NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-01-30 04:47 Összes olvasás: 659065| 6193. | [tulajdonos]: az eleje az előbb lemaradt | 2026-01-29 18:01 | Az jó, ha a szerzőben van egy verssé formálódni akaró gondolat. Innen már csak az a feladat, hogy megírja. A „csak” természetesen némileg ironikus, hiszen a gondolatot ki kell bontakoztatni, transzformálni kell, érzékletessé kell alakítani, meg kell szerkeszteni, ami azt is jelenti, hogy nem szabad engedni a tévutak csábításának. Hosszú sora van annak, mire kell ügyelni, ez a néhány felvetés csupán jelzése annak, hogy az anyaggal való alázatos törődést nem lehet megúszni. És ha elkészültünk, akkor újra el kell olvasni a szöveget, mérlegre kell tenni, és kifejezetten olvasói attitűddel megnézni, hogy a „mi volt az eszemben” és a „mi lett belőle” között milyen átfedés van, befogadható-e, ami született.
Mindez az Eltévedés című versről jutott eszembe. Csak néhány észrevétel. Ha a lírai én kedvese enni akar, az magától értetődően annyit jelent, hogy most szeretne enni, nincs kedvére a hal, hiszen egyelőre jövőbeli dolog, hogy abból ehető étel legyen, amivel a férfi éppen foglalatoskodik. Mintha azt mondta volna, hagyd a halat, nem tudok arra várni, hogy elkészülj. A férfi voltaképpen ügyet sem vet a nő kérésére, ő megmarad a hallal való interakcióban.
A késről megtudjuk, hogy fémkemény. Ezek szerint nem fém, csak a keménysége utal a fémre. Nos, ezek szerint üvegből van vagy más nemfémes, azonban kemény anyagból? Nyilván nem, ezért a fémkemény szó használata félrevezető, hogy mást ne mondjak. Aztán kiderül, hogy a késes ember a hal szemébe néz. Nahát. Megállapítja, hogy nem pislog a hal. Nem lehet, hogy azért, mert már nem él? A nem pislogás amúgy a félelem jele? Vagyis a pislogás a bátorságé? Aztán jön a kéz, és az összes ehhez kapcsolódó motívum, amelyekből a csúcs, hogy még meg is szólal. Rántotta. Vajon ez azt jelenti, hogy hagyd a halat, egyél inkább tojást?
Ami pedig a szerzőnek a művéhez fűzött magyarázatát illeti, az is tele van zavarral. A halevés nem önhittség kérdése. A hal általában nem ért semmit, miért tudná, mi fog történni vele? Amúgy meg él még szegény a versbéli pillanatban? Fájdalom, de meg kell ölni, hogy egyáltalán az étellé alakítása megkezdődhessen. Az ember amúgy nem ragadozó. A kéz, amelyik azt mondja, rántotta, bárkit is zsákmánnyá tesz? Valami logikát érdemes lenne belecsempészni a versbe. Bár a legjobb döntés az volna, ha a szerző örökre elfelejtené. Hiszen ez a vers valójában nem eltévedés, hanem tévedés. | |
| 6192. | [tulajdonos]: el | 2026-01-29 17:56 | Mindez az Eltévedés című versről jutott eszembe. Csak néhány észrevétel. Ha a lírai én kedvese enni akar, az magától értetődően annyit jelent, hogy most szeretne enni, nincs kedvére a hal, hiszen egyelőre jövőbeli dolog, hogy abból ehető étel legyen, amivel a férfi éppen foglalatoskodik. Mintha azt mondta volna, hagyd a halat, nem tudok arra várni, hogy elkészülj. A férfi voltaképpen ügyet sem vet a nő kérésére, ő megmarad a hallal való interakcióban.
A késről megtudjuk, hogy fémkemény. Ezek szerint nem fém, csak a keménysége utal a fémre. Nos, ezek szerint üvegből van vagy más nemfémes, azonban kemény anyagból? Nyilván nem, ezért a fémkemény szó használata félrevezető, hogy mást ne mondjak. Aztán kiderül, hogy a késes ember a hal szemébe néz. Nahát. Megállapítja, hogy nem pislog a hal. Nem lehet, hogy azért, mert már nem él? A nem pislogás amúgy a félelem jele? Vagyis a pislogás a bátorságé? Aztán jön a kéz, és az összes ehhez kapcsolódó motívum, amelyekből a csúcs, hogy még meg is szólal. Rántotta. Vajon ez azt jelenti, hogy hagyd a halat, egyél inkább tojást?
