Igaziból Chopin zenéjét annyira szeretem, hogy ráismerek akkor is, ha tőle előszőr hallok egy dallamot, összetéveszthetetlen.
A mobilomon van három összeállítás, olyan négy-hatórásak, lefekvéskor rákoppintok valamelyikre, aztán bluetoothon a fülem mellett szól egy hangszóróból nagyon halkan, nagyon nyugodt és mély álmot biztosít.
Nem ismerem külön-külön a darabokat, kettőt kivéve, az egyik a Nocturne 9 – (1, 2), a másik a Fantaisie impromptu, na, ezt az utolsó szót leírni tudom ugyan, de kimondani csak hosszas koncentrálás után.
Ezt a két címet is csak azért tudom, mert láttam-hallottam őket Lola Astanova előadásában, és szerintem tőle még valami lakodalmast is elfogadnék, pedig azt ki ne állhatom.
A Jútyúb algoritmusa már ismer, és a műszaki videók között fel-felhajítja nekem Chopint, és ma a Fantaisiét marimba előadásban tette elém.
Ez a mű egyébként zongorán is virtuozitást követel, félszáz billentyűn tíz ujjal – egyébként Lolának gyönyörűek az ujjai is -, erre jön egy fószer, odaáll egy akkora faxilofon elé, mint egy IFA-plató, ez a marimba, és a kezeiben két-két dobverővel előadja, öt- és félperc alatt lefutva egy félmaratont, mert itt ugye a mély- meg a magashangok vagy négy méterre vannak egymástól.
Most ide felteszem Lolát is, meg ezt a Pablo Blanco Cordero nevű fiatalembert is. Tudom, hogy az én videóimra a Dokkon ritkán kattintanak, és ebben nemigen van különbség a műszaki meg a verses videóim között, de hát ez a népszerűség, viszont aki szeretne egy jó kis katarzist, nézze meg Lolát meg azt a srácot, akinek a nevét így késő éjjel már nem fogom még egyszer leírni.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
