DOKK


 
2841 szerző 39165 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Toroczkay András
  Hexametej
Új maradandokkok

Köves István: VIRÁGÉNEK
Mórotz Krisztina: Méhsejt
Serfőző Attila: Lenyomat
Tímea Lantos: Középső szoba
Bátai Tibor: köztes állapotok
Kosztolányi Mária: az én Ferencem...
Szakállas Zsolt: Déltájt maláriáról...
Ötvös Németh Edit: Az ernyő
Bátai Tibor: lehetséges
Pataki Lili: Fényt hoz, színt visz el
FRISS FÓRUMOK

Kosztolányi Mária 1 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 órája
Tímea Lantos 3 órája
Francesco de Orellana 4 órája
Tamási József 4 órája
Tóth Gabriella 5 órája
Ötvös Németh Edit 6 órája
Szakállas Zsolt 7 órája
Pálóczi Antal 9 órája
Szilasi Katalin 11 órája
Bara Anna 14 órája
Nagyító 18 órája
Ilies Renáta 18 órája
Valyon László 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
Köves István 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Vadas Tibor 1 napja
Ocsovai Ferenc 2 napja
FRISS NAPLÓK

 különc 6 perce
Bátai Tibor 1 órája
nélküled 6 órája
Sin 9 órája
az univerzum szélén 10 órája
Baltazar 11 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 12 órája
Gyurcsi 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Janus naplója 1 napja
Zúzmara 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
csega 2 napja
Hetedíziglen 3 napja
Párbeszéd egy jobb Dokkról 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bánfai Zsolt versei
Legutóbbi olvasó: 2025-07-14 11:10 Összes olvasás: 3448

Korábbi hozzászólások:  
Olvasói hozzászólások nélkül
9. Bánfai Zsolt: Helyőrség2020-06-09 18:14
A Helyőrségen a "Karantének" pályázaton elfogadott verseim közlése - 1. rész:

https://helyorseg.ma/rovat/vers/banfai-zsolt-versek

Köszönöm annak, aki esetleg elolvassa.

8. [tulajdonos]: Megzenésítés2020-03-13 22:01
A szakmai zsűri beszavazott 5 darab versemmel a 2020-as József Attila Vers-Dal Fesztiválra. A "Viharmadár" c. versemet ez alkalomból zenésítette meg Homonnai Zsolt. Köszönet érte neki.
https://www.youtube.com/watch?v=-Enkwh8A25A&fbclid=IwAR2URXw8DT-qnkqFZ3CJfbQhpPHuyu3Xh8ZORm8vsBjajQ-2pTJIuA7IrqY

7. [tulajdonos]: Körtéri fák2019-08-27 19:19
A Móriczon laktam vagy nyolc évig.
Ez olyan hely, ahol megfeszül,
majd nyújtózik egyet és elernyed a világ.
Macskaköveken csúsznak és
olykor egymást csalják a sűrű budai éjszakák.
Nekem minden éjjel megsúgták bűnüket.
Minden elmondhatatlan tettüket.
A süllyedő téli hold alatt
ott hajoltak a túlvilágra ők -
remegő lábakon a fehér hajú körtéri fák,
villanysínek mentén hólepte szeretők.

6. [tulajdonos]: Összefonódások2019-08-27 15:40
a csendes parti dal végül
némán lüktetve örökre elül –
halászhálóban vergődik a bánat

jogfosztott betegségben szenvedek
és törvénytelen a jogorvoslat –
a gyógymód létezik
de minden elvet alááshat

az éjszakában megnyúlt ablak
hanyagul ásítja rám szárnyait
nehéz mozdulatokkal nyúlik az este
és a város fáradt teste megszüli
a kikötő sós árnyait

csitulnak már a hullámok
melyeket a csészében
egy mokkáskanál vetett –
kávéillat csilingel
éles porcelánmagányban –
korallok között fürdőzik a képzelet

