NAPLÓK: Kávé, tejszín nélkül Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 06:36 Összes olvasás: 34348| 151. | [tulajdonos]: 102. Az igzságtalanságról | 2013-09-07 14:57 |
Tíz éves lehetett a kislány. Rövid farmerszoknyát viselt, halványlila bokazoknit, és a hátán hasonló színű óriási iskolatáskát. Jobb kezében fekete-fehér keverékkutya pórázát tartotta, akit semmi másnak nem nevezhetett el, csakis Pamacsnak. Éppen az orrom előtt, a játszótér bejáratánál találkoztak össze a nagymamával.
Maaamaa! - kezdte mindjárt a kislány – Én annyi homokot kaptam ma be, hogy még a fülemből is folyik!
Számomra lehetetlen volt megállapítani, vajon tényleg panaszkodik-e. Fejét mindenesetre oldalra biccentette, szabad kezének mutatóujját fülébe dugta, és úgy húzta ki onnan, gyors, teátrális mozdulattal, mint valami féregjáratból. Szinte hallani lehetett, ahogy sebzi a bőrét, súrlódik a homok.
Mert belefeküdtél! - kiáltotta a hatalmas orrú öregasszony, aki görnyesztő szatyrokat cipelt, lábai egészen furcsa szögben találkoztak a földdel, s pöttyös, kék otthonkája meztelenül hagyta foltos karjait.
Nem feküdtem bele! - toppantott a kislány.
Láttam! - görnyedt előre még jobban a nagyi – Te is meg a Lilike is. Be-le-fe-küd-te-tek!
Ezen a ponton értek legközelebb egymáshoz, s félő volt, hogy a megbántott kislány összeütközést provokál. Fölszegte az állát; termetét is, hangjának erejét is már-már megkettőzte a felháborodás.
Az tegnap volt … nem ma! - kiáltotta, majd sarkon fordult, faképnél hagyta a nagymamát, és úgy tűnt, hogy többé nem is hajlandó együtt mutatkozni vele. Kutyája boldogan szimatolt, lábához simult, előre-hátra kocogott; hetykén égnek meredő farka messziről hazudta: nincs mitől félni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
