NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 17:59 Összes olvasás: 125234Olvasói hozzászólások nélkül| 415. | [tulajdonos]: nem én | 2018-07-01 09:14 | nem én
szeretek itthon
nekik nem vagyok különc
hanem ti vagytok
| |
| 414. | [tulajdonos]: gyártási folyamat | weinberger: háttérmunka | 2018-06-29 21:53 | Egyetértek veled, Miklós!
Azért annyival kiegészíteném, hogy az egy traktorra jutó tizenkét perbe még a meózásnak is bele kell férnie! :)
Ja, azóta felmerült bennem az is, hogy egy ikerszülésnél a második gyerekre mintegy 5-6 perc juthat! :D
Hogy juthat ilyen marhaság az eszembe... Talán azért, mert egy férfi számára az egészhez is elég lehet ennyi... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 413. | weinberger: háttérmunka | [tulajdonos]: traktorgyár | 2018-06-29 21:43 | A traktorgyári példa szemléletes, de én próbálom a "nemoda" által beidézett listát úgy tekinteni, mint puszta tényadatot, a belőle levont következtetéseket mellőzve.
Olyan háttérmunkát tételezek fel - ami persze puszta találgatás -, hogy a főszerki egy szabadabb időszakban, akár utazás közben, megnyit egy várakozó verset, gondosan végigolvassa, majd akár a saját okostelefonjába beírja, amit gondol róla; veszi a következő verset és így tovább, mondjuk húsz verset értékel (ennyi fér el a FRISS FÓRUMOK oszlopban). Amikor majd egyszer alkalma lesz megnyitni a Dokk szerkesztői felületét, már csak sorra be kell másolnia ezeket a szövegeket a megfelelő ablakba, esetleg megtoldva egy szavazattal. Meg kell viszont ismételnem, hogy ez csak puszta találgatás. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 411. | [tulajdonos]: traktorgyár | 2018-06-29 19:43 | "Új látogatói központot hozott létre a Deutz-Fahr. A gazdák töviről-hegyire megismerhetik rajta keresztül a bajorországi gyár működését, ahol 12 percenként gördül le egy traktor a szerelőszalagról." - olvasom az agrarszektor.hu oldalon.
Azt már nem itt olvasom, de el tudom képzelni, hogy mit hümmöghetnek a gazdák, ezt látva!
- Milyen traktor lehet az, ami 12 perc alatt elkészül? - kérdezte az egyik.
- Nézd má meg! Egyáltalán megszáradt rajta a festék? - kontrázott rá egy másik.
Na, ez jutott eszembe, amikor olvastam nemoda szokás szerinti rosszhiszemű bejegyzését a meóval kapcsolatban.
Annyit elárulok, hogy nekem most meg van nyitva a gépemen az idokep.hu, a google hírek, a szkájp, a levrendszer, a Dokk háromszor, a 7torony, a napkorong kétszer, a jútyúb háromszor, két dokumentum, a számológép és a fekete macska.
Én fel merem tételezni, hogy egy szerkesztő esetleg megnyitja azokat a verseket, melyeket mára meózni szánt, szép komótosan lemeózta azokat, majd ennek végeztével esetleg sorban átolvasva, hogy mit írt, lezárta, beküldte.
Nemoda nem így gondolja. A szerkesztő kinyit egy verset, elolvassa, értelmezi, megfogalmazza válaszát és bezárja, beküldi fél perc alatt. De már nyitja is a másikat. Káprázatos! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 410. | KMara: Morgiána...., ki kinek a... | 2018-06-28 18:11 | Kedvelem az írásaidat. Kicsit rájuk csodálkozom, aztán elgondolkodom, mint ahogy azt illik egy jól sikerült után.
Válaszolnod nem szükséges, nehogy félreértsem :)
m. | |
| 409. | [tulajdonos]: Morgiána-akció | 2018-06-28 17:50 | Morgiána az Ali baba és a 40 rabló című mesében szerepelt, a csavaros eszű szolgálólány.
