| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-08-16 12:51 Összes olvasás: 711659| 6326. | [tulajdonos]: MŰÚT 2026 | 2026-08-16 09:50 | Helyzetgyakorlat
Az ember (lehet, hogy ez germanizmus?)
itt ül kétségeivel egybegyúrva, és arra
gondol, hogy a norvégok úgy mondják ezt:
felkapaszkodni a fagyott vízesésen,
ami a lehet és a lehetetlen határán áll,
de azért inkább lehetetlen. Akárcsak az,
hogy egyujjas kesztyűben zongorázni,
a lettek bonmot-ja szerint. Vagy sírni,
mint az elveszett paradicsommadár,
ahogy olasz barátaimtól hallottam egyszer
pár üveg Chianti elfogyasztása után.
Igen, az ember (jaj, már megint az ember)
néha városnak éli meg a lelkét, melyhez
nincs térkép, nem járnak benne buszok,
villamosok, két lábon járó eltévedés
vagyunk. De pont ott, ahol elvileg
ismerünk minden zugot? A törött
porcelánok boltjában nincsenek vásárlók,
ahogy a dánok szokták mondani, vagy
a vicces britek, akik a tiszta házfalra
így mutatnak: na tessék, itt járt Banksy,
majd halkan hozzáteszik: csak nem volt
nála festék. Nem látok tisztán, és
ebben nincs semmi meglepő, de olyan
jól illik rá a japánok bölcs mondata:
a homály csak változat a ragyogásra.
És különben is, érjük be azzal, amink van,
és higgyük el, amit a spanyolok mondanak:
a naptól átforrósodott ruhákhoz jó a hideg vasaló. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
