NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ
Legutóbbi olvasó: 2025-12-05 16:24 Összes olvasás: 48702| 403. | [tulajdonos]: johnny B good | 2025-11-29 14:47 |
Az önkínzás élménye III.
Csak a semmihez fogható.
A lehelet például nem olyan,
még a kétségektől meglátszó
lehelet sem, vagy füst
a gyertyaláng fölött.
Az emlék megszokja az embert.
Kódolt kényszerként gyötör,
húsvétról húsvétra változni akar.
Az ember megszokja emlékeit.
Akaratán kívül változtatja,
alig észlelhetőn annak a helyére
beszúr valamit, ami múlt év
óta már idegen életmaradvány.
Mintha össze lehetne rakni
húsvétra, de a közeljövőben.
Mintha ujjongásnak a képzelet
helyezne el egy világot.
Az álmatlanság sötétmozijában
világítótorony az emlék.
Amikor már azt se tudja az ember
miféle belső huhogást hall,
őrült részeg, vagy éjjeli bagoly.
Áll és dohányozik - a cigarettavég
mintha ébredésének napfénye
világít a bizonytalanságsírba.
Veszélyes rálelni az átvilágított
mára, az ember mai önmagára.
Az egykori én távolról figyel.
Sem érte sem ellene.
Mint az Isten: semmit nem tesz,
s az emlék
hatalmas víz, mi eltöröl sivatagot.
Még az sem olyan.
Csak a semmihez fogható
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
