NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder Legutóbbi olvasó: 2026-06-16 00:33 Összes olvasás: 68607| 425. | [tulajdonos]: bizony édes, kicsi | 2022-06-19 12:23 | CUN-
A SZTRÁJKOLÓ PEDAGŐGÖSÖK PARADOXONJAIBÓL
(Régi, de nem lehet megunni, hogy a reklámot idézzem: soha, soha.)
"A csodatévő tudásba vetett hit a liberális ideológiák legtartósabb elemének bizonyult, s olyan ideológiák is könnyedén felhasználták amelyek egyébként nem rokonszenveznek a liberalizmussal. Az oktatás demokratizálása azonban a vártnál kevesebb eredményt hozott. Nem tette közkinccsé a modern társadalom ismeretét, nem emelte a kultúra színvonalát, nem csökkentette a szegények és a gazdagok közötti szakadékot, mely szélesebb, mint valaha, ezzel szemben hozzájárult az önálló gondolkodás hanyatlásához és az intellektuális követelmények romlásához. El kellett gondolkodnunk a konzervatívok mindvégig hangoztatott érvelésén: hogy a tömegoktatás összeegyeztethetetlen az oktatás minőségének megőrzésével.
Az oktatási rendszer konzervatív és radikális bírálói, egy vitapontban megegyeznek: az intellektuális követelmények lényegükből adódóan elitisták. A szélsőségesek azon az alapon támadják az oktatási rendszert, hogy egy idejétmúlt humán kultúrát állandósít, az írott szó "lineáris" kultúráját s ezt rákényszeríti a tömegekre. Az irodalmi szókincs és a logikai összefüggések szorgalmazása e nézet szerint csak arra szolgál, hogy visszaszorítsák a tömegeket. Az oktatás radikálisai maguk is konzervatív eszméket hangoztatnak: a köznép nem is remélheti, hogy elsajátíthatja a gondolkodás tudományát vagy a kifejezés árnyaltságát, ha pedig ráerőszakolják ezeket a fennkölt kulturális célokat, előbb-utóbb a tudományos igény vallja majd kárát. Lényegében a radikálisok is e nézetet vallják, csak éppen az alacsonyabb követelmény, az elnyomottak kulturális felszabadításához vezető lépcső legalsó fokának igazolására. (saját megjegyzés: A progresszívek erről a paradoxonról ma már hallgatnak, felemlegetését olykor meg is torolják. Leginkább azért mert a nyugati világ oktatási rendszere szinte teljes egészében az ő birodalmuk, és a birodalmuk bizonyítványának magyarázása elviselhetetlen kínokat okozna nekik. Így inkább Platón, Shakespeare, Dosztojevszkij, Mozart stb. relativizálásába és száműzésébe törődnek bele, csak a diákot, a hallgatót el ne veszítsék!)
Ha e két nézet között kell választani, azok, akik a társadalmi és politikai haladás elengedhetetlen feltételének tartják az önálló gondolkodást, akár le is mondhatnak a haladásnak még a lehetőségéről is, és a konzervatívok mellett foglalhatnak állást. A konzervatívok ugyanis legalább felismerik az intellektuális színvonalsülyedést és nem próbálják felszabadulásnak álcázni.
De a követelményrendszer összeomlásának konzervatív magyarázata is túlságosan leegyszerűsítő. A követelmények még a Harvardon, a Yale-en és a Princetonon is süllyednek, ezeket pedig aligha nevezhetjük a tömegoktatás intézményeinek. A Harvard egyik kari bizottsága azt jelenti, hogy "A kar nem törődik az oktatással". A Columbia általános oktatási színvonaláról készült tanulmány szerint a tanárok elveszítették "józan ítélőképességüket, mely szerint van a tudatlanságnak egy foka, ami már nem elfogadható".
(...) A tömegnevelés, a kivételezett osztályok magasabb kultúrájának demokratizálására tett ígéretes kísérlet végül magukat a kivételezetteket is elbutította. A modern társadalom a névleges műveltség soha nem látott statisztikáival büszkélkedhet, de ugyanakkor a tudatlanság új formáit is megteremtette."
Christopher Lasch: Az önimádat társadalma VI. fejezet: Az oktatás és az új műveletlenség
-CIK | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
