Etzel Mark Bartfelder: Gyyémántpavilon

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2840 szerző 37646 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Ketykó István
  Páros (álom) szonett
Új maradandokkok

Szakállas Zsolt: A VISSZATÉRÉS
Albert Zsolt: Zongorista
Franczen Bea: Nagyi
Pataki Lili: Tiszta
Szilasi Katalin: Vezetőszáron
Szőke Imre: a repülős játék balladája
Tóth Gabriella: a vigasz
Kosztolányi Mária: reinkarnáció
Bara Anna: ...aki, ha kell
Ötvös Németh Edit: új tavasz
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 42 mp
Karaffa Gyula 32 perce
DOKK_FAQ 3 órája
Szilasi Katalin 21 órája
Vezsenyi Ildikó 22 órája
Tóth János Janus 1 napja
Franczen Bea 1 napja
Bánfai Zsolt 1 napja
Farkas György 2 napja
Pálóczi Antal 2 napja
Nagyító 2 napja
Bősz Miklós 3 napja
Gyurcsi - Zalán György 3 napja
Tóth Gabriella 3 napja
Bátai Tibor 3 napja
Czékmány Sándor 3 napja
Bara Anna 3 napja
Szakállas Zsolt 3 napja
Kosztolányi Mária 5 napja
Péter Béla 9 napja
FRISS NAPLÓK

 Kicsi Ólomkatona 59 perce
Juli 1 órája
Hetedíziglen 1 órája
nélküled 4 órája
Gyurcsi 16 órája
Bátai Tibor 22 órája
mix 1 napja
Minimal Planet 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Szőnyeg 2 napja
Bara 2 napja
Játék backstage 2 napja
A VERS LEGYEN VELETEK 2 napja
történések 3 napja
PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Etzel Mark Bartfelder
Legutóbbi olvasó: 2021-05-14 12:29 Összes olvasás: 16266

Korábbi hozzászólások:  
212. [tulajdonos]: Gyyémántpavilon2021-03-07 17:50
MES-


:) A legkedvesebb mester :) Hagyományvonalunk forrása. :) Története mindenkor erőt ad. :)


VIRÚPA A DÁKINIK MESTERE


"Én, ki a Csodás Jelek által a közvetlen valóságban élek,
Az intuitív felfogással bírván,
Én, ki a dolgok leplezetlen valójában éntelenül
Elidőzöm, túl a gondolkodáson,
Semmit sem elérve -
A nihilizmus vermétől megmenekedtem
Az önvaló éber tudásán hordozott
Elemi tapasztalás által,
S az örök mennytől megmenekedtem
A teljes függetlenség által.
Élek immár a beteljesedett tiszta gyönyörben és
Tökéletes éber elragadtatottságában.

Virúpa Tripurá városában, Bengáliában született, Dévapála király uralkodása idején. Már gyermekkorában szerzetessé szentelték a nagy Szómapurí kolostorakadémián. Itt tanult és elmélkedett, ezer társával egyetemben végezte gyakorlatait. A Vaddisznófejű Dákinínek, Vadzsra Váráhínak beavatását nyerte el.

Szorgalmasan gyakorolt, fáradhatatlanul törekedve tizenkét éven át mormolta az istennő varázsimáját, ám nem kapott még egy kis álom-jelet sem. Nagyon elszomorította és nyugtalanította, hogy gyakorlatában nem jutott előbbre. Végtére olyannyira elkeseredett, hogy imafüzérét belehajította a latrinába:

- Mi közük van e gyöngyöknek a boldogságomhoz!?

Ám e mindent eldöntő nap estéjén, éppen mikor megszokásától hajtván leült volna imáit mormolni, rádöbbent, hogy immáron nincs többé imafüzére. Ebben a pillanatban egy dákiní jelent meg előtte, s átnyújtott neki egy rózsafüzért:

Ne aggódj, te csodálatos gyermek,
Hisz te a felébredettek kedveltje vagy.
Ne élj hát az ítélkező gondolkodás rabságában,
Önnön elképzeléseidtől szabad légy!
Egyedülvaló tisztaság a szellem természete,
Íme a valódi Vadzsra Váráhí.
Ám hogyha keresed: ostoba és gyerekes,
Ha sóvárgod önzőn, csak elveszítheted!
A szellem természete kívánságteljesítő drágakő,
Ő minden képzettől szabad: ez a tökéletes megszabadulás!

Virúpa ekkor fellelkesedve, immár minden dolog ürességtermészetére alapuló bölcsessége révén, még egyszer elvégezte Vadzsra Váráhí tizenkét éves gyakorlatát, és elérte a mahámudrá beteljesedését.

Ahogy az élet és halál fölötti uralmat megvalósította, elkezdett inni és húst enni. A fogásokról szolgái gondoskodtak számára. Egy napon azonban semmi más ehetőt nem találtak, mint a kolostortető alatt fészkelő galambpárt. A szelíd és bizalmas madárkák bevárták őket, így nem okozott semmi nehézséget, hogy kitekerjék a nyakukat és konyhakész állapotba hozzák azokat. Az így elkészült ínycsiklandó elemózsiát feltálalták mesterüknek.

