NAPLÓK: Egy Bőrharis Legutóbbi olvasó: 2025-09-11 00:00 Összes olvasás: 36385| 30. | [tulajdonos]: megint múlt idő | 2003-04-02 22:36 | Van egy kis büfé a sarkon túl, gyrost árulnak, salátát, kávét, láttam annak idején, kuszkusz is van, de vagy pénzem nem volt rá, vagy étvágyam, hát nem ettem. Szégyen, de sosem tudtam beazonosítani ezeknek a kis boltocskáknak a nemzetiségét. A Három testvér török, az fix. De van-e görög gyros? A falafel kóser-e? Szégyen, mert jómagam is megbántódnék, ha egy francia az orrnyergét dörgölve kérdezné: csevapcsicsa vagy knédli vagy mi is az? Hm, pörkölt, ah, értem.
Örültem, majd elszontyolodtam, amikor végre sikerült nemzetet rendelnem az olajos bőrű, úriember tulajdonoshoz, eligazítottak az Iraq feliratú képeslapok, amelyeket a lambériára tűztek. Persze akkor már lehetett tudni, hogy itt valami lesz, hogy pár millió ember hiába tekergeti testét, hiába fészkelődik a helyén, a labda bemegy a kapuba. Nem tudtam, mit tegyek, sajnáltam a rendkívül kedves tulajt, szerettem volna továbbra is odajárni, mintha mi sem történne, és elkerülni a látszatát, hogy paparazzi módjára meglesem. Végül nem mentem jó darabig.
Tegnap megálltam a rácsos bejárati ajtó előtt, s egy kiragasztott papíron ezt olvashattam: AZ IRAK ELLENI JOGTALAN HÁBORÚ MIATT ZÁRVA. Így, nagybetűvel. Na, most szeretnék igazán bekopogni, hogy én itt vagyok, és ha valamire szüksége lenne, vagy bármi, mert engem speciel zavar, és mi nem vagyunk olyanok. És igenis tessék majd megint mosolyogni rám, és tört magyarsággal kérdezni, miért nem jöttem sokáig, és ugye csalamádét ne, de cékla, az mehet. De nem. Én most, azt hiszem, ellenség lettem. Pedig vérbeli konfliktuskerülő vagyok, merő önzésből persze, szeressenek, ha egy mód van rá, mindenki. Hiába, nem segíthetek neki, és a fene se tudja, ha én biztosítanám együttérzésemről, mi változna. Hány ellenséggel lenne kevesebbje? Mit lehet itt tenni? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
