NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 22:49 Összes olvasás: 126608| 837. | [tulajdonos]: Önvédelem | 2020-03-02 18:19 | Első rész
Huszonöt éve élek Veresegyházon.
Amikor idejöttem lakni, még csak kb. ötezer lakos volt, mára megközelítik a húszezret.
Én a huszonöt itt leélt év ellenére "gyöttment" vagyok, pedig már felnőtt egy generáció azokból is, akik később születtek, mint amióta veresi lettem.
A mai fiatal felnőttek jelentős részének gyerekkorában én állítottam össze a számítógépét, a vállalkozások egy részének én készítettem az első honlapját.
Gyönyörű városunk társadalmi életéből is - bár mostanában azért nem olyan aktívan, de - kiveszem a részem. Ellenségem nincs, sokan szeretnek, megbecsülnek, bizonyos körökben tisztelnek is. Gyöttment létemre azért ez nem kis dolog.
Második rész
Pálóczi Ismét belengette a Versegyházas fantazmagóriáját, amit, jól tudjuk, bosszúból tákolt, hiszen a veresi találkozó dátumához időzítette, mivel őt nem kívántam meghívni, sőt.
"Most lettem, úgymond "valaki" (eddig kötetem sem volt). "
Ez azt jelenti, hogy eddigi visszafogottságát, szerénységét, alázatosságát - mint egy koloncot - most bátran leteheti?
Már nem emlékszem, hol és mikor, de Antal tett olyan kijelentést, hogy a saját költségen kiadott kötet nem az igazi. Pénzen vett önbizalom - ezt már én teszem hozzá.
Antal eléri azt, amit akar. Elérte azt, hogy nekem a Dokk már ne töltse ki gondolataim jelentős részét - ezért tulajdonképpen hálával tartozom neki, kigyógyultam egy függőségemből -, elvette a kedvem az Antológiától, elüldözte azok egy részét, akiknek valaha is volt más véleménye bármiről, mint neki.
Én sose féltem vitázni, de viszolygok attól, amit Antal vitának nevez. Egyszerűen rosszul érzem már magam, ha valahol csak a nevét meglátom. Vénségemre meg már jobban féltem az időmet annál, hogy olyanra fecséreljem, ami nekem kellemetlen.
Annak dacára, hogy Antal támadást fontolgat kedves városom ellen, és Verest és annak vezetőit nem féltem, hiszen a Hatalom gyakran teljes arzenállal indított támadásokat, azokat is könnyűszerrel kivédte.
Én magamat féltem.
Nagy ez a város, a mostani lakók legalább nyolcvan százalékát nem ismerem már, közöm nincs hozzájuk.
Szervezhet itt Antal bármit, ha nem keressük egymást, nem kell, hogy találkozzunk, nemhogy egymással, de még egymás nevével sem. Én biztos, hogy kerülöm még azokat is mostantól, akik kapcsolatba kerülhetnek vele.
Kérem Antalt, hogy ő se keressen, a nevemet se említse sehol, nyugodtan tagadja le, hogy ismer, hogy egyáltalán tudja, hogy ki vagyok!
Nem kívánom szeretett városomban a hátralevő időmet szabadkozással, magyarázkodással tölteni.
Én ennél hátrébb nem vonulhatok, nincs hova.
Harmadik rész
Antal békülékeny hangot üt meg, álságos módon.
Nem furcsa, hogy az agresszor engedi meg, hogy a sértett közeledhessen hozzá?
Ami kioktatásban, lekezelésben, véleményem hülyeségként való beállításában volt részem csak az Antológia kapcsán, az külön-külön is megérne egy misét!
Az is gusztustalan volt, ahogy a bíróság elé való citálásom végét előadta. Hogy megfordult a fejében, miből fizetjük be a megítélt büntetést?
Érdekes, a békéltetőn meg kijelentette, hogy pontosan tudja, ha pénzbüntetést kapnék, azt Dokkos barátaim összedobnák a számomra.
Ott még azt is hangoztatta, hogy lesz még feljelentés, mert nekem, mint egy bűnszövetségben, társaim is vannak.
"...betegségre hivatkozva próbálta kimenteni magát. (Valami műtét dolog..."
