Baltazar: EGYETEK ELŐBB A TUDÁS FÁJÁRÓL!

NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 16:11 Összes olvasás: 629437

Korábbi hozzászólások:

1613.	Pálóczi Antal: EGYETEK ELŐBB A TUDÁS FÁJÁRÓL!	2012-10-15 09:51
Az ablakomból átlátok a Tétényi fennsík felett, Érdig és még tovább. Látom a Duna egy kicsi szakaszát, fölötte a százhalombattai magas parttal. A kettő között húzódik a Fundoklia völgy, Érdliget határában. Annak egyik magaslati pontján találta meg Gáboriné Csánk Vera vagy 40 évvel ezelőtt Európa egyik legjelentősebb neandervölgyi lelőhelyét, amelynek az az érdekessége, hogy nem barlangban, hanem a szabad ég alatt, egy többszobányi mészkő medencében fedezte föl a több ezer év alatt felhalmozódott tábori csontmaradvány hulladékot. Az ősember ott élt és vadászott 50-60 ezer évvel ezelőtt, mert az akkor már létező karszt kimaródás, a "Fundoklia völgy" volt a vadváltó, s a csordák és nagyvadak abban vonultak inni az akkor már "ugyanott", vagyis az említett magas part alatt folyó ős-Dunához. Majd eltelt 8 ezer év, és egyszer csak megint elfoglalta ugyanazt a helyet az ősember, anélkül, hogy tudott volna elődeiről. S hogy miképp találta meg? Úgy, hogy megfigyelte, honnan nyílik a legjobb kilátás a vadváltóra, s már meg is találta ugyanazt a pontot. És megint több ezer évig időszakosan ott vadászott, eleinte főleg barlangi medvét, ami megdöbbentő, mert hol vannak ott barlangok (a Tétényi fennsík alatt talán feltáratlant karsztüregek rejlenek). Minderről a szerző francia és magyar nyelven írt szakmunkájában lehet olvasni, népszerű változata Az ősember Magyarországon című kötet. Én naponta "oda látok" az ablakomból s amikor futni megyek a Tétényi fennsíkon, akkor szinte érzékelhetővé válik a Würm (az utolsó) jégkorszak előtti meleg időszak hangulata, amikor ugyanilyen volt az időjárás mint most ugyanezekkel a növényekkel. Csak az állatok pusztultak ki (leszámítva Magyarország mai faunáját, amely akkor is létezett: mezei nyúl, őz, gímszarvas, róka stb. mindig volt itt, csak a barlangi medve, a barna medve, az őshiéna, a farkas, a gyapjas orrszarvú, a mamut , a bölény, a jávorszarvas, a hiúz és egyéb részben ős- részben mai állat tűnt el innen. Egy részük ma is él másutt, más részük kipusztult. A növényzet azonban mindig visszahódítja a területet, s alig történt fajkipusztulás. A meleg időszakokban tölgyesek, bükkösök, fenyvesek borították ezt a vidéket, mint most. A lombjuk felfogta a szitáló kőzetport, a löszt, ami a jelenlegi nyugati óceáni széljárás miatt nem is igen kerül át hozzánk Ázsiából. Ilyenkor képződik a partfal szakadékaiban látható keskeny feketés vagy barnásvöröses csík, amit alul és fölül széles sárga csík fog közre s mindennek legtetején a mai feketés-barnás keskeny réteg fekszik. A mai meleg időszak járó rétege. Csakhogy egy-két méterrel lejjebb, az a másik sötét csík, az 50 ezer évvel ezelőtti meleg korszak járófelülete volt. Ezért kaparja el a versalteregóm a löszfal oldalából azt az "őrbódé fülkényi" üreget, ugyanis rá akar állni az 50.000 évvel ezelőtti járófelöletre, amit akkor a nap sütött s amelyen a mamutok jártak nyomukban az érdligeti neandervölgyi emberrel. Itt van A TUDÁS FÁJLJA című verskezdemény az üzenő falamról: A TUDÁS FÁ(JL)JA az a fekete sáv jaj a fekete sáv kapard el gyorsan a port