Egy éber szerzetes észrevette a madarak eltűntét, s megütötte a közösség összehívására szolgáló harangot.

-Ki eszik a szerzetesek között galambot? - kiáltott elborzadva.

-Ki az, aki közülünk megölne egy madarat? - kérdezték az összegyűlt szerzetesek. Felkerekedtek hát, s átkutattak minden cellát. Virúpa ablakán bekukkantva észrevették az uzsonna maradékait. Ekkor újra összegyűlve elhatározták, hogy a tettest kitaszítják a kolostorból.

Virúpa levette szerzetesi köpenyét, és alamizsnás csészéjével együtt a templom oltárára helyezte. Utoljára hajolt meg a szentély előtt, ahol több mint huszonnégy éven át imádkozott, azután elment. A kolostorkapuban egy szerzetes arról kérdezte, hogy mihez fog ezután kezdeni. A mester így felelt:

- Elűztetek, hát elmegyek. Követem az utat, mely gondoskodik rólam, hontalanul is mindig otthon leszek.

Volt a közelben egy tavacska, melynek felszínét lótuszlevelek fedték. Mikor Virúpa ideért, nem ment sem jobbra, sem balra, Buddha nevével ajkán a vízen át ment a túlsó partra. A kolostor szerzetesei, akik figyelték távoztát, meglátták ezt a csodát. Feltámadt bennük a lelkiismeretfurdalás, odaszaladtak a mesterhez, és leborultak a lábaihoz.

- Ó, de hát miért öletted meg a galambjainkat, tiszteletreméltó? - kérdezték alázatosan.

- Minden időbevetett jelenség merő káprázat - hangzott a felelet.

Szolgái odahozták neki a galambok szárnyait, s ő azokat az égbe dobva csettintett, a madarak pedig megelevenedtek és tovaröppentek, egészségesebben és kövérebben, mint valaha. Ekképpen hagyta ott Virúpa a szerzetesi életet, s lett jógivá.

A következő csodát a Gangesz partján vitte végbe. A folyam istennőjétől kért ételt és italt, aki elutasította óhaját. Ekkor zord paranccsal kettéválasztotta a vizet, s száraz lábbal kelt át a túlpartra.

Innen Kanaszata városába jutott, ahol betért egy kocsmába. A kocsmárosnétől pálinkát és rizst kapott, s ez igencsak ízlett az éhes vándornak. Mikor minden elfogyott, újra és újra italért kezdett követelőzni, míg a kocsma ki nem fogyott készleteiből. Amikor pedig fizetésre került volna a sor, kijelentette, hogy alkonyatkor fogja megadni tartozását. Phurbuját fény és árnyék határába döfte, és ezzel rögzítette a napot az égen. Ezt követően letelepedett és annyi pálinkát ivott meg, amennyit ötszáz elefánt tudott csak odacipelni.

Közben az ország királya lassacskán aggódni kezdett. Miniszterei nem tudtak segíteni, az országot sújtó szárazság okát képtelenek voltak kideríteni. Végül nagy szerencsétlenségében maga a Napistennő jelent meg a király álmában, s elárulta, hogy az az összeg tartja fogva az égen, amellyel Virúpa egy kocsmárosnak tartozik. Így hát a király kifizette a mester tartozását, és ő eltűnt. Tovább vándorolt, s Indra birodalmába ért, papok országába. Amikor elment Siva isten húsz méter magas kőszobra előtt, az ott őrködő papok arra akarták kényszeríteni, hogy tiszteletét téve hajoljon meg előtte.

- Nem helyes, hogy az idősebb hajoljon meg a fiatalabb előtt - felelte ő.

Ám Indra királya, aki épp ekkor jött tiszteletét tenni a szoborhoz, megerősítette papjai véleményét:

- Ha megtagadod, meghalsz - fenyegetőzött.

- Csakhogy ez bálványimádás lenne - ellenkezett a mester.

- Akkor a bűn az én fejemre szálljon - kiáltott a király.

Virúpa ekkor áhítatosan összetette a kezeit, s a hatalmas kőszobor abban a pillanatban kettérepedt. Az égből hang hallatszott: "Mester, hallak és engedelmeskedem."

- Végy hát menedéket a Buddhától - parancsolta Virúpa.

Abban a pillanatban, amint a szobor ezt megtette, újra ép lett. A Sivának felajánlott adományokat Virúpának adták, ő pedig szétosztotta azokat a buddhista hívők közt - eme adomány őket táplálja, mind a mai napig.

