NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2025-09-18 06:31 Összes olvasás: 163181| 348. | [tulajdonos]: A digitális költészetről | 2018-06-12 13:42 | Olvastam egy magyar természetfényképészről, akinek képe vagy képei jelentek meg a National Geographic-ben. Sajnos nem jut eszembe a neve, pedig igazán megérdemelné.
Azt is olvastam, hogy az illető időt, fáradságot nem kímélve készül képeire, lest épít, ügyel arra, hogy jelenléte ne zavarja meg a környék élővilágát, gondosan összeválogatja drága és minőségi felszerelését, figyelembe veszi az időjárást, a napszakot, a fényviszonyokat, szinte mindent tud az ott élő állatok szokásairól, és feszült türelemmel vár, hogy elcsípje, megörökítse azt a pillanatot, amit méltónak tart az örökkévalóságra.
És kattint néhányat.
Az illető fotói szinte kivétel nélkül emelnék bármelyik kiállítás színvonalát, és lám, még a fenti, nagyon igényes kiadvány szerkesztőségének a figyelmét is felkeltette közülük néhány.
Mostanában szinte a legolcsóbb telefon digitális kamerája is alkalmas - felbontás szerint - minőségi fényképek elkészítésére.
Ezeknél a masináknál a fényképezésnek nincsenek költségei, a kártyán korlátlan számú kép elfér.
Boldog-boldogtalan kattintgat össze-vissza, egy óra alatt akár száz fotó is elkészülhet. És ezek között lehet akár jó kép is.
Ha az ember sörétes puskával a jégen alvó vadlibák közé durrant, valószínűleg egyet-kettőt el is talál.
Nem biztos, hogy eredménye összemérhető azzal, amikor egy sportvadász - betartva az ide vonatkozó etikettet - a magasan szálló madarat veszi célba.
A digitális géppel vaktában fotózkodó képei között felfedezett egy-egy zseniálisnak mondható kép értéke sem mérhető össze az írás elején említett fotóséval.
Ezek jutottak eszembe, amikor végiggondoltam az én "költészetemet".
Csattogok össze-vissza, leírom, ha eszembe jut valami, ha a macskám, arról írok, ha egy vicc, akkor azt írom át, a szerelemről, az elmúlásról, a csigamászásról, a cigim hamujáról, ha örülök, ha más örül, ha mérges vagyok, ha...
Aztán utólag selejtezve a sok szemetet, találok köztük olyat, ami tetszik. Vagy olyan is volt, hogy más talált.
Jó érzéssel tölt el, ha valaki - csak a jobbakat olvasva - azt hiszi, hogy jó verseket írok, talán még költőnek is gondol.
De ez csak egy olyan öröm, mint amikor sikerül megtréfálnom egy barátomat.
Csak nektek elárulom, én sörétes puskával lövök digitális versek közé...
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