por az sárga kőzetpor csupán kapard el kapard kapard ki a fekete csíkot a vízmosás falán A sárgás, több méteres lösz akkor kerül rá a feketés járórétegre, amikor a meleg időszak nyugatia óceáni széljárása keletire fordul és száraz poros levegő érkezik Ázsia kőrengetegei felől. A kvarchomoknál sokkal apróbb szemcséjű lösz kőzetpor valójában. S több ezer évig szitál, szitál és szitál. A hideg miatt délre húzódik a lombos erdő határ. Megjelenik az északi növényzet, a tundra, hideg és száraz lesz az éghajlat. S ezen a vidéken általában hó nélkül! Az északi gleccserek jégfala ugyanis egészen a Kárpátok hegykaréjáig ér. Mögötte összefüggő, 2-3 ezer méter vastag jégtakaró az Arktiszig. Ettől változik nyugatiról keletire a széljűrűs, de keletről csak az ázsiai kőzetport hozhatja, az eső így a hó is elmarad. A lösz sztyepp azonban csapadék nélkül is megél. A mamutnak és a rénszarvasnak ez kiváló életteret biztosított, az ős-Duna csökkenő vizhozama is csörgedezett még, csak a jégkorszak leghidegebb és legszárazabb időszakában tűnt el a neandervölgyi ember innen. "A TUDÁS FÁJLJÁBAN" benne lesz mindaz, amiről eddig szóltam: a fő élmény annak megértése, mi az, hogy IDŐ. (Mint tudjuk, a piramisok egyes titkos nyílásait az ókori mérnökök bizonyos csillagállások felé irányozták. Nem tudták, hogy a Föld tengelyferdesége 29 ezer év alatt leír egy kört, olyan formán, mint amikor a búgócsiga kileng és a nyomógomb leír egy kört. Ez a kör, ha a földet "bógócsiga távlatból" nézzük, akkora mint az Antarktisz körvonala, vagyis elég nagy. Tehát évezredek alatt eltolódik a földről látható csillagképek sőt, a napjárás képe. "Nem arról hajnallik amerről hajnallott." Ez igen fontos szempont volt, amikor ma napsütötte barlangokban keresték az ősember maradványokat, s nem találták, mert azok a ma nap nem sütötte barlangokban voltak. Mert 15 vagy 30 vagy 45 vagy 60 vagy 75 ezer évvel ezelőtt a ma árnyékos barlangokat sütötte a nap. A napról napra állandóan változó fényviszonyok pont 29 ezer évvel ezelőtt "október 15-én délelőtt fél tízkor" voltak ugyanolyanok, mint ma. Illetve előtte 56 ezer, meg 84 ezer éve. Vagyis a ma reggeli fényviszonyok (mikrométerrel mérve) nem tegnap meg tavaly ilyenkor voltak "ugyanilyenek", hanem pont 29 ezer éve. Íme az IDŐ. Mindennek "nem ember léptékű" áttekintése és felfogása a versalteregó letaglózó élménye. S e tervezett szabad versben majd "elmegy" az ősi lelőhelyre, egyik hajnalon, lassú futással mint a vadászatra induló primitív törzsek tagjai, hogy odaérjen napfelkeltére, amely 29 ezer évvel, vagy épp kétszer 29 ezer évvel visszaviszi őt az időben. 58 ezer évvel ezelőtt, az érdligeti neandervölgyyi tábor ugyanonnan látta meg a napot, mint akkor ő. (29 ezer évvel ezelőtt a Würm leghidegebb szakasza volt soron, akkorra az ősemberek elköltöztek onnan.) Előtte azonban a leletek tanulsága szerint akkora volt itt a vadbőség, hogy csak a levágott első és hátsó sonkákat hozták be a táborba. A tudósok szinte nem találtak bordákat meg gerincet több - főleg nagyobb - állatfaj esetében! ... Nem folytatom. Csak jelzem, mit jelent nekem ez a téma. ... Sajnálnám azokat, akik nem igazi keresztények – MIVEL NEM ETTEK A TUDÁS FÁJÁRÓL – és úgy akarnának vitázni velem... Inkább távozom.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!