NAPLÓK: Eremita Szeladon Legutóbbi olvasó: 2025-09-03 18:45 Összes olvasás: 15900| 6. | [tulajdonos]: --- | 2006-08-22 19:10 | | Már egy ideje nem kaptam ímélt szomszéd unokatestvéremtől. A fejével lehet a probléma, nem képes felfogni bizonyos dolgokat. Pedig még nem is volt különösebb behatásnak kitéve. Akkor meg mi a francnak várjam el másoktól, hogy megértsenek és elfogadjanak ilyen visszahúzódott embernek, mint amilyen vagyok, ha saját rokonom nem képes rá? Nem baj törjék csak egyre erősebben a szívem, annál szilárdabb leszek. Talán tényleg nem érdemelnek kiutat Istenem. Romlott az egész, de még ne kezdj el kertészkedni. Majd ha már elszáradt minden. Aztán jöhet az Új Paradicsom... | |
| 5. | [tulajdonos]: --- | 2006-08-09 13:21 | Mindössze 30 másodperc...
Kislányom reggelijét elkészítem, majd egy tálcán ágyához viszem. Simogatni kezdem édenillatu selymes szőke haját, tüsszentenem kellene, de nem akarom felriasztani. Gyengéd csókot nyomok a homlokára s a szememből legördülő könnycsepp arcára hullik s szemei lassan fogják fel a környezetet. Nagyon szeretem... Következik egy nagy ásítás, majdnem elnyel, de én csak sírok tovább mosolyogva rá miközben tündér hangjával kérdőre von: "Mi a baj APA?". Megtörlöm arcom, "Semmi kincsem, jó reggelt!", görcsbe rándult szívvel hagyom el a szobát, indulnom kell. Feleségem kilép a fürdőből, s én megbotlok szemei ragyogásában. Lassan felsegít, fürdőköntösét eldobja messzire, szorosan átölelem s ölbe viszem a szobánkba. Csókot forraszt ajkaimra, de tudom, hogy ébrednem kell a kábulatból, így egy egyszerű 'sajnálom ' után párom szomorúan öltözni kezd én indulok borotválkozni. Drágaságom befejezte a reggelit, beágyalt s most mosakodni szeretne, de útjában állok elképzelésének. "Jaj apuci, de lassú vagy! El fogok késni. Nem törődsz ezzel? Olyan zavartnak tűnsz ma...", majd kirohan. Tempósabbra veszem dolgom s össze-vissza vagdalom magam igyekezetemben. Gyorsan lemosom a vért és arcom majdnem minden egyes szegletére ragtapaszt helyezek el. Kilépve feleségem arca falfehér lett. Kér, hogy ne menjek sehova, ő ezt megálmodta s olyan rossz előérzete van. "Nyugodj meg csillagvirágszálam, én mindig bérlő leszek a szívedben, ha csak nem akarsz kilakoltatni. Addig is mindig veled leszek.". Megkönnyebbülten omlik vállamra, s olyan szorosan ölel, mint még soha. Levegőt se merek venni, nehogy emelkedő tüdőm eltaszítsa Őt tőlem. Aranygerezdecskénk azonban emlékeztet, hogy lassan indulnia kell az iskolába, szóval gyors búcsú, irány a munkahelyem. Kilépve kapunkon rövid imát mondok a Miatyánkhoz, kérlelve vonja gondviselése alá azt a két embert, kit a világon mindennél és mindenkinél jobban tisztelek, szeretek, kikért életemet adnám. Kocsiba ülök, átintek szomszédomnak, ki csak csóválja fejét és hirtelen eltűnik. Munkahelyemhez érve minden olyan kuszának és elmosottnak látszik. Minden agytekervény mozdulásom a családomat óhajtja, de az irodámba lépve egy sötét arc fogad fekete ruhában s egy baltát állít a fejembe...
Mi volt ez, kérdezem gépen előtt ülve eszmélve gondolataimból. Körbe nézek, rájövök, hogy minden rendben van, egyedül vagyok. De akkor mi volt ez?
Mindössze 30 másodperc... | |
| 4. | [tulajdonos]: --- | 2006-08-08 01:05 | | Helló. Végülis Ildi helyett Brigi lett, mindegy teljesen lélektelen, azonban Mariann megvolt, márhogy futólag, nem is ismerem; Mártának pedig írtam ímélt, szóval uncsi volt ez a nap is, majd kivágják belőlem. De mi lett volna ha forszírozom a dolgot Mariannal? Összejöttünk volna pár hét múlva? Nem kell mindenben igazat adnom Mártának és másoknak. Valamikor azért én is ember voltam! | |
| 3. | [tulajdonos]: --- | 2006-08-06 23:50 | ---, akár az ékágém évek múlva. Holnap irány Ildi, elkérem a lemezeket, aztán meló, irány Mariann, átadom azokat, hazajövök írnom kellene Mártának és most azt hihetnénk, közben barátnőm sincs. Sharapova vezet, noha én másfél órával ezelőtt vezettem, persze az Ő haja hosszabb és a mellei is formásabbak, szóval értem a szintkülönbséget. Vajon miért ejtünk ennyi ki nem kényszerített hibát? Valaki súlyosan rángatja a madzagokat! Tükröm, tükröm, le vagy törve...
Ott van benne csak nem ismerem fel a művész arcát. Érdekelne, mert engem cibál. Na de jön még a bacchanáliára másnap! Leszek én még gézen gúz, maradok addig törvény edzett börtöntöltelék enyhe systolés panaszokkal... | |
| 2. | [tulajdonos]: --- | 2006-08-06 11:56 | | Vajon milyen lehettem 10 évesen? Nem gyerek! Értelmesebb gondolataim voltak akkor, mint ma ebben a szomorú-bush világban. Szerettem minden embert, igyekeztem mindenkinek megfelelni. Alig káromkodtam s néha még társaságba is jártam. Ma már fakul a szeretet-kép, hét éve olyan lányt szeretek, akit négy éve nem látok, laptopomhoz vagyok szögezve, s idegrendszerem gyakran szorul kontrolaltdelre. Egy kis időben erősebben vonzódtam unokatestvéremhez, aki a legjobb barátom VOLT. Nem is tudom minek irogatok, hiszen múlan-dokk. Nem zavar a tehetségtelenség, csak hogy másokat igen. Visszafelé fejlődök: ma még idióta, holnap zigóta, holnaputánra elfelejtem, amikor kipukkant a nap. Mi is az igazi nevem? Elfelejtettem... Befalazott ez a személyiség, elfogyott a levegőm, megfulladtam s így születtem újra. Nem törődnék vele, csak legalább tudnám, vajon milyen lehettem 10 évesen... | |
| 1. | [tulajdonos]: --- | 2006-08-05 23:55 | | Hihetetlen, hogy mennyire nem élet. Ez. Akaratlanul is akaratlanságba vonaglik a szív, megbüntetik, mert pesszimista, aztán ha változni akar leszúrják, hogy szerepet játszik és tényleg... vérzik... ahogy kihúzzák még jobban... csak fel a lábfejjel! De nem is sajnálnák. Na rám vetítenék, csak önlelküket. Meccs pont. Ezt vártam a kezdet óta. Taps, eldobált ajkak, torz arcok, lefekszem. Holnap dolgozni megyek s talán nem kell egyhelyben megrohadnom... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
