NAPLÓK: Készül az album Legutóbbi olvasó: 2025-11-17 22:32 Összes olvasás: 77135| 285. | [tulajdonos]: Készül az album | 2025-09-27 08:28 | És mégis egyedül
Egykor sokat jelentett nekem az a gyerekes rajz egy képzeletbeli őserdőről.
Ma már varázstalanítom, illetve ki tudja, gyakran gondolok rá, mint életem szimbólumára. Még ma is megfejtésre vár.
Nosztalgikus, elégikus, melankólikus érzésekkel nézegetem, s ha néha egy-egy pillanatra bevillan a tisztánlátás töredéke, na, az szomorú. Szomorúságot okoz a megfejtés legkisebb jele, ha ezzel lezárnám és vége. Az a jel a veszteség jele lenne. Nem csak időbeli a távolság, térbeli is, egy kontinens süllyed el az eszmélés elsöprő erejétől. Ezt érezném. Mindezen túl persze csak egyszerű, tömör tündérmese egy képben a halhatatlanság ígéretével.
Egykor gyerekes örömmel rajzoltam valakinek, ma már nem tenném, hogyan is lehetne ajánlást írni egy balladához?
Úgy képzeltem egyedül lép be a fülledt lápvidékbe, vadaktól hemzsegő mmocsárba. Vijjogó majmok, repüiő kutyák sokasága ugrál a lombkorona szinten. A fák összezárnak, kidőlnek, gyökereikkel így is kapaszkodnak. Ha találna egy tisztást ott futásnak eredne, el innen! Hétmérföldes csizmában rohanna, csak úgy zúg a szél a füle mellett.
Úgy képzeltem én is egyedül nyitok kaput ebbe a világba, amely egzotikummal kecsegtet. Élénk színű papagájok, kolibrik, tukánok, paradicsom madarak rejtőszíneikkel pompáznak a csodás virágok mellett. Hangjuk rémséges, gyönyörű, sejtelmes az őserdő félhomályában. Ma végtelen csönd van benne. A beton falon belül. Két méter magas fallal körbe kerítettem, egyetlen tisztázó gondolat se szökjön ki innen. A kinti szétszórt káoszba. Ott tört, topis alakok rójják az utakat. Nyitom a kaput és mégis egyedül. | |
| 284. | [tulajdonos]: Készül az album | 2025-09-24 14:27 | Megrovás Hamlettől
Miféle intellektuális szenvedély hajt
benneteket, ugyanaz az évszázados
kérdés újra és újra de okulást
nem tudtok felmutatni.
Ráolvasással, kézrátéttel ezt a stupid
örökséget fektettétek lábam elé?
S a pontosan szerkesztett műben
ami volt, ami már nincs nem olvastatok
megmentő szavakat?
Az Apák szellemével sosem beszéltek?
Halálos sérüléseimre adjatok
áldást, tegyétek fel a kérdést újra,
ezúttal másképp. | |
| 283. | [tulajdonos]: Készül az album | 2025-09-09 17:51 | Marika
A pénztárban más ült,
egy Bottero-i terjedelmes,
mint tömött madárijesztő
elnagyolt arccal rimánkodott
a műszak végéért.
Bizonytalan nemű,
iszonyú öreg bólint, érti,
fonott lepény a kincse,
rozskenyér mellé répa,
isten megáldja - mondja
a hit magasából,
furcsán hangzik
egy szupermarket-óriásban.
A deformált nő fásultan
ellöki a kolbász-sajt-zöldség
kombót, s minden ami rossz,
még magasabbra rakódik.
Nyugta libben elém,
hinta-lassú kéjjel, fizetek.
Marika hiányzol innen,
széncinegég szárnyvége elvitt,
én meg felolvadok az egykeségbe.
Nem vagyok sehol-soha.
Komoran lapulón sajnálom magam.
| |
| 282. | [tulajdonos]: Készül az album | 2025-09-01 17:32 | Attila (időcsapdák)
Tizenkilenc éves volt a későbbi férj, amikor felfeküdt a dubrovniki vár mellvédjére. A későbbi feleség megdermedt. Előbb még arra gondolt, most lelökhetné. Látta maga előtt, amint zuhan. Forog a semmiben az alföldi papucs, forró, poros kövek megdobják a testet, száraz ágak karmolják. Hallani vélte a puffanást a várárok zúzott kövein. Felkönyökölt, arcán türelmetlenség, így még labilisabbnak tűnt. A későbbi feleség azonnal kikereste a szimat szatyor aljáról a Szmena8 fényképező gépet, a fotó ma is ott áll a komódon bekeretezve egy ketyegő óra pokoli tik-takjának kitéve.