Ami pedig a szerzőnek a művéhez fűzött magyarázatát illeti, az is tele van zavarral. A halevés nem önhittség kérdése. A hal általában nem ért semmit, miért tudná, mi fog történni vele? Amúgy meg él még szegény a versbéli pillanatban? Fájdalom, de meg kell ölni, hogy egyáltalán az étellé alakítása megkezdődhessen. Az ember amúgy nem ragadozó. A kéz, amelyik azt mondja, rántotta, bárkit is zsákmánnyá tesz? Valami logikát érdemes lenne belecsempészni a versbe. Bár a legjobb döntés az volna, ha a szerző örökre elfelejtené. Hiszen ez a vers valójában nem eltévedés, hanem tévedés. | |
| 6191. | [tulajdonos]: kár lenne | 2026-01-28 20:04 | | Kedves György, köszönöm a visszajelzést; örülök, hogy észrevette. Néha annyira megszólít egy szöveg, hogy nem tudok mit kezdeni azzal, ha egy szerkesztő nagyon másképp látja. Szőke Imre, Albert Zsolt, Farkas György szerintem a Dokk legjobbjai közé tartoznak, kár lenne pont őket elriasztani innen. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6190. | farkasgyörgy: Vannak | 2026-01-28 17:54 | | Egy másik kedvenc idézetem, szintén Éluard. Vannak más világok, de azok is ebben a világban vannak. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6189. | farkasgyörgy: Re | 2026-01-28 17:44 | | Kedves Baltazar! Köszönöm a dicsérő szavakat! Nekem meg ez jutott eszembe, amit egy költő mondott (azt hiszem Éluard írta) : nem az a költő, akinek ihlete van, hanem az, aki másokat megihlet. | |
| 6188. | [tulajdonos]: écrivain | 2026-01-25 10:23 | "...annyira észíró azért én sem voltam, hogy valamilyen előre elgondolt mondanivalót akarjak ráerőszakolni a versre. Annyit azért akkor is tudtam, hogy elég, ha bennünk megvannak a saját mondanivalónk kontúrjai, a többit már rá kell bízni a formára, hogy az csalogassa ki belőlünk a mondanivalót és adja hozzá a magáét, azt a többletet, amivel az egyénen kívüli és túli és egyén fölötti forma okosabb és tudósabb nálunk."
Részlet Vas István: Mért vijjog a saskeselyű című könyvéből.
| |
| 6187. | [tulajdonos]: még nem elég | 2026-01-24 22:08 | 1907-ben Balázs Béla és barátja, Kodály Zoltán egy ösztöndíjjal eljutottak Párizsba. Balázs szinte magán kívül van az élménytől, nem tud betelni vele. Többek közt ezt írja a naplójába:
"Még 25 érzéket, még 25 agyvelőt szeretnék! Beljebb szeretnék egy lépéssel, és följebb, följebb!" | |
| 6186. | [tulajdonos]: univerzális | 2026-01-24 20:17 | Adam Zagajewski:
Száguldó vers
Gregorián kórusokat hallgattam
száguldó autómban,
egy sztrádán, valahol Franciaországban.
A fák kétoldalt rohantak. A szerzetesi
hangok a láthatatlan Urat dicsérték
(hajnalban, egy hidegtől reszkető kápolnában).
Domine, exaudi orationem meam,
kérték a baritonok oly nyugodtan, mintha
a megváltás a kert végében teremne.
Hová utaztam? Hol rejtőzött a nap?
Életem kiterítve hevert az útszélen,
oly törékenyen, akár egy papírtérkép.
A felhők felé tartottam
az édes szerzetesekkel, a kék,
tonnás, áthatolhatatlan felhőkhöz,
a jövő felé, a zápor kemény könnyeit
elnyelő szakadékhoz.
Távol a hajnaltól. Távol otthonomtól.
A falak helyén - vékonyka bádog.
A virrasztás helyett szökés.
A feledés helyett egy utazás.
Himnusz helyett - egy száguldó vers.
Előttem
apró, megfáradt csillag rohant,
s az országút aszfaltja fénylett,
mutatva, merre a föld,
merre lapít lesben a horizont borotvája,
hol bújik az este, s az éj fekete pókja,
sok ezer álmunk özvegye.
Zsille Gábor | |
| 6185. | [tulajdonos]: körbe körbe karikába | 2026-01-24 17:54 | | Képtelen vagyok rendet tartani. Időnként persze nekiveselkedek, és fáradságos munkával, melyet kitérők nehezítenek, valahogy javítok a helyzeten. Ma is ezt csináltam, mert sok könyv volt elöl, egy részüket a helyére tettem. Az, hogy „helyére” meglehetősen nagyképű, mert az a helye, ahol találok helyet neki. Eredetileg próbáltam külön helyre tenni a verseket, naplókat, esszéket, prózát, művészeti könyveket, de időközben sokat lazult az eredeti törekvés. A nehézség, hogy a nagy pakolás közepette mindig tudatosan visszatartok könyveket, mert olvasni akarom