NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE
Legutóbbi olvasó: 2026-08-17 19:46 Összes olvasás: 47760| 46. | [tulajdonos]: ... | 2020-07-08 15:01 |
2020.július 8.
Úgy látom, megírtam előre a holnapit. Akkor legyen ez a mai.
Valaki, egy hölgyismerősőm cuki bókokat gyűjt a facén: „Nektek mi volt a legviccesebb, -aranyosabb bók, amit kaptatok?” Ezt a két cukiságot osztottam meg velük:
Amikor gyereket vártam, ha mennem kellett valahova, mire leértem a buszmegállóba, mindig pokoli melegem lett. Már útközben cibálnom kellett magamról a sálat, a kabátot, szabaddá tenni a dekoltázsomat, hogy ne főjjek meg. Egy ilyen alkalommal egy tisztes öregúr jött velem szemben. Gyönyörködve bámulta a vetkőzésemet. Amikor a közelembe ért, ezt mondta őszinte ámulattal: -- Kérem, ne hagyja abba!
A kocsiban ültünk mind az öten, a férjem, a három fiunk és én. A legkisebbiknek magyaráztuk a nagyfiammal, miért lenne jó, ha nem hagyná abba a dzsúdót.
– Jó, ha sportolsz valamit. Látod, én is minden nap futok. Tudod, milyen biztonságos érzés arra gondolni, hogy, ha megtámadnak, el tudok futni – érveltem nem túl nagy meggyőződéssel.
– De miért támadnának meg?
Egymásra néztünk a nagyobbikkal. Ő szólalt meg előbb:
– Hát…, vannak erőszakos emberek. Bár, Anya, téged már előbb támadnak meg a táskádért vagy a mobilodért, mint… másért.
– Tényleg? Akkor jó. Mert én soha nem viszek mobilt az erdőbe. Táskát meg végképp nem.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
