NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random)
Legutóbbi olvasó: 2026-10-02 02:05 Összes olvasás: 30133| 163. | [tulajdonos]: rettenet | 2020-02-16 14:17 |
„RETTENETES VALAMI AZ ÉRTELEM.
A halál felé tart, éppúgy, ahogy az emlékezet az állandóság felé. Az élő a teljességgel ingatag, a teljességgel egyéni, az végeredményben érthetetlen. A logika arra törekszik, hogy egységekre és fajtákra osszon mindent, ami az élettel kapcsolatos, s arra, hogy minden megnyilvánulásnak csupán egy és ugyanaz a tartalma legyen, attól függetlenül, hogy hol, mikor, milyen összefüggésben kerül elénk. Csakhogy semmi sincs, ami ugyanaz volna létezésének egymást követő pillanataiban. Istenről alkotott képzetem mindig más, ahányszor csak rágondolok. Az értelem a halál nevű állapotra törekszik. Az ész a halált keresi, mert az élő mindig megszökik előle; az ész jégcsappá akarja dermeszteni a zubogó patakot, csak hogy megtartsa magának. Fel akarja tartóztatni az áradatot. Ha elemezni akarunk egy testet, akkor szét kell szednünk, vagy el kell pusztítanunk. Ha meg akarunk érteni valamit, akkor először meg kell ölnünk, ki kell merevítenünk az agyunkban. A tudomány holt képzetek temetője, még ha élet származik is belőlük. De hát a férgek is hullával táplálkoznak. Az én gondolataim is, amelyek egyre torlódnak és csaponganak az agyamban, el vannak szakítva életadó gyökerüktől, rákerülnek erre a papírra, és változhatatlan formában rögződnek rajta: már most is csak gondolathullák. De hát akkor, hogy nyílik meg az elme az élet kinyilatkoztatása előtt? Tragikus harc ez; az élet és az ész harca a tragédia lényege. Hol az igazság? Éljünk vagy értsünk?” (Miguel de Unamuno; író, költő, egzisztencialista filozófus) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
