NAPLÓK: ELKÉPZELHETŐ Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 11:24 Összes olvasás: 38858| 350. | [tulajdonos]: johnny B good | 2024-11-17 10:18 | Töprengés a szétbomlásról
Fölkészülni. Nem lehet, hiábavalóak ökleink.
Fogvicsorgás, fényesőben sziszegni, hogy fáj.
Tiszta a levegő. Köhögni is elfelejt az ember. Olyan
gyönyörű Normandia, mint a szerelem. Holott a mi
szerelmünk, az ajtók története. Sántít, hiszen
hasonlat. Nyitni, zárni, úgy is lehet, ha nincs kezed
a kilincsen. Távolból nyitható technológia. De
megbízhatóbb, mint rádió frekvenciák. Légy bárhol,
North Yorkshire vagy Budapest, én Normandiában.
Te és én, kényszer, mágneses mező.
Tudtuk ökölbe rándulnak majd a kezeink. Készültünk
életszakaszokra, ahol legalább egyikünk rászorul a
társadalmi kohézióra. Életszakaszokra, amikor
fogvicsorgásként csikordul minden ajtó és
átláthatatlanság települ a szülőföldünkön. Erre is
gondoltunk (Boston, 1999). Szociális ellátás és tőke
viszonyát folyton figyelte egyikünk. Befektetés.
Erre is gondoltunk. Eladható tudás, erő és életkedv.
Készültünk. Bükkben, templomokban, kutató
laboratóriumi csókolózás közben.
Voltaképp mire készültünk mi? Földműves az
elszórt maggal, hogy a föld méhe kihordja a hasznot.
Asztronauta számít rá, hogy az űrben ismerős,
semmi nincs. Az Isten semmi.
Az Isten egy koncepció (John Lennon), de nekünk
kávéscsészénk volt, naponta váltott ruhánk. Ajtó.
Kulcs. Szülőföld, társadalom, koncepció, rendszerekhez
alkalmazható jövő, nekünk mindenünk volt!
Energia a kitartáshoz, mint amilyen konokul alvad a
vér. Készültünk. Mégis mitől sötét, misztikus árnyék
az elcsendesedésben és hiábavalóak ökleink. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