érkezésed az ajtókeretre feszül
sálad kockás pitonként terül szét
körös-körül élénk-ívű válladon

azt mondtad csak az számít
hogy szeresselek
mert jól még nem csinálta senki –
hangszálaid csendes erdők
szemed gödrében a párás felhők alatt
révbe igyekeznek a csónakok

csak azért csalok én is
a szélbe sós maró könnyeket
hogy lemossák arcunkra vágott
ablakokról a hűvös jelent –
az üvegre lőtt sebeket
így majd tisztán látjuk holnap
a ma hova vezetett

nem tudom a tükörben magamat látom-e
vagy belőlem valaki ott áll még velem
a tárgyak mindig bölcsek –
megadón legyintek mert kételkedem –
s ők összenéznek mögöttem

hasadt rongyokban lóg le a nap
az öregek mind padokon ülnek
egyikük a gyerekkorról mesél –
nyújtózik a Nagyerdő és felébred –
valahonnan levendulaillatot hoz a szél

párafelhő szűri a ragyogást
hegyek között szilvaszemű az óceán –
a sirályokon szakadt ruha tapad

arra gondoltam
ma éjjel párnafákra fekszem
hogy a pihenés ne sebezhesse fel
sínek között a testem
és kárt ne okozzak magamban –
és hogy majd kövirózsákat ültetek
hogy kemények legyenek mint én is –

akár kerti pillanataim –
egy sziklává lassult hintaágyban


BZS 2019.08.22

5. [tulajdonos]: A vulkán ékszerei2019-08-27 15:39
nézd víz alatt
ím e gyöngyöző kő
fentről szürke rétegfelhő
grafitja miként csorog –
körötte a hűvös homokban
üveghalak
olvadt lábnyomok

tegnap még a vulkán járt itt
idők előtti lávafolyóban
lebegő ékszerpárna –
kővé érett bazaltok riolitok
szuronyokkal alusznak a fák –
mozdulatlanságban
élő vektorok

szikla vagy – én buzogány –
mondod lágy felhőben
kövekre lapuló tó
én az éjente éledő nádas
gerincedre karcolom a csendet –
ilyenkor
oly csinosan sírsz

4. [tulajdonos]: Panta rhei2019-08-27 15:38
minden, ami él mozog –
létrejön és el is illan egyben
akár nyári villám amint
ráfolyik az égre –
színek kevert ritmusában
az ezüst lobban így
szürkéből a kékre

a szivárvány úgy feszül
a délutánra mint
színes papírsárkány
vágott nádra –

talán az égbolt kirakatai
előtt szótlan nézelődő
madarak –
vörös szemükben
olvad a vitrin
zihálva süllyed a pillanat

vagy patakmederben a kő
gördül remeg tovaúszik
egy ideig még ott marad –

grafitködökből
nyomás alatt a csendben
kristállyá dermed egy kavicsmozdulat

3. [tulajdonos]: Vall(om)ás2019-08-27 15:37
Nem kell, hogy az ember bevallja.
Belül mindenki egyedül van,
akár az imából kiforduló
arca; tétova –
és olyannyira gyámoltalan.

Elől a megváltás némasága,
mögöttünk a fájdalom evez.
Mosolyod kövekbe mártod –
gyönge vagy. Ajkaidra
kavicseső permetez.

Én nem érzem a létet tehernek,
csak néhány sziklát hordok vállamon.
Ha letettem, lépj ki velem majd
a fényre – balga lenne az üdvösséget
egymagam eljátszanom.

2. [tulajdonos]: Mozdulatlan2019-08-27 15:36
ez egy kihűlt fémes éj
csak üres rácshelyek a csillagok
fémgőzökben párolódnak
az álmok mint a kövek –
közéjük ékelődve hallgatok

a hold most úgy tolat az égen
mint a rák
rettenetes szájszervükkel
sziklák talpát rágják
a bogárarcú éjszakák

minden éles és elmondhatatlan
fejünkön maszk, vállamon vitorlák
a tó vizébe kavics csobban
mozdulatom mozdulatlan
sziklahalak bámulják

1. [tulajdonos]: Születés2019-08-27 15:35
mily hosszú a gondolat és
egy lázas embrió útja –
kaptárban a méhcsaládok
dolgoznak ily csendesen,
végeláthatatlan sorokban
elhívva a szent feladatra –
szemükben a lobogó álom
éget és kimeríthetetlen.

így van ezzel az ember is –
az utolsó mosoly öröméért
dolgozik, remél – öl, hal és ölel.
s mert védtelen,
fegyverrel szüli a békét.
feldúlt szívében
a tehetetlenség is szép –
bár mégoly reménytelen.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-07-14 23:53   Napló: különc
2025-07-14 23:47   Napló: különc
2025-07-14 22:48   Napló: Bátai Tibor
2025-07-14 22:45   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2025-07-14 22:10   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-14 20:35   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-14 20:18   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2025-07-14 20:04   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-07-14 19:33   új fórumbejegyzés: Francesco de Orellana
2025-07-14 19:22   új fórumbejegyzés: Tímea Lantos