Antal szokása szerint a lényegre sosem figyelt, néhány szónál leragad. Az a "valami műtét dolog" egy rákműtét volt, aminek olyan következményei vannak, melyek lehetetlenné teszik - de legalábbis nagyon megnehezítik -, hogy órákra elhagyjam lakhelyemet. És én kimenteni magam nem a felelősség, hanem a személyes megjelenés alól akartam.
Attól egyébként nem tartottam igazán, hogy elmarasztalnak, felkészültem, időm volt, úgy gondolom, hogy Antal magánvádját el tudtam volna hárítani. Ha képviselő útján intézhettem volna a dolgokat, még egy orvosi szakvéleményt is beszerezhettem volna, ez - a jegyzőnő szerint - mintegy hatvanezerrel növelte volna a költségeket. Ennyivel kevesebb jutott volna Antalnak a kötetére.
Zárszó
Igen ritkán nézek fel a Dokkra, akkor is gondosan kerülök néhány nevet. Nem érdekel, hogy az egyiknek a múlandója szép versek volt e, és hányszor volt a TV-ben, az se, hogy a másik - attól függően, hogy páratlan hét van-e vagy páros, illetve, hogy délelőtt vagy délután, éppen ön-ön kitiltását kéri-e a Dokkról, vagy egyéb követelései, javaslatai vannak.
A DOKK_FAQ -on olvasott írásra reagáltam. Viszont, ha már ezzel kapcsolatban írtam, nem tudtam megállni, hogy ne írjak le még néhány olyat, ami magyarázza mostani kapcsolódásomat a Dokkhoz.
Én azért reménykedem, hogy rossz érzéseim csökkennek majd, de úgy érzem, ehhez nem nekem kéne változnom.
| |
| 836. | [tulajdonos]: Madách | 2020-02-26 07:26 | "A gép forog,az alkotó pihen."
Ez jutott eszembe, amikor a mi kis önjelölt istenkirályunk belengette, hogy most ismét alkotói szabadságra megy, hiszen sínre tette az ügyet, ő mindent elrendezett. Persze,majd időnként vissza-visszanéz, gondolom,hogy kioszthassa a buksisímogatásokat és barackokat, kinek-kinek érdemei szerint.
Ne ringassa senki illúziókba magát, nem megy ő szabadságra, pedig mindenkinek jobb lenne, még akkor is, ha ilyenkor maximum egy múlandót - tehát az ő értékrendje szerint egy esztétikailag értékelhetetlen verset - tud összeizzadni, lásd a kutyásat.
Nekem sajnos dézsavűm van, a veresi dokktalálkozó is így indult. Egyszerű - bár inkább úgy, mint a többiek, nagyszerű - vendégként indult, felruházva minden vendégjoggal, de ő külön jogokat sajátított ki magának, ezzel csorbítva a többiekét.
Aztán addig értetlenkedett, követelgetett, fenyegetőzött, provokált, sorolhatnám, amíg - már nagyon féltve a találkozót és a normálisan viselkedő leendő vendégeim felhőtlen szórakozását, míg el nem ragadtadtam magam, a folytatás már ismert.
Egyébként még most, közel két év után se mulasztja el, hogy ne pengessen negatív húrokat a találkozó kapcsán.
Érdemes a találkozós naplót elejétől olvasni - én megtettem -,nagyon tanulságos, akadt néhánykisebb-nagyobb vita, de ezek a kezelhetőség határain belül maradtak.
https://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=RG9ray10YWzDoWxrb3rDsyBWZXJlc2VneWjDoXpvbj8%3D&offset=140
De a 61. bejegyzés után megváltozik a dolog.(június 17.)
Antal ekkor ejtette először túszul a Dokkot.
Én a vitát ekkor eltereltem a talis naplóból, Antl nem jött zavarba, ő képes mindenhova írni, ahol nincs fizikailag akadályozva ebben.
Én egészen július 19-ig bírtam a provokációt. (76-os bejegyzés)
Érdekes, hogy sem akkor, sem azóta - másfélév telt el - nem kérte a moderációt. Helyette minden általa elérhető helyre beidézte, az eredetileg néhány olvasóból csinált a jó ég tudja, mennyit.
Ezek az emlékek torlódnak fel mennem most, amikor látom, hogy ismét túszhelyzet áll elő.