Negyven évvel később a kórházban újra felismerte a régi zuhanás emlékét. Szédülést érzett, mint akkor. Keskeny, magas betegágyat kapott a férj, aggódott, ha kínjai lesznek lefordul onnan. Talán a szerelvények monitorhoz kötve az ágyon tartják.
Szeretlek! Kérlek, ne halj meg! - súgta a férjnek. Jó. - Sóhajtotta. Hatalmas szakállából felszállt egy pihe.
Dubrovnikig, mint forró, ragyogó folyosón haladtak Rijeka, Split, Omis útvonalon egészen Ulcinjig. Split után már nem stoppoltak, az út a tenger felé lejtett. Soha ilyen dús növényzetet, virágok, pálmák ennyi fajtáját még nem látták, mint amennyit ebben a növényi amfiteátrumban. Estig gyalogoltak. Homályba burkolta a kerteket a lemenő Nap, hirtelen lett sötét, csillagok gyorsan születtek. Lent nagy fekete hajók haladtak dél felé, kivilágított ablakú óriások házai, fényükben kirajzolódott a hullámok sodrása. Nappali hőségben templomok hűvösébe menekültek. Akkor még nem ismerték az ortodox templomok ikonjait, freskóit. A legtöbb templomban Szent György küzdött lóháton sárkánnyal.
Később nagyon is megismerték, úgy harminc évvel később, amikor ortodox diakónussá szentelte a püspök a férjet. Vállára hajtotta a fejét, a püspök megölelte és az ablakon beszúró fénypászmákba nézve, mint egy cyber jelenség, aki a szeméből küld sugarakat a kozmikus rendbe ezt kiáltotta: ”Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Ekkor kiállt a király kapu elé öt pap magasba tartották a Αξιος feliratú textilt és egyszerre kiáltották háromszor magyarul is, hogy Méltó! Később a férjnek sok baja keletkezett ezzel a méltó-sággal tíz év szolgálat alatt. Agydaganatban elhunyt nyolc éve. Ugyanaz az öt pap temette el.
Magyarországon télen is kirándultak, Magas-Tax, Nagy-Hideg-hegy fáit kedvelték. Azt a pillanatot keresték, amikor a tél tüze a gyökerek alá bújt, hogy életre serkentse a bükköt, fenyőket, fényképezték az olvadó esőgyöngyöket. A féjnek ekkor még volt fotó laborja. Egy alkalommal jeges, madárfosos hideg padon szeretkeztek, s aztán még egyszer az erdei kisvasút forró kályhája mellett. Ezt a magzatot közös életük elején január 27-én vetették el, negyvennégy éve. Ezután összeházasodtak.
A konyhában nyitott ablaknál éltek, ettek, mostak, tárva-nyitva télen is. Vacogva bekapták az ételt és rohantak vissza két ajtóval beljebb a meleg szobába. Negyvenhárom éve a konyhaasztalon petróleumlámpát tisztogatott a férj apja örökségéből. Fényesítette a kerek tükör háttámlát, üvegbúrát. Kanócot cserélt. A feleség is ott ült az asztalnál, hallgatta milyen emlékeket idéz az apáról.
Úgy tűnt a nyitott ablakon át, hogy kegyelmet kapott az április végi kert, könyörületet a tél vékony acél terítője alól. Zöldül minden ami él. Újra gyermeket várt.
Beszélgettek a tengerről, költözésről. Visszavágytak a föveny szélére kisodródott torlatokhoz. Elképzelték, hogy Ciprus szigetéről indultak, déli szél terelte az uszadékot, itt kötöttek ki. A feleségnek hiányzott a jód illatú sós szél, a férj a nagy csiszolt vulkáni kavicsokat emlegette. Megborzongott a feleség. Érezte, hogy gyönyörű ez a nap itt és most ebben az országban is, de hiába a fény, a pezsdülő virágzás, a mindent ígérő tavasz pompás léptei a tudatban és hiába lesz fokozható a nyárban. Mindhiába. Bent a szobában a feleség hidegrázás közben vérezni kezdett, az életképtelen magzat éjjel kettőkor született.
