NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 11:44 Összes olvasás: 373807| 1045. | [tulajdonos]: még egy extra notórius későktó | 2019-11-05 15:29 |
Jeanne d' Arc gyöngéd leányka. Elmúlt a tél. A tavasz játéka egy szalmabáb. Ma már azt mondanánk kiszebábu, a téltemető. A lány analfabéta. Feltűnő a nyugtalan fekete, fürkésző szem, már-már erotikus csillanással. Még csak 12 januárt élt meg, de a faluban már összesúgtak a háta mögött. A szépen kerekedő mell, a hetyke bimbók, a ringó fenék megtette hatását. Noná, hogy a férfinép tekintete is ráfeledkezett. Nem így a katolicizmus párnamellű apácái, akik az eget fürkészve kilencedet mondtak, ha meglátták őt.
Mákteát ivott este, miközben zabpelyhet kanalazván, látomása jöve: Mihály arkangyal képében. (Nem tudta a szűz mi is a szó : androgün,)
Mihály szerette a nőket és a férfiakat is. Az égi seregek vezére márkás időgépével suhant a látomásba. Bougivalnál, oly zöld e még a búzavetés?- villant át agyán a gondolat. No, én biz odaparkolok, döntött azonnal! A lányka énekelt. Mihálynak kifordított napja volt, az izületei fájtak. Sok ezer év szárnycsapásai bosszulták meg magukat. (Ikarosztól szárnyát kérni volna jó, gondolta a seregek élén haladó lányka énekét hallgatva. Az űr, ami benne vala nem űr többé! Mihály csak nézte Johannát. (Szája szélén hókifli morzsája.) Csodálta sudár nyakát, alabástom fehér a bőrét, haja kalácsba fonatát. Mihály felállt, s halkan maga elé mormolta : nem ég el Johanna! Az enyém lesz ő!
A nagy havak idején csendes az éj, a szentséges éj. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