Én két lehetséges kimenetet látok:
1. A leendő szerkesztő behódol, és magáévá teszi Antal szabályait. Persze, ettől még nem lesz csend, évekig fogja emlegetni az összes sérelmét, és, hogy neki köszönhet a Dokk, az Antológia és a szerkesztő mindent. Ezek ugyanúgy panellé válnak, mint Koncz Gábor.
2. Nem hódol be, hanem, mint ahogy ez elvárható, önállóan dönt.
Ezt már nem is merem elképzelni.
Szerintem a jól bevált módszerével addig feszíti az olvasók idegrendszerét Antal, míg valaki - hozzám hasonlóan - elveszíti a kontrolt, innentől pedig már ismert a dolog.
Sajnos a Dokk szabályrendszere nem alkalmas a helyzet kezelésére. Az alapítók, amikor a szabályokat felállították, álmukban se gondoltak volna ilyen támadásokra.
Én tudom, hogy ahányszor benézek a Dokkra, és meglátom, hogy ő ír, kényszeresen rákattintok, még akkor is, ha szinte szó szerint előre tudom minden szavát, és közben érzem, ahogy lüktet a halántékom.
Számomra mindkét fenti kifejlet egészségügyi kockázattal jár, így pusztán önvédelemből kimaradnék belőle.
Ezzel mentesítem a szerkesztőt is attól, hogy a magam bemutatására javasolt múló versemről döntenie kelljen.
Persze, úgyse tudom majd megállni, hogy ne kattintsak a Dokkra, de csak a friss fórumok és naplók címeit nézném át. Amíg látok köztük olyat, mely Antalhoz köthető, megyek tovább.
Ha nem venném észre, hogy változás áll be, kérem barátaimat, hogy értesítsenek, minden elérhetőségem ismert.
Sok sikert - és sok erőt a továbbiakhoz - a Dokkot normálisan használóknak, legyen csodálatos az Antológia!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 835. | Frady Endre: Hantológia :) | [tulajdonos]: új napló | 2020-02-24 14:42 | Hantológia
Csenddé sárgult zokszó, tagok
Tagjai alant, sírtöltő
Költők versbe ásott sora,
Nők elöl, s sorvégi hímek,
Fent vakolvastató dombok,
S ritmust adó kőkeresztek,
Lepattant szóvirágmagok,
Rég lefeslő emberöltő,
Századdá font sok-sok óra,
S összecsendületlen rímek
Hiányától porló homlok…
Hantosaim, elhal nesz’tek. | |
| 834. | [tulajdonos]: új napló | 2020-02-24 14:33 | Kéne indítani egy új naplót, mondjuk "antológiahisztik" címmel.
Ide írhatnának olyanok, akik lenyeltek egy astabil multivibrátort, és képesek megírni valamit, aztán annak az ellenkezőjét, és még vagy kétszer ugyanazt oda-vissza, megfejelve azzal, hogy amit más ír, azt meg nem értik.
Meg azok, akik a bölcsek kövét nyelték le, és mindent (is) jobban tudnak, sőt, amit ők mondanak, az szabállyá lett.
Szerintem az lenne a legjobb - de ebben nem vagyok biztos, ezért nem írom a közös naplóba, ne legyen kénytelen mindenki elolvasni -, ha mindenki csak önmagával foglalkozna, egyszer leírná, amit gondol, aztán a majdani szerkesztők döntenek, kialakítanak egy véleményt, elmondják, aztán azt lehetne megint vitatni vagy elfogadni.
A közös naplót olvasva már kiütést kapok az egymást félreértő, magyarázó és félremagyarázó beírásoktól! A személyes dolgokat írhatnánk a saját naplóinkba, úgy csak azok lennének kénytelenek elolvasni, akiket az érdekel.
Vitázni egymással felesleges, egymást nem kell meggyőzni semmiről, hiszen nincs jelentősége. Egyikünk sincs döntési helyzetben. Csak bohócot csinálunk a másikból - és magunkból.
Meg aztán úgy megy itt a műsor, hogy sem egy egyeztetett tulajdonosi, sem szerkesztőségi vélemény vagy hozzászólás nem hangzott el. Szerintem addig ez csak egy gumicsont. | |
| 833. | [tulajdonos]: Félreértés | 2020-02-24 12:40 | Mi történt?! A Koncz Gábor kimaradt! (Kétszer.)