Ezek a rablók találták fel a matricázást. Azt a matricázást, amit mostanában újra felfedeztek. Ezzel jelölték ki azokat a házakat, melyeket később meg kívántak támadni.
Persze, akkoriban még nem volt matrica, kénytelenek voltak krétát használni, vagy, ha azt sem, hát jelet karcoltak a falra vagy az ajtófélfára. Aztán később tudták, hogy amelyik ház meg van jelölve, hát az ott lakókat fogják majd lekaszabolni. Karddal, tőrrel, valami szúró-vágóval, amiket akkoriban az ellenfél megsemmisítésére használtak.
Levágták a fejüket, beleiket ontották az olyanoknak, akik nem illettek maradék nélkül a jövőképükbe. Jó, egy kicsit összevérezték, összebelezték magukat is, de olyan korban éltek, amelyben a macsóság meghatározásában kicsit máshol voltak a sarokpontok, mint manapság.
Aztán jött egy korszak, amikor nem a házakat jelölték meg, hanem az embereket. Praktikusabbnak gondolták így, mert a házak maradtak, míg az emberek mászkáltak, a fene se tudta volna folyton figyelemmel kísérni, hogy ki merre flangál.
Nos, ez sem vált be maradéktalanul. Így mégiscsak összeterelték őket, civilizált emberek nem vérezik-belezik össze az utcákat, tereket. Ja, már magukat sem mocskolták össze-vissza, változott a divat Ali babáék óta. A technikai fejlődés, a logisztika tudománya lehetővé tette, hogy jólvasaltan, illatosan állhassanak az idegenek elé, semmi nyoma nem volt rajtuk a mészárlásnak.
Kicsit több, mint fél évszázaddal később már a modern szelek fújnak. Nem kell krétázni, karcolni, felvarrni, hanem gépek által kinyomtatott, szépen kaligrafált betűkkel megszerkesztett matricákat használnak. Egyelőre csak a kijelölésnél tartanak, és még annak is csak az elején, de már nem sietnek sehova.
Aztán mészárlás se lesz. Minek? Megsemmisülnek ezek maguktól is! Elég kijelölni valakit, már sínen van a dolog. Ahhoz, hogy az embertől elhúzódjanak, már elég egy bélyeg. Arra már úgy néznek az emberek, mint a leprásra. Hiszen az első, amit kiöltek belőlünk, a szolidaritás.
Egy egész nemzedék büszke azokra az emberekre, akik a megjelölteket bújtatták, etették-itatták, elrejtették javaikat az üldözők elől, papírokat szereztek nekik - nem kevés kockázatot vállalva.
Nem tudom, hogy a következő nemzedék talál-e majd köztünk olyanokat, akikre büszkék lehetnek?
Morgiána-akció. Ezt a címet adtam.
Morgiána azt csinálta, hogy amikor észrevette saját házukon a jelet, hasonló módon megjelölte a környék házait, így a rablók összezavarodtak.
Romantikus-háborús filmekben láttam olyat, hogy a parancsnok kiadta, álljon előre az, aki ezt-meg ezt elkövette, erre az egész század előrelépett.
Á, hülyeség ez a cím. Az egyik mese, a másik a film csodavilága. A valóság nem ilyen.
| |
| 408. | [tulajdonos]: ki kinek a bérence | 2018-06-27 11:25 | Gyerekkoromban ritkán találkoztam Gyuri bácsival. Akkoriban már külföldön éltek, Néha Schwarcz Tivi bácsi - apám csak így hívta - küldött csomagot nekünk, azt fia, Gyuri bácsi hozta el.
Sosem maradt sokáig, csak órákra jött Magyarországra, rengeteg tennivalót sűrített be ilyenkor nagyon rövid időre. Azért nem mulasztotta el, hogy térdére ültessen, és bíztasson kicsit.
