DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2828 szerző 36962 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Lévai Attila
  kiút
Új maradandokkok

Vezsenyi Ildikó: Falusi randevúk 1. Első este
Bara Anna: örökség
Szilasi Katalin: utam
M. Szabó Mihály: Mi maradt?
Ötvös Németh Edit: kézimunka
Gyurcsi - Zalán György: Terveim (jav)
Kiss Anna Mária: az össze nem egyezés retorikája
Mórotz Krisztina: Agapé
Berényi Klára: B oldal
Petz György: Pár beszéd
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 6 órája
DOKK_FAQ 7 órája
Szilágyi Erzsébet 7 órája
Franczen Bea 7 órája
Mórotz Krisztina 1 napja
Zsuzsanna Grande 1 napja
Nagyító 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Takács Éva 1 napja
Vezsenyi Ildikó 2 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Ötvös Németh Edit 3 napja
Bara Anna 4 napja
Bártfai Attila Márk 4 napja
Pataki Lili 4 napja
Petz György 4 napja
Szilasi Katalin 5 napja
Berényi Klára 5 napja
M. Szabó Mihály 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 42 perce
Zúzmara 1 órája
Sorrento 7 órája
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 8 órája
Baltazar 8 órája
Ötvös Németh Edit naplója 11 órája
Bara 11 órája
mix 13 órája
leállósáv 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Qui? 1 napja
nélküled 1 napja
Juli 2 napja
Felvil.levelek (feladó:random) 2 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bánfai Zsolt versei
Legutóbbi olvasó: 2020-02-19 02:03 Összes olvasás: 223

Korábbi hozzászólások:  
7. [tulajdonos]: Körtéri fák2019-08-27 19:19
A Móriczon laktam vagy nyolc évig.
Ez olyan hely, ahol megfeszül,
majd nyújtózik egyet és elernyed a világ.
Macskaköveken csúsznak és
olykor egymást csalják a sűrű budai éjszakák.
Nekem minden éjjel megsúgták bűnüket.
Minden elmondhatatlan tettüket.
A süllyedő téli hold alatt
ott hajoltak a túlvilágra ők -
remegő lábakon a fehér hajú körtéri fák,
villanysínek mentén hólepte szeretők.

6. [tulajdonos]: Összefonódások2019-08-27 15:40
a csendes parti dal végül
némán lüktetve örökre elül –
halászhálóban vergődik a bánat

jogfosztott betegségben szenvedek
és törvénytelen a jogorvoslat –
a gyógymód létezik
de minden elvet alááshat

az éjszakában megnyúlt ablak
hanyagul ásítja rám szárnyait
nehéz mozdulatokkal nyúlik az este
és a város fáradt teste megszüli
a kikötő sós árnyait

csitulnak már a hullámok
melyeket a csészében
egy mokkáskanál vetett –
kávéillat csilingel
éles porcelánmagányban –
korallok között fürdőzik a képzelet

érkezésed az ajtókeretre feszül
sálad kockás pitonként terül szét
körös-körül élénk-ívű válladon

azt mondtad csak az számít
hogy szeresselek
mert jól még nem csinálta senki –
hangszálaid csendes erdők
szemed gödrében a párás felhők alatt
révbe igyekeznek a csónakok

csak azért csalok én is
a szélbe sós maró könnyeket
hogy lemossák arcunkra vágott
ablakokról a hűvös jelent –
az üvegre lőtt sebeket
így majd tisztán látjuk holnap
a ma hova vezetett

nem tudom a tükörben magamat látom-e
vagy belőlem valaki ott áll még velem
a tárgyak mindig bölcsek –
megadón legyintek mert kételkedem –
s ők összenéznek mögöttem

hasadt rongyokban lóg le a nap
az öregek mind padokon ülnek
egyikük a gyerekkorról mesél –
nyújtózik a Nagyerdő és felébred –
valahonnan levendulaillatot hoz a szél

párafelhő szűri a ragyogást
hegyek között szilvaszemű az óceán –
a sirályokon szakadt ruha tapad

