NAPLÓK: GJBM Legutóbbi olvasó: 2026-10-15 17:17 Összes olvasás: 3944| 6. | [tulajdonos]: bef | 2013-11-17 18:05 | „Minden pillanatban az életünkkel játszunk. A kockázatok és a mellékhatások később mutatják magukat. Mai műsorunk a belénk életet lehelő halálról és a múlandóság sokféle természetéről ejtene szót. Alig tudunk magunkról valamit, még sejtéseink is ködösek, s a velünk történteket már csak akkor akarjuk átlátni, amikor a befejezés közeledik. Napi ütközéseink olyan sebeket hagynak, amelyek hegedéséről nincsenek fogalmaink. Adunk-kapunkban élünk és gyógyító szándékunk éppoly szerény, mint ebbéli képességeink. Magánéletünk is közélet, az elefántcsonttorony ajtaját is a szél csapkodja. A megértés tűnik a leggyengébb genetikai kódnak bennünk. A nézetkülönbségek gyilkos indulatokat képesek ébreszteni, és mire becsoszog életünkbe a bölcsesség és a belátás, már magunk is készülődünk. Bosszankodunk, hogy lemaradtunk a harmóniáról, miközben elefántként forgunk a porcelánboltban. Végállomások.”
elhangzott, 2013. 11. 17. Gondolat-jel, Antall István | |
| 5. | [tulajdonos]: ind | 2013-11-10 12:04 | „Aki képes gondolkozni, az nem lehet megalkuvó, csak nem bízza magát vak indulataira. Mai műsorunk a termékeny tétlenség, a sok időt emésztő meditáció esélyeit, a más helyzetébe való beleélés képességének lehetőségét vetné fel, ahogy habzó, mit ne mondjunk vadul tajtékzó közélet alatt is szívesen ismernénk fel a mély áramlatok természetét. A politikai pankráció annyira a látványra helyezi a hangsúlyt, hogy képtelen a cselekvés hosszú távra szóló szellemi hátterét végiggondolni, tehát erkölcsi fedezetét kidolgozni. A táblákra írt jelmondatokból, az egymásra fröccsentett jelzőkből talán éppen mi maradunk ki, egy-egy pillanatra emberi természetünket is elvesztve, emiatt, utóbb józanodva még az is előfordulhat, hogy nem szívesen tekintünk a tükörbe. Mozgalmasságra vágyunk, de óvakodnánk az egyszerűsítésekre épülő mozgalmaktól, a világ ugyanis összetett, ahogy mi is. benne. Megoldóképlet a mindenséghez.”
elhangzott, 2013. 11. 10. Gondolat-jel, Antall István | |
| 4. | [tulajdonos]: csont | 2013-11-03 14:28 | „Mindannyian ugyanazt a csontot rágjuk. Irigyeljük a másikét, mégsem cserélünk. Mai műsorunk a rögeszmék rögzülésének természetrajzát a monománia meddő és termékeny világa felől közelítené. A kutyaugatás nem hallik az égig, az eb mégis a holdnak énekel. Elég a tudat, hogy a művészet nélkülözhetetlen, a közönség már csak hab a tortán. A belső kényszer is egy képzet, amitől nem akarunk szabadulni. Agyunkban épp úgy akad meg egy gondolat, mint az ér szűkülése idején a végzet vérröge. A ragaszkodásunk tűnhet hűségnek is, míg a változásra mindig kész rugalmasság erkölcstelen eszmecserélgetésnek, de ezek a végletek. Az emberben egyszerre él a kísérletezgetés izgalmára való hajlam, és az állandóság vágya. Így vagyunk egy személyben elszánt újítók és konok konzervatívok. Csontcsere a gumicsont-boltban. A történelem szavatossági ideje.”
elhangzott, 2013. 11. 03. Gondolat-jel, Antall István | |
| 3. | [tulajdonos]: inf | 2013-10-20 18:54 | „A csalás és ámítás világában nehezen különböztethető meg a nélkülözhetetlen tudnivaló, és az információs tömegáru. Reggeltől estig dől ránk a hír, számolatlanul képek peregnek előttünk. Az érdekesség ejt rabul, miközben kimaradunk abból, ami megesik velünk, ami megtörténik bennünk. Képtelenek vagyunk magunkra figyelni, ahogy kihullik belőlünk a minket megtartó közösség élménye is. A fejünkből kihallatszik a zene, a füldugó pedig elválaszt azoktól, akik megszólítanának. Fecseg a felszín és süketek vagyunk a mélyre. Tériszony.”
elhangzott, 2013. 10. 20. Gondolat-jel, Antall István | |
| 2. | [tulajdonos]: tört | 2013-10-20 18:50 | „A történelem fehér foltjait nekünk kell kiszíneznünk. Mai műsorunk a múlt giccsé formálásától tartózkodva, az érzelmi kötődés és a józan mérlegelés egyensúlyát keresi. Fantáziával lehet pótolni a tudást, de időnként kénytelenek vagyunk szembesíteni hiedelmeinket a tényekkel, hogy realitásérzékünk előrelátásunkat is erősítse. Jó dolog álomvilágban élni, csak az ébredésünket ne rontsuk a történelem feldolgozhatatlan eseményeinek elhúzódó másnaposságával. Mítoszok nélkül hiányozna a költészet mindabból, ami megesett velünk, ám a tájékozódási pontok kijelölése nélkül eltévednénk az események között. Az elfogulatlanság gyakorlás kérdése, miközben elfogultságaink is lehetnek termékenyek. Az ember szembemegy magával és udvariasan fogadja önmaga köszönését. A tudat hasadásai.”
elhangzott, 2013. 10. 13. Gondolat-jel, Antall István | |
| 1. | [tulajdonos]: felv | 2013-10-20 18:45 | „A felvilágosodásból nekünk a sötétség maradt. Mai műsorunk az egyre alacsonyabb tolerancia-küszöb buktatói és nehézkes tápászkodásaink felől közelít. A vasfüggöny lebontásakor rögzültek belső korlátaink és a meggyőződésünkhöz nem tartottuk nélkülözhetetlennek a mások meggyőződését. Az elgondolások mérlegelésének kultúrája helyett a harc és a küzdelem elszánását és indulatait hoztuk magunkkal. A nagy francia forradalomból nekünk nem az eszmék, hanem a lefejezések a legszebb emlékeink. Egyetlen esélyünk, hogy a fejekkel együtt nem múlnak el a gondolatok. Az eszmékre kellene eszmélnünk, hogy a cselekvésnek kiszámítható színvonala, és ne csak pőre politikai szándéka legyen. „Fel a fejjel!” - mondta a sárkány, amikor a hetediket is elvesztette. A minden nap újra mesélhető mese.”
elhangzott, 2013. 10. 06. Gondolat-jel, Antall István | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