- Tudod, Kisgyurka - csak így hívott, hiszen apám is György volt, meg kellett különböztetni minket a megszólításkor, apám volt az Öreggyuri -, nem mindig lesz ez így! Meglásd, az emberek előbb-utóbb megelégelik, hogy lábbal tiporják a jogaikat! Nem fogják a végtelenségig tűrni, hogy akár a származásuk, akár vallásuk vagy bőrük színe miatt másodrendű embereknek tekintsék őket! (Akkoriban a nemi identitásról még kevés szó esett, de lehet, hogy csak nekem nem mondták, mert még kicsi voltam.)
Egy kávét még elfogadott - amíg beszélgettünk, anyám főzött egyet a kotyogón, már abból, amit Gyuri bácsi hozott, nem akarta megbántani az akkori magyar minőséggel -, aztán engem megpuszilt, apámékat megölelte, és indult tovább a dolgára. Mint már mondtam, mindig sietett.
Évtizedekig nem találkoztunk. Apám meghalt, velem, talán a nagy korkülönbség miatt, nem volt olyan közvetlen a viszony.
Azért mindig figyeltem a vele kapcsolatos híreket. Láttam, hogy hűen ragaszkodik azokhoz az elvekhez, amikből nekem annakidején, a térdén lovagoltatva elmondott, és amely szavakra azóta is emlékszem, hiszen fiatal, képlékeny agyamba beleégtek.
Értesültem azokról a támogatásokról, ösztöndíjakról, amik sokat gyorsítottak a magyar demokrácia kialakulásában.
Tudom, hogy sok a dolga, hiszen a Világ számtalan pontján van szükség segítségre. Azt is sejtem, hogy fáradt lehet, több, mint húsz évvel idősebb mint én, és már én is fáradt vagyok, noha sokkal kevesebbet dolgozom, mint ő. Szóval, fáradtságának és korának tudom be, hogy nem vette észre, amikor elkezdtünk lekanyarodni a demokrácia útjáról.
Vártam, vártam, semmi. - Csak nem beteg? - gondoltam. Nem, láttam az Interneten, hogy aktív. Hát nincs, aki szóljon?
Írtam neki egy levelet.
A dátumot nem látom rajta, de tizedike környékén lehetett, mert, mint később láthatjátok, nem volt pénzem, a nyugdíjat 12-én utalják. A hónapot nem tudom, de biztosan nem télen volt. Az írásomon látszik, hogy nem volt rajtam kesztyű.
"- Kedves Gyuri Bátyám!
Remélem, levelem jó egészségben talál!
Olvasom és látom a hírekben, hogy nagyon sokat dolgozol (a 18-ik születésnapomon ajánlotta fel a tegeződést. Persze, ő addig is tegezett, de régen nem volt divat, hogy a gyerekek tegezzék a felnőtteket), én szeretnék ilyen aktív lenni a Te korodban, és, ha nem kerülök valami kisebb baleset miatt kórházba, nem fagyok meg vagy mindig jól döntök a voksoláskor, tán még esélyem is van megérni, hogy egyáltalán éljek még akkor.
Nem tudom, hogy mennyire figyeled a magyar közéletet, félek, hogy nincs sok időd rá. Egyébként észrevetted volna, hogy legígéretesebb tanítványaid mintha elfelejtették volna a Tőled tanultakat!
Én most, a régi barátságunkra tekintettel, megbíználak azzal, hogy figyelj kicsit ránk! A Te szavad messzebb hallatszik, én hiába kiabálok, engem csak a szomszédok hallanának, ők meg annyit görcsölnek a megélhetésért, hogy nem érnek rá engem figyelni.
Tudom, hogy a mai világban a pénz nagy jelentőséggel bír, nem kérem ingyen, viszont fizetni csak tizenkettedike után tudok.
Ölel barátod - remélem, hívhatlak még így - a múltból
Kisgyurka"
Válaszolt is Gyuri bácsi, de azt nem írom le, mert nem sértenék levéltitkot, de a lényeg, hogy 1 Euróért elvállalta. Tizenharmadikán Forintban leutaltam.
Így lett Gyuri bátyámból Gyurcsibérenc.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
