NAPLÓK: Egy Bőrharis Legutóbbi olvasó: 2025-07-05 04:37 Összes olvasás: 35877| 20. | [tulajdonos]: takarítás | 2003-03-26 11:37 | Mostanában takarítok. Talán a háború, ez az egész, amit nem tudok megítélni, a halottak, akik nem mondták, hogy jól van, essünk neki, max. belehalunk, hanem inkább azt, hogy hogy a francba kerültem bele? mi közöm hozzá?, talán a költözködés lehetősége, közelgő születésnapom, a GyGy bezárása, vagy ez az egész világtavasz-öngyilkos hangulat, nem tudom. Kipakoltam a szekrényeimet, kidobtam a 8 éves fecniket, kiürült parfümös üvegcséket, lejárt hivatalos leveleket, gyógyszereket, rengeteg-rengeteg papírt. Nekiveselkedtem 100 Megás home-om lecsupaszításának, szemét-szemét-szemét.
Kidobtam Bőrharist is, röhej volt. Szakadt nejlonharisnya egyik szára párjavesztett zoknikkal kitömve, aztán ujjamra húzom, jó vicc. "Aztán kicsi Bőrharis, eszünk ma paradicsomlevest?" "Jaj, nem, ne együnk, gyűlölöm!"(Torz hangon, zárt szájjal, közben mutatóujjammal mozgatom.)
Én, én utálom a paradicsomlevest, hogy a könnyem is kicsordul az undortól, én vagyok az, aki Varró Danit olvasva először röhögök, aztán a negyedik verse már fáraszt, én nem szeretem Imre Flórát, mindezt életművének töredéke alapján megítélve, mondván, valahogy szerénytelen. Én vagyok, aki összevissza olvas, magában ítélkezik, azt hiszi, független szellem, mert kis léghajójába még nem pakolt be elég ballasztot, ismeretet. Én vagyok a sznob antisznob, az irígy kutya, a bűbájos gyermek, na persze.
Tegnap egy lakatlan házat láttam, szinte körbebombázták az építkezések. Üresnek tűnt, de egyetlen erkélyén barna ernyőt vettem észre. Olyan volt, mint egy század eleji parabolaantenna, valami Verne illusztráció. Tovább sétálva megláttam, hogy az egész erkély kinyitott ernyőkkel van tele. Miért? Ma éjjel azt álmodtam, ernyőre van szükségem, valamiért. Szerencsémre eszembe jutott az erkély, megnyugodtam.
Szeretném magamat nem kidobni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