A férj szenvedélyes rally versenyző volt ötven éve. Megérkeztek a dalmáciai útról és otthon máris indult a Zemplén rallyn Mád és Tállya között. Felborultak. Nem ő vezetett, ő itinert olvasott, zúzódásokkal megúszta. Edelényben és a Mecsek rallyn még versenyzett, azután felhagyott vele, költséges hobbi. Biztonságosan, élvezettel vezette a család autóit. Autóutak, autópályák térképei indulásra készen rejtőztek a fejében. Nyolc éve, a halála előtti hónapban júliusban még vezetett, illetve vezetni próbált Grábócra a búcsúba. Énekelnie kellett volna a kolostorban. Számtalanszor megtették már azt az utat Tolna megyében a kolostorig de ekkor órák óta csak keringtek a Szekszárdi-dombságban. Nem találta a jól ismert utat. A liturgia kőzepére odaérve már nem állt be a kórusba. A templom bejáratának pihenőjében ült, a feleség látta, hogy könny gördül hatalmas szakállába. Vándorúton gurultak a könnyek, a koponya belsejéből, atomok sejtek káoszából. Emlékek tört visszfénye is törlődött nem csak a tájékozódás képessége. Hazafelé a feleség vezetett. Ekkor már egyetlen mediterrán virágot, fát nem tudott volna megnevezni, pap ismerősei nevét elfelejtette. Feltekerte a kottáját, a hangjegyek fekete titokká merevedtek. A feleség azt hitte lehunyt szeme mögött a tenger sötétkék bőrét látja. Hogy hajóval haladnak lomhán dél felé, örök vonulásuk egyik útján, isten nyitotta ragyogó folyosón. A férj a következő napokban a feleséget nem ismerte fel, azt hitte egyik tóalmási szerelme a gimnáziumi évekből. Haldokolva is hitt teremtőjében, mint Jób, hitét logika fogta össze. Felesége hite azonban minden álmatlan éjszaka után szétszóróott, jéggé hűlt, derengő darabkává vált.
Tizenöt éve Velencében selyem textíliák boltjába mentek be. Gyarmatokról származó szépségeikkel kereskedő karavánok életük árán jutottak el a tengeren Velencéig. Mintha nem is evilágból való kaleidoszkópba néztek volna, a gondatlanság döbbenetében álltak, mert csak pőrén szabadon hagyták a tárolókban a kincseket. Szétnéztek, hogy csapdába estek-e, vagy mint leselkedő bűnösöket most elvarázsolják őket. Fényes selymekbe kötött bibliák, kották, kódexek megannyi kincs kinyitva tárva elborítják az asztalt. Az egyik ortodox kottajelű hatalmas könyvet nézegette a férj, felismerte benne az egyik liturgikus dalt. Gyorsírásra emlékeztető selyem cérnával hímzett vonalakat mint kottát ismert fel, elénekelte, gyönyörű hangja betöltötte a teret. Megálltak a látogatók, hallgatták. Ezután hét évvel később ugyanezt a liturgikus dalt énekelte a férj és a feleség a kórház wc-jében. Nem akarták zavarni a többi beteget A wc- nek is hasonlóan jó akusztikaja volt, mint a selyemmúzeumnak.
Görögországi útjaikat szeptember végére időzítették, amikor már hűvösek az esték és a reggelek de tizenegy órától forróság kezdődik. Más, késői túristák is kihasználják az utószezont. Sétálnak a plázson, a bátrabbak fürdenek. Dél körül kamaszok röplabdázni kezdtek a homokban. Bekéredzkedtek a csapatba. Mindketten szerették, jól játszották ezt a labdajátékot. A férj óriási erővel belecsapott, a labda nagyon elszállt. A feleség utána futott, mögötte a férj, látszólag kergetőzésnek tűnt. Férje évődve, lihegve súgta a fülébe, hogy nyolcvan évesen is is meg fogja kergetni. Pontosan a 60-ik születésnapján halt meg.
| |
| 281. | [tulajdonos]: Készül az album | 2025-08-28 11:30 | Apai nagyanyám
Láttam túlvilágított buszon,
nekem cseresznyéért utazott,
megjött, egyszerre adott ide mindent,
s lettem az életre egyre éhesebb.
Tanulószobában hátratett kezű csöndben
elnézőn visszasímítja fejem, azt mondja
rutinból mondjak meséket,
szokásokra erősítsek, ha négy gyerekem lesz.
Később strázsált lemondások
üres ágya mellett, érdekelték meglazult pántjaim,
kérdezte miket falaztam be
a bánat imádása helyett?
Egy időnyit még várhatott volna,
most osztozhatnánk közös támbotokon,
de legalább holtából kiásom,
bennem vermelt régi sírja van.