Apropó, a másodiknál a jobb felső sarokban nem volt ott, hogy "ism." ? | |
| 832. | [tulajdonos]: etológiája vagy mije | 2020-02-23 03:13 | Jézusom! Már vagy háromszor elkezdtem válaszolni PA-nak, de hálistennek mindig közbejött valami fontosabb, és most jöttem tá, hogy minden fontosabb annál.
Aki már ismeri, az úgyis a helyén tudja kezelni azt, amit mond, aki meg nem, az engem se ismer, nem számít, hogy mit gondol rólam.
Tudom, hogy most ezzel nem vetek véget ámokfutásának, de megpróbálok még egy mondatot olyan nyelven, amit ő is ért, hiszen az ő egyetlen értékrendje szerint fogalmazom meg:
- Nekem 41 maradóm van, neki csak 35.
Egy nálam mintegy 15%-kal gyengébb költő ne adjon tanácsot!
A bírósággal kapcsolatos írásában egy romantikus lányregény pozitív hősét vélem felfedezni. Nos, mint tudjuk, ő nem ilyen. Ha valakit igazán érdekelnek a részletek, hívjon fel, bár barátaimnak már elmeséltem akkor.
| |
| 831. | [tulajdonos]: A fóbiáról | 2020-02-20 09:58 | Mindenkinek van fóbiája. Aki azt mondja, hogy nincs, az nem mond igazat.
Persze, hogy nekem is van, több is, például az egyik az, hogy betegesen irtózom a fóbiáktól.
Persze, sokan tudják, hogy akad még pár, egy-kettőt már leküzdöttem, néhányat még nem, és biztosan van olyan is, amiről még nem tudom, hogy az.
A bennem lezajló folyamat így szokott lezajlani:
1, Az engem kiakasztó jelenségekről, tárgyakról, emberekről - stb-ről - úgy gondolom, hogy másokra is ilyen hatással vannak, így ez az érzésem általános, illetve normális.
2. Csodálkozom, hogy ebben a véleményemben csak kevesen, vagy egyáltalán nem erősítenek meg.
3. Rádöbbenek, hogy ez csak egy fóbia lehet.
4. Eltöprengek, hogy a továbbiakban ezzel terheljem-e társaimat?
- 4/a. Ragaszkodom ahhoz, hogy irtózásomnak továbbra is hangot adjak, felvállalva, hogy bolondnak néznek.
- 4/b. Tudomásul veszem, hogy ez az én problémám, és magamban tartom, és - igaz, csak ebből a szempontból - normálisnak tűnök.
5. Döntök. Tudva azt, hogy döntésem egy önbeteljesítő folyamat megindítása.
| |
| 830. | [tulajdonos]: Az én Bibliám | 2020-02-19 14:58 | Könnyű a hívőknek, akik, ha lelki támaszt keresnek, vagy eligazítást, választ várnak a bennük megfogalmazódott kérdésekre, hiszen van hova fordulniuk.
Nekem nehezebb dolgom van, kérdéseim egy részére ugyan megkaptam a magyarázatot - többé-kevésbé - a matematikai, fizikai és általában a műszaki összefüggések között, azonban az emberi kapcsolatok működésére nem.
Egy kis kitérő.
Amikor én születtem, a férfiak várható élettartama 67 év volt. Ezt én, a hatvankilencedikben lévén - már túléltem, de így már vehetem úgy, hogy egy emberöltőnyi tapasztalattal rendelkezem.
Kitérő vége.
Ötéves koromban az első könyv, amit kiolvastam, az Egri csillagok volt, a második pedig Rejtőtől (P. Howard, sőt, Gibson Lavery, szegény, akkor még nem tudta, hogy így szétaprózta magát, egy valamirevaló antológiában csak egy néven szerepelhetne) a Piszkos Fred, a kapitány.
Persze, ötévesen a regényből egész más dolgok ragadtak meg, mint később, az évek során, de miután fiatal felnőtt koromig az összes fellelhető Rejtő könyvet átlag ötévenként újraolvastam, úgy gondolom, hogy szellemisége minden aspektusát sikerült megértenem.