arra gondoltam
ma éjjel párnafákra fekszem
hogy a pihenés ne sebezhesse fel
sínek között a testem
és kárt ne okozzak magamban –
és hogy majd kövirózsákat ültetek
hogy kemények legyenek mint én is –

akár kerti pillanataim –
egy sziklává lassult hintaágyban


BZS 2019.08.22

5. [tulajdonos]: A vulkán ékszerei2019-08-27 15:39
nézd víz alatt
ím e gyöngyöző kő
fentről szürke rétegfelhő
grafitja miként csorog –
körötte a hűvös homokban
üveghalak
olvadt lábnyomok

tegnap még a vulkán járt itt
idők előtti lávafolyóban
lebegő ékszerpárna –
kővé érett bazaltok riolitok
szuronyokkal alusznak a fák –
mozdulatlanságban
élő vektorok

szikla vagy – én buzogány –
mondod lágy felhőben
kövekre lapuló tó
én az éjente éledő nádas
gerincedre karcolom a csendet –
ilyenkor
oly csinosan sírsz

4. [tulajdonos]: Panta rhei2019-08-27 15:38
minden, ami él mozog –
létrejön és el is illan egyben
akár nyári villám amint
ráfolyik az égre –
színek kevert ritmusában
az ezüst lobban így
szürkéből a kékre

a szivárvány úgy feszül
a délutánra mint
színes papírsárkány
vágott nádra –

talán az égbolt kirakatai
előtt szótlan nézelődő
madarak –
vörös szemükben
olvad a vitrin
zihálva süllyed a pillanat

vagy patakmederben a kő
gördül remeg tovaúszik
egy ideig még ott marad –

grafitködökből
nyomás alatt a csendben
kristállyá dermed egy kavicsmozdulat

3. [tulajdonos]: Vall(om)ás2019-08-27 15:37
Nem kell, hogy az ember bevallja.
Belül mindenki egyedül van,
akár az imából kiforduló
arca; tétova –
és olyannyira gyámoltalan.

Elől a megváltás némasága,
mögöttünk a fájdalom evez.
Mosolyod kövekbe mártod –
gyönge vagy. Ajkaidra
kavicseső permetez.

Én nem érzem a létet tehernek,
csak néhány sziklát hordok vállamon.
Ha letettem, lépj ki velem majd
a fényre – balga lenne az üdvösséget
egymagam eljátszanom.

2. [tulajdonos]: Mozdulatlan2019-08-27 15:36
ez egy kihűlt fémes éj
csak üres rácshelyek a csillagok
fémgőzökben párolódnak
az álmok mint a kövek –
közéjük ékelődve hallgatok

a hold most úgy tolat az égen
mint a rák
rettenetes szájszervükkel
sziklák talpát rágják
a bogárarcú éjszakák

minden éles és elmondhatatlan
fejünkön maszk, vállamon vitorlák
a tó vizébe kavics csobban
mozdulatom mozdulatlan
sziklahalak bámulják

1. [tulajdonos]: Születés2019-08-27 15:35
mily hosszú a gondolat és
egy lázas embrió útja –
kaptárban a méhcsaládok
dolgoznak ily csendesen,
végeláthatatlan sorokban
elhívva a szent feladatra –
szemükben a lobogó álom
éget és kimeríthetetlen.

így van ezzel az ember is –
az utolsó mosoly öröméért
dolgozik, remél – öl, hal és ölel.
s mert védtelen,
fegyverrel szüli a békét.
feldúlt szívében
a tehetetlenség is szép –
bár mégoly reménytelen.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-14 09:31 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-02-19 04:48   Napló: Zúzmara
2020-02-18 23:08   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-02-18 23:08   Napló: Hetedíziglen
2020-02-18 22:44   Napló: Sorrento
2020-02-18 22:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2020-02-18 22:13   új fórumbejegyzés: Szilágyi Erzsébet
2020-02-18 21:59   új fórumbejegyzés: Franczen Bea
2020-02-18 21:44   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-02-18 21:37   Napló: Párbeszéd a DOKK jövőjéről
2020-02-18 21:31   Napló: Baltazar