Meghagyva a jogodat arra, hogy úgy érezz a viszkis felé, ahogy akarsz, kénytelen vagyok nyílt felületen hozzádszólni:
Én felületesen ismerem, de találkoztam már vele élőben és beszélgettünk is keveset. Mielőtt rosszra gondolna bárki, a Visegrádi Várnapokon árusította a portékáit egy sátorban, ott néztem a meg a munkáit és elegyedtünk beszédbe. Én úgy láttam, hogy ha van valódi megjavulás-megtérés, akkor ő azt átélte, és nagyon látszik rajta, hogy az emberek fele oda sem mer/akar menni hozzá, a másik fele vagy jópofizik vele, vagy vásárol is tőle. Nagy keresztet cipel az az ember, nem tartom véletlennek, hogy a Fedél nélkülben benne van. Ő egy lélekhajléktalan itt a Földön most.
S hogy mire akarom felhívni még a figyelmedet s mások figyelmét is?
Ambrus Attila egyáltalán nem celeb, ahhoz túlontúl okos. Ha buta bunkó lenne, akkor celebbé válhatna. Másik, Ambrus Attila leülte a törvény kiszabta büntetését, s bár így priusza van, de a büntetésének további hátrányaitól elméletileg mentesült. Azt, hogy élete végéig a viszkis rabló nevet ragasztják rá az emberek, szintén egy nehéz teher, neki is, feleségének is, két gyermekének is. És ez a baj! A magyar emberek nem tudnak akkor sem megbocsátani egy bűnt elkövetett, és azért súlyos börtönéveket leült embernek, ha az megváltozott, megjavult, normális életet él (vagy csak szeretne, de nem hagyják).
Míg a magyar társadalom nem tanulja meg azt, hogy a bűnért büntetés jár, s a büntetés leülése után a bűne "megbocsáttatott", addig saját bűneit sem ismeri be. S épp ezért irányul az emberek rosszindulata az ilyen szabadult ember felé, aki ha szerencsétlenebb mint Ambrus Attila, akkor bizony abból könnyen lesz hajléktalan, mert a munkahelyen a személyzetis azt mondja neki, betelt a hely. És ha munka nincs, akkor pénz sincs, s lakás sincs, élet sincs csak az utcán.
Jézus még a prostituáltnak is megbocsátott, mert látta, valóban változni akar, s csak annyit mondott neki: bűneid megbocsáttattak, menj, és ne vétkezz ezentúl. |
