyszerű volt. És
mennyit hadovált a létről,
amíg felnőtt lett végre.
Az időgépben őt is
eltemették elevenen.
Hókifli lett egy emberhegy tetején. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
