NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE
Legutóbbi olvasó: 2026-04-05 20:53 Összes olvasás: 44249| 42. | [tulajdonos]: ... | 2020-07-05 15:22 |
2020. július 5.
Arra ébredtem, hogy a Tales of the woods-ot éneklem Balázs Eleméréktől (vagy énekli a Hang, ezt most nem lehetett élesen különválasztani), attól a résztől, ahonnan hosszú zenei felvezetés után az énekhang megszólal. Green-eyed willow long-haired willow, lady of the woods… Honnan került ez most elő, melyik bugyorból, és miért? Nem jó ezt a számot felvételről hallgatni, egy 2007-es felvételt leszámítva (amelyen Juhász Gábor és Charlie Mariano szerepel) mindegyik kiábrándító ahhoz képest, hogy élőben milyen. Az énekhang észrevétlenül szólal meg, amikor már szinte elfelejti az ember, hogy szöveg is van a világon. Megdobban a szívem ilyenkor századjára is. Ötödjére -- kb. ennyiszer hallottam tőlük ezt a számot élőben.
Egy játszótér szélén álltam álmomban. Ház magasságú „mászóka” (kötélhágcsókból álló építmény) választott el a tér közepétől, ahol egy zenekar játszott. Dobok, gitár, reflektorok, átszellemülten zenélő férfiak. A játszótér túl oldalán volt valami halaszthatatlan dolgom, valahogyan át kellett jutnom a kábelekkel, állványokkal körbevett színpadon. A „mászókát” lestem aggodalmasan, képes leszek-e megbirkózni vele, de ha sikerül is, hogyan oldom meg a zenekaron való átjutást úgy, hogy a közönség ne vegye észre, és az előadást se zavarjam meg. A színpad mögött egy járda vezetett a túloldalra a fák közé. Ekkor kezdte énekelni bennem a Hang: Green-eyed willow, long-haired willow…, és felébredtem.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