Persze, sok olyan dolog is beépült agyamba, amelynek gyakorlati hasznát nem láttam - talán úgy, mint az iskolában tanult paralelepipedonnak -, de mostanában egyre többször kell visszanyúlnom Rejtőhöz magyarázatokért.
Itt van például Piszkos Fred szeretete.
Az öreg kapitány képes volt valakit ellehetetleníteni azzal, hogy kimutatta felé szeretetét. Fredet annyira utálták, hogy ebből jócskán kijutott azoknak is, akiket ő kedvelt.
Ezt végiggondolva érthetővé válik számomra egy sor olyan dolog, amit eddig nem értettem, illetve csak sejtettem, de nem tudtam igazán megfogalmazni magamban.
A Piszkos Fred effektust már tágabban is képes vagyok értelmezni.
Ha Fred valakit kedvel - a többiről már fent írtam.
Viszont! Ha utál valakiket, azokat képes egy táborba szorítani!
Könnyebb túltenni magam egy nézeteltérésen bárkivel szemben, ha úgy érzem, hogy személyes problémánk eltörpül a közös gond mellett.
Határozattan megkedveltem, már-már barátomnak tekintek olyan embereket, akikkel eddig kibékíthetetlennek tűnő nézeteltéréseim voltak, bár az eltérő gondolatok nem közeledtek egymáshoz, de inkább azokat nem is hozom szóba.
A Seregben egy darabig kiképző voltam, és a tanfolyamon azt tanultuk, hogy addig nem kell foglalkozni a piszkos bakanccsal, amíg rozsdás a géppisztoly. Van bizonyos fontossági sorrend.
Ha Piszkos Fred azonos platformra kényszerített bennünket, akkor először ezt kell letudni, a mi személyes gondjainkat - most már magunk között - ráérünk feldolgozni, vagy, csak egyszerűen tudomásul venni, és megtanulni együtt élni velük.
Záró gondolatok.
Az én Bibliámból tanultak alapján óva intek bárkit attól, hogy Piszkos Fred oldalára álljon bármiben is, mert kapitányunk egy pillanat alatt rátelepszik, aztán nagyon nehéz lesz kibújni az árnyékából!
Tudom, hogy a mai kor tehetséges emberei közül sokan szintén átlátnak a szitán, és Fred tanácsait már a helyükön kezelik. Éppen ezért nem tartom fenyegetőnek, ha ő valakit rá- vagy lebeszélni próbál valamire. Sőt, lehet, hogy kontraproduktív lenne a dolog.
Fredet nem kell komolyan venni. Aztán előbb-utóbb észreveszi, hogy csodafegyverének kicsorbult az éle.
| |
| 829. | [tulajdonos]: Egy civil | 2020-02-17 22:25 | Egyébként én vagyok a hülye.
Az antológiás naplóban írtam, hogy nem fogok vitázni senkivel, elmondom a véleményemet és annyi. Ki is léptem a Dokkból, de még neteztem egy kicsit, és mielőtt kikapcsoltam volna a gépet, pusztán megszokásból visszanéztem a Dokkra.
És most megtudtam, hogy nem vagyok irodalmi ember, sőt, civil vagyok. Ja, és ez a civilség ebben az összefüggésben pejoratív előjelet kapott.
Van még valaki, aki szintén utálja a civileket, attól meg tegnap azt tudtam meg, hogy diplomás kommunista is vagyok.
No, én mindkettő véleményét leszarom. Bár most átmenetileg sikerült felbaszni az agyamat, el is szállt az álmom, de én holnapra megnyugszom, ez a kettő meg tovább idegesítheti magát azzal, hogy talál-e magának újabb ellenséget. | |
| 828. | [tulajdonos]: Ki is a gyilkos? | 2019-12-31 07:11 | Káprázatosan okos és celebszépségű feleségem nem engedett vissza a műhelybe.
Persze nem lenne káprázatosan okos, ha ezt nem úgy oldotta volna meg, hogy ne éreztesse velem papucsságomat, mintha nem én hordanám a nadrágot itthon. Persze, ezek mellékes dolgok, hiszen a nadrágomat is ő varrta, és ami benne van, az is az övé már vagy ötven éve.
