NAPLÓK: Bánfai Zsolt verseiLegutóbbi olvasó: 2025-04-03 20:11 Összes olvasás: 3303Olvasói hozzászólások nélkül| 9. | Bánfai Zsolt: Helyőrség | 2020-06-09 18:14 |
A Helyőrségen a "Karantének" pályázaton elfogadott verseim közlése - 1. rész:
https://helyorseg.ma/rovat/vers/banfai-zsolt-versek
Köszönöm annak, aki esetleg elolvassa. |
|
| 8. | [tulajdonos]: Megzenésítés | 2020-03-13 22:01 |
A szakmai zsűri beszavazott 5 darab versemmel a 2020-as József Attila Vers-Dal Fesztiválra. A "Viharmadár" c. versemet ez alkalomból zenésítette meg Homonnai Zsolt. Köszönet érte neki.
https://www.youtube.com/watch?v=-Enkwh8A25A&fbclid=IwAR2URXw8DT-qnkqFZ3CJfbQhpPHuyu3Xh8ZORm8vsBjajQ-2pTJIuA7IrqY |
|
| 7. | [tulajdonos]: Körtéri fák | 2019-08-27 19:19 |
A Móriczon laktam vagy nyolc évig.
Ez olyan hely, ahol megfeszül,
majd nyújtózik egyet és elernyed a világ.
Macskaköveken csúsznak és
olykor egymást csalják a sűrű budai éjszakák.
Nekem minden éjjel megsúgták bűnüket.
Minden elmondhatatlan tettüket.
A süllyedő téli hold alatt
ott hajoltak a túlvilágra ők -
remegő lábakon a fehér hajú körtéri fák,
villanysínek mentén hólepte szeretők. |
|
| 6. | [tulajdonos]: Összefonódások | 2019-08-27 15:40 |
a csendes parti dal végül
némán lüktetve örökre elül –
halászhálóban vergődik a bánat
jogfosztott betegségben szenvedek
és törvénytelen a jogorvoslat –
a gyógymód létezik
de minden elvet alááshat
az éjszakában megnyúlt ablak
hanyagul ásítja rám szárnyait
nehéz mozdulatokkal nyúlik az este
és a város fáradt teste megszüli
a kikötő sós árnyait
csitulnak már a hullámok
melyeket a csészében
egy mokkáskanál vetett –
kávéillat csilingel
éles porcelánmagányban –
korallok között fürdőzik a képzelet
érkezésed az ajtókeretre feszül
sálad kockás pitonként terül szét
körös-körül élénk-ívű válladon
azt mondtad csak az számít
hogy szeresselek
mert jól még nem csinálta senki –
hangszálaid csendes erdők
szemed gödrében a párás felhők alatt
révbe igyekeznek a csónakok
csak azért csalok én is
a szélbe sós maró könnyeket
hogy lemossák arcunkra vágott
ablakokról a hűvös jelent –
az üvegre lőtt sebeket
így majd tisztán látjuk holnap
a ma hova vezetett
nem tudom a tükörben magamat látom-e
vagy belőlem valaki ott áll még velem
a tárgyak mindig bölcsek –
megadón legyintek mert kételkedem –
s ők összenéznek mögöttem
hasadt rongyokban lóg le a nap
az öregek mind padokon ülnek
egyikük a gyerekkorról mesél –
nyújtózik a Nagyerdő és felébred –
valahonnan levendulaillatot hoz a szél
párafelhő szűri a ragyogást
hegyek között szilvaszemű az óceán –
a sirályokon szakadt ruha tapad
arra gondoltam
ma éjjel párnafákra fekszem
hogy a pihenés ne sebezhesse fel
sínek között a testem
és kárt ne okozzak magamban –
és hogy majd kövirózsákat ültetek
hogy kemények legyenek mint én is –
akár kerti pillanataim –
egy sziklává lassult hintaágyban
BZS 2019.08.22 |
|
| 5. | [tulajdonos]: A vulkán ékszerei | 2019-08-27 15:39 |
nézd víz alatt
ím e gyöngyöző kő
fentről szürke rétegfelhő
grafitja miként csorog –
körötte a hűvös homokban
üveghalak
olvadt lábnyomok
tegnap még a vulkán járt itt
idők előtti lávafolyóban
lebegő ékszerpárna –
kővé érett bazaltok riolitok
szuronyokkal alusznak a fák –
mozdulatlanságban
élő vektorok
szikla vagy – én buzogány –
mondod lágy felhőben
kövekre lapuló tó
én az éjente éledő nádas
gerincedre karcolom a csendet –
ilyenkor
oly csinosan sírsz |
|
| 4. | [tulajdonos]: Panta rhei | 2019-08-27 15:38 |
minden, ami él mozog –
létrejön és el is illan egyben
akár nyári villám amint
ráfolyik az égre –
színek kevert ritmusában
az ezüst lobban így
szürkéből a kékre
a szivárvány úgy feszül
a délutánra mint
színes papírsárkány
vágott nádra –
talán az égbolt kirakatai
előtt szótlan nézelődő
madarak –
vörös szemükben
olvad a vitrin
zihálva süllyed a pillanat
vagy patakmederben a kő
gördül remeg tovaúszik
egy ideig még ott marad –
grafitködökből
nyomás alatt a csendben
kristállyá dermed egy kavicsmozdulat |
|
| 3. | [tulajdonos]: Vall(om)ás | 2019-08-27 15:37 |
Nem kell, hogy az ember bevallja.
Belül mindenki egyedül van,
akár az imából kiforduló
arca; tétova –
és olyannyira gyámoltalan.
Elől a megváltás némasága,
mögöttünk a fájdalom evez.
Mosolyod kövekbe mártod –
gyönge vagy. Ajkaidra
kavicseső permetez.
Én nem érzem a létet tehernek,
csak néhány sziklát hordok vállamon.
Ha letettem, lépj ki velem majd
a fényre – balga lenne az üdvösséget
egymagam eljátszanom. |
|
| 2. | [tulajdonos]: Mozdulatlan | 2019-08-27 15:36 |
ez egy kihűlt fémes éj
csak üres rácshelyek a csillagok
fémgőzökben párolódnak
az álmok mint a kövek –
közéjük ékelődve hallgatok
a hold most úgy tolat az égen
mint a rák
rettenetes szájszervükkel
sziklák talpát rágják
a bogárarcú éjszakák
minden éles és elmondhatatlan
fejünkön maszk, vállamon vitorlák
a tó vizébe kavics csobban
mozdulatom mozdulatlan
sziklahalak bámulják |
|
| 1. | [tulajdonos]: Születés | 2019-08-27 15:35 |
mily hosszú a gondolat és
egy lázas embrió útja –
kaptárban a méhcsaládok
dolgoznak ily csendesen,
végeláthatatlan sorokban
elhívva a szent feladatra –
szemükben a lobogó álom
éget és kimeríthetetlen.
így van ezzel az ember is –
az utolsó mosoly öröméért
dolgozik, remél – öl, hal és ölel.
s mert védtelen,
fegyverrel szüli a békét.
feldúlt szívében
a tehetetlenség is szép –
bár mégoly reménytelen. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
