NAPLÓK: Katona Béla György
Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 17:29 Összes olvasás: 65222| 898. | [tulajdonos]: Előadás után | 2016-02-18 18:56 |
Kérem elesni az újkori Tajgetosz ormán,
eltűrni, hogy kiszelektál az evolúció
hogy én és a magány egy halott frakció
nem könnyű –
Én kezembe akarom venni a sorsom,
mint egy pakli kártyát,
nem úgy, mint málhát, úgy, mint kártyát -
pergő kártyát, lepke kártyát,
és mondanám a lányoknak csillő villőm huri-haját hurihú befogta.
Bár nem vágyom oly Helikóni fokra,
csak szerelmesköltészetre. Legyek ember ! Ecce homo… Ecce…
Szép ideák közt , Akit álmodott Nietse
Legyek született: véres és sáros
akarom hallgatni , hogy mit dadog a város
és a motorzúgást, mely betör a házfalon s az a drága újévi lencse
s odamenni az emberek közé cilinderben és frakkban,
mint a fájdalom …
És kártyáznék ott is minden pillanatban -
sőt úgy gesztikulálni kézzel és arcom minden mimikus ráncával,
hogy ujjaim közt sorsKÁRTYÁm pörgetem… Nem morgok többé az utcák
penészlő proletáriátusával,
a gangosházi haláltusákkal -
Én kérem kiszállok innét, én kérem angyal vagyok,
engem kérem nem érdekel a szomszéd
sem a lakógyűlést vezénylő karnagyok -
én fölébe ereszkedem,
mint egy büdös kamasz, kit megbámulnak
és irigy gőggel taszítják föl a buszon, ha kevélykedne -
Én ki akarom sütni a szemét fényemmel a bárgyúknak:
S mondani nekik: Nézzétek : Élek. Te élhetnél és ő is élhetne,
én kérem sorsot pörgetek és nem ő pörget engem.
Aztán elbotlok, s megmutat a tükör , mintha most mindennél őszintébb lenne
és rájövök hogy szépen lassan, megöregedtem.
Csókolom a kezeteket! |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