Indrából Virúpa Kelet-Indiába ment, Dévíkotta városába. E hely lakosai húsfaló boszorkányokká lettek. Egy közülük minden nap elrejtőzött a városhoz vezető út mellett, és varázsigét mondott a gyanútlan utazókra. Ettől ők az est beálltával könnyű prédává váltak. Virúpa és egy hozzá csatlakozó ifjú pap szintén a varázslat áldozataivá lettek. A fiú kapott némi elemózsiát, majd egy segítőkész buddhista hívő a város végén lévő templomhoz vezette, mondván, hogy ott megpihenhet. Mindazonáltal figyelmeztette a veszélyre:
- Itt mindenki boszorkány. Borzalmas dolgokat tehetnek veled, de itt elalhatsz.

Virúpa ezalatt titkon elszökött a városból és a Srí Parvatá-hegyre ment, ahol Nágabódhi mester megtanította Jamántaka istenség titkos tanaira. Miután e tudás birtokosává lett, Virúpa visszatért a városba, és a templomban találkozott a fiúval. Egy óvó varázsigét mormolt rá, mielőtt az aludni ment volna.

Eközben a boszorkányok összegyűltek, hogy a véráldozat szertartását végrehajtsák. Állati hús már a birtokukban volt, emberi hús, "nagy hús" azonban még nem. Ekkor az, amelyikük az útnál rejtőzött, beszámolt sikeréről. Megtudván, hogy áldozataik már a városban vannak, rögvest el is mentek értük. Az ifjút, kit Virúpa varázsa védett, meg sem tudták moccantani, ám a mestert, ki egy falapon aludt, fekhelyével együtt a boszorkánykörbe cipelték. Lerészegedtek s ünnepelni kezdtek, egymást hergelve, készülve a gyilkosságra. Vadul fenték késeiket s hisztérikusan vihogtak, ezzel lovalván magukat őrjöngésbe.

Egyszerre Virúpa is elnevette magát, a Héruka tizenkét hangú nevetését hallatva. Emellett a boszorkányok vihogása olyan volt, mint a játszadozó gyerekek önfeledt kacagása. A banyák úgy megijedtek, hogy megőszültek, megőrültek és elájultak.

Mikor magukhoz tértek végre, a mester megeskette őket, hogy ezután minden nap menedéket vesznek a Buddhától, és csak a megszabadulás tanait követik. Nyomatékképpen még megfenyegette őket, hogy ha fogadalmukat nem újítják meg napról napra, csészényi vért veszítenek anélkül, hogy ereik megsérülnének. Ha pedig elvetik a megszabadulás tanát, akkor szörnyű harci fegyver, a diszkosz metszi le fejeiket, vérüket Észak Démona szívja ki. Úgy mondják, a Diszkosz és a Démon ettől a naptól fogva látható, mint csillagkép, az éjszakai égbolton.

Ezután Virúpa ismét tovább vándorolt. Mikor néhány évvel később visszatért Dévíkottába, Siva és kedvese négy és fél millió családból álló város illúzióját jelenítették meg tiszteletére, hogy őt áldozati adományokkal tiszteljék. A lakomára, melyet érkezésének ünneplésére tartottak, a Harminchárom Érzéki Égből hozták az ételeket minden isteni palotából. Virúpa ezt a verset írta életéről:

Szerzetesként vezettem életem,
Otthonom volt Szómapurí hatalmas kolostora,
S a múlt tettek érdem-gyümölcseivel volt teli a Fegyelem Kosara.
Tizenkét éven át gyakoroltam: micsoda önbecsapás!
S a vége nem volt más, mint káromkodás:
A latrinába vágtam imafüzéremet.
Ekkor jelent meg végre a szabadság bölcs asszonya,
S tanai révén feltárult előttem a lét titkos ős-oka,
Feltárult titkon a szabadság hona.
S a szerzetesek ekkor, e csuhába burkolt világi gyerekek,
Görcsös vágyaiktól hajtván elűztek engemet.
Tévedésüket oszlatván sétáltam a vízen,
S a Gangesz folyását is megállította hitem.
Sok tiltott gyümölcsöt ettem, s mondhatom,
Úgy jóllaktam vele, nem a hasam,
A papok szobra repedt bele.
Lám gőgjük nem állhatott tovább repedt alapon,
Észretértek ekkor gyorsan, mondhatom!
Dévikotta banyái is életre tértek:
Nem hívei immár sem halálnak, sem vérnek.
Siva is elismerte erőimet, s mindazt, amit tudok,
Várost teremtett, melyben engem tisztelt, nékem áldozott.
S ha mindeme dolgokat elhinni nem tudod,
Minek is tiszteled egyáltalában a Buddha tanát.

Virúpa nevének jelentése: "az, akinek sokféle alakja van". A mester hétszáz éven át tanított, s végül végső szabadságot nyert a Dákiní Mennyországában. "

(Fordította: Soós Sándor)


-TER


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2021-03-14 07:31 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-05-14 12:30   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 11:58   új fórumbejegyzés: Karaffa Gyula
2021-05-14 10:46   Napló: Juli
2021-05-14 09:50   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 09:38   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 09:34   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 09:31   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 09:10   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 08:46   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2021-05-14 08:39   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