Egy bejegyzéssel lejjebb említettem L. Simon Lászlót, tudjátok, aki maga hegyezte a karót, amelyiket most keresztülvertek a szívén, mint egy vámpírnak.
Amikor először találkoztam a nevével – ez még 2015-ben volt -, elolvastam néhány versét.
Tudjátok, nem vagyok képzett irodalmár, én nem tudom megállapítani egy versről, hogy az jó-e vagy sem, csak azt, hogy tetszik-e, nos, az ő versei engem kissé elborzasztottak, de ez valószínűleg az én hibám, azért az irodalmi díjakat nem adják hízott libáért, a lényeg, hogy amikor lecsillapodtam, gondoltam, kipróbálom, tudok-e olyat írni, amilyen már nekem se tetszik, hátha manapság ez már kritérium a sikerhez.
A gyengébb idegzetűek, a jóízlésüket féltők ne kattintsanak rá, csak saját felelősségre, illetve csak felnőtt felügyelete mellett!
