NAPLÓK: Gyurcsi Legutóbbi olvasó: 2026-08-04 11:47 Összes olvasás: 195029Olvasói hozzászólások nélkül| 1116. | Filip Tamás: vármegye | 2023-02-05 15:07 | (Ez a bejegyzés az eredeti kérdésre született, figyelmen kívül hagyja a naplótulajdonos válaszát a saját kérdésére.)
Gyurcsi, úgy tűnik, biztonsági játékot játszol, hiszen azért választod ezt a témát, mert arra számítasz, hogy ebből jól jöhetsz ki, hiszen elképzelhetetlennek tartod, hogy valaki ezzel a döntéssel egyetértsen.
De ha már így felvetetted, megpróbálom összeszedni a gondolataimat. A "megyéből legyen újra vármegye"-döntés először értetlenséget váltott ki belőlem, aztán megszoktam. Egyébként nincs semmilyen közvetlen haszna. De amúgy kellene, hogy valami közvetlen haszna legyen? Cselekedeteink egy része racionális, haszonelvű, materiális töltetű, de gyakran érzelmi alapon cselekszünk. Például mi hasznunk van abból, hogy ajándékozunk? Csökken a vagyonunk, és még abban sem lehetünk biztosak, hogy a megajándékozott hálás lesz. Vagy egy hobbi, amely a legtöbb esetben csak viszi a pénzt, egyre gyarapodó gyűjteményünkre többet költünk, mint amennyit ér, de nem tudunk, nem akarunk belőle kiszállni, mert része lett az életünknek.
Vagy nézzük a településneveket. Soroksár, Cinkota, Dömsöd, Pilisszentkereszt, Veszprém, Kiskőrös, Nyírbátor, Sárvár, Fonyód stb. lakói nyilván ragaszkodnak a településük nevéhez. Ezen nincs is mit magyarázni. A nagyobb egység, a megye, a "vármegye" egy ezeréves valami, csak nekünk sikerült egy olyan országba születnünk, amelyiknek a történelme szakadásokkal, ha úgy tetszik, rendszerváltozásokkal van tele. Egy angol ezt nem nagyon érti, nekik is volt részük ilyenben néhányszáz éve, de azóta lenyugodtak ezen a téren. Náluk természetes, hogy az ő megyéjük "grófság". És grófság volt a nagyapjuk nagyapjának ükapja idején is. Miért lenne más, ha egyszer ezt a nevet kapta valamikor régen. A sugalmazott szándék arra irányul, hogy azonnal valamiféle újramelegített feudalizmustól kezdjünk aggodalmaskodni, ennek összes rekvizitumával, jobbágyságtól az első éjszaka jogáig. Nagy borzongás, nagy sóhaj, ezek a bitangok ezt akarják. És minden újra a helyére kerül, jó helyen vagyok, jól gondolkozom a világ dolgairól. Az ész újra és újra eljátssza a maga kiszámítható játékait, kicselezi magát és bevágja az öngólt. Nyilván a másik oldal ugyanezt játssza, csak annak azért kisebb a tétje, mert ők elég nagy előnnyel vezetnek, belefér néhány öngól.
Amúgy a vármegye valamiképpen a maradiság szimbólumaként rögzült a fejekben, de azt az egyet nem szabadna elfelejteni, hogy a királyi hatalommal szembeni nemesi ellenállás színtere volt, ami azzal járt, hogy az idegenszívű és -lelkű Habsburg uralkodóink sohasem tudtak olyan hatalomra szert tenni, mint birodalmuk más részeiben. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