Kis kört vetít rá a led,
homályhatáron még éppen átdereng.
Láttam hajnali túlvilágított buszon,
mikor nekem cseresznyéért elutazott.
| |
| 280. | [tulajdonos]: Készül az album | 2025-08-16 14:42 | Utolsó nap a városban
Reklám transzparenseken
csirkemellről, legolcsóbb joghurtról,
high-tech hajszáritóról olvasok
a városban, amelyen átutazom.
A naplemente lapos, súroló fényében.
De a lemondások sugara végtelen.
Homo mcdonalds tudja, hogy közben
galaktikák szitálnak, források nem apadnak el,
s van, ki úgy szeret és úgy hűséges, hogy elereszt.
Mélykék égen récék, gémek nyírják a légteret.
Vedlik augusztus.
Egy könyörtelen csillagászati dátum
majd kivonszolja a nyár sárga tetemét
az időből s én kavicshalomba dobom
a megmentő szökőár szavakat, azokat is,
amelyeket nem mertünk kimondani.
Mehetnek vissza a többi közé.
Pedig épp csak ideadta a világ.
Lassan-lassan körém nő egy másik város.
| |
| 279. | [tulajdonos]: Készül az album | 2025-08-05 11:30 | Nyaralók
Sötét a part, vörös haraggal elhasalt a Húnyni Kész Óriás
s alábbhagyott a szél. Harangot cibálnak valahol,
úgy hallom visszafelé.
Nyaralók sietnek pihenni, gyorsan,
bójáktól kifelé.
Lódul a szél, kiabál valaki, nőiségből leszerelt slampos
hívja a tóból a kalapos urakat. Szétesve vonszolódik a szótag,
üres hinta -lassan leng “német tv sorozat ravasz rablók bepaliznak”
indulnak is a nyaralók ölelve
vizes magukat.
Hámló vállaik alatt kíméletlen démoni terror tetoválás
de mint eljövendő rettenet tárgyai most csak halálra ítélt torrerók.
Sört, kolbászt ragadva küzdenek a rászedett idővel még a következő
reklam előtt.
Boldog Fűz hajnalig táncolt a hullámokkal.
Titokká merevedett álomtól kábult hattyúk ekkor behúzták az időbe
augusztust a nyár ragyogó öblébe. Ébred az Óriás.
Meghatározza a mennybolt színét, s a biztonság bizonyítékát
aranyvillanást a közvécé falán. | |
| 278. | [tulajdonos]: Készül az album | 2024-04-15 09:23 | Átváltozás
Az ifjúság periódusos táblázatából
elemek oszlanak szét, alkalmi okok.
Fújják, kenik, maszatolják, kavarognak
az időlegesben, céltalanul.
Aztán a hiánytól sújtottan elröppen,
elillan a lélek kénsárga matériája,
s az űr kivágódó ajtaja mögül
sziszegve zúdul hideg
egy anyag-hiba emlékére. | |
| 277. | [tulajdonos]: Készül az album | 2024-02-21 11:53 | Mozgásban
Ha feltűnik egy gondolat itt marad,
pedig lehet, hogy nem bennem fogant,
hanem kidolgozottan jött fejembe,
ki nem mondva, nem súgva, említve,
de eredeti, vagyis közelebb áll
az igazsághoz, mint a tett, már
nem másíthatom meg, ez is fizika,
mint mozgásban a test, mozgását tartja,
Newton érzelmi tehetetlenségi
törvénye, anyagom is változik,
más, mint amit magam mögött hagytam,
- szóval ez lenne a gondolat.
A Lejárt. Visszavitt. Mutáció.
Öregedés nem puhányoknak való.
| |
| 276. | [tulajdonos]: Készül az album | 2024-02-12 09:01 | Vérségi kötelékek
Hurkokat írnak
átfedik egymást
selymeken, ócska daróc tarisznyán,
élem a mintát,
hordom viselten,
osztozunk közös szőtteseken.
Ott az a balsors,
ott az az éden,
dupla fodor sirató hacukán,
sorsvonal-inda,
őrület-minta,
szoknya redőiben férc a világ.
Felpörög úgy hull
róla a rózsa,
feltöröl végül a konyha kövén,
bűnbeesés-ing
szajhai tűzben
rossz fogason fakuló szövedék.
Hűs, közös ágyig
visznek a talpak,
föld fedi földdel a lábnyomokat.
Fázik a foltjuk
tinta kereszten,
kék paca foltja a névjegyeken.
Szép papa számol
záporesőben,
mások elúsztak a tengereken.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