Ő ezt a kérdést úgy kezelte, hogy elém tolt egy tányér, még meleg tökös-mákos rétest. Persze, cukor nélkül, hiszen nekem sütötte.
Így aztán fenn maradtam.
Ezzel persze felvállaltam egy leendő konfliktust azzal, akinek megígértem, hogy még ma elvégzek egy feladatot. Viszont ismerve gördülékeny vitakultúrámat, nagy esély van arra, hogy megegyezés születik, az esélyeket növeli, hogy magamnak ígértem meg.
Nos, az én életemben egyre nagyobb szerepet töltenek be bizonyos automatizmusok. Szerintem ez az öregedés mankója, amilyen ütemben simulnak a barázdák agyvelőmön, úgy veszi át a megszokás, a rutin a tudatosság szerepét.
Ha én beteszem a lábam a lakásba, már a mosdó felé menet bekanyarodom a szobámba, és beizzítom a bádogasszonyt. Ezt a kitérőt az értékeli igazán, aki már tudja, hogy a dülmirigy milyen erőszakosan képes rányomni a bélyegét egyes programok (és még valami) lefolyására.
Mielőtt valaki poligámiával vádolna, a "bádogasszony" a számítógépem, vagy huszonöt éve tartozik családunkhoz. Jól beilleszkedett, és ő egyáltalán nem féltékeny - életem emberpárjától viszont hallottam már olyan szavakat, hogy "bazmegazta kúrva masinádat, ha jönne egy félnapos áramszünet, megpusztulnál!"
Szegény párom nem tudta, hogy ilyen nem fordulhatott volna elő. Hiszen volt szünetmentes tápom egy IFA akkumulátorral, azzal napokat végig lehetett volna aknakeresőzni.
Már más világ van, a légvezetéket elásták, alig van áramszünet.
Nos, bekapcsoltam a gépem, és mire kijöttem a mosdóból, addigra be is bútolt. Erre azért jó a megviselt prosztata, mire kienged a fogságból, addigra egy paksi blokkot is fel lehet éleszteni.
Na, Gúgli, hírek.
Blikk: Gyilkos sakál harapta át a vizsla torkát Dorozsmán!
Összeborzadtam. Mi történhetett? Az az alávaló toportyán beosont a kutyaólba, meglepve az édesdeden alvó kutyafamíliát, és a gyerekei szeme láttára lemészárolta Szikrát, a hétéves kutyaapukát, ifjabb P. András hűséges barátját?
Olvasom, hogy nem így történt.
A sakál volt otthon, az ő otthonát dúlták fel tisztán szórakozásból.
Az aranysakál nálunk őshonos. Már akkor itt élt, amikor a magyar vizsla még ki se volt tenyésztve. Az a vizsla, amit vadászatra tenyésztettek ki.
Azt írja a cikk, hogy Szikra hűséges barátja volt gazdájának.
A sakál is hűséges, élete párjához, hiszen kapcsolatuk egy életre szól. És családjáért mindent megtesz, felvállalja esetenként a nála nagyobb testű, erősebb vizslával való kilátástalan harcot is, hogy fészkét megvédje.
Esetünkben borult a papírforma, nem a csikasz bőre került kikészítve a sportoló nappalijának falára, hanem neki kell átélnie egy barát elvesztésének keservét.
A nádi farkas és családja kapott egy kis haladékot. Nem vagyok derűlátó, fajtájának egyszer már szinte írmagját is kiirtották, A jelenlegi szabályok szerint egy hivatásos vadász, ha elejt egy sakált, lődíjat kap.
De visszatérve a cikk címére, kérdezem, hogy most akkor ki is a gyilkos?
Utóirat:
Ezt az írást tegnap délután kezdtem el, de kedves idős szomszédom és barátom áthívott, hogy csináljunk egy évértékelést.
Beleegyeztem, arra gondoltam, hogy a kulturált és mértéktartó borozgatás segít az írásban. De, mint már annyiszor, nem sikerült megmaradnom azon a szúk mezsgyén, amikor még kordában tudnám tartani a felszabadult gondolatáramlást, ezért inkább szundítottam egyet, most átolvastam, kiegészítettem a firkát, és kiteszem.
Boldog új évet mindenkinek!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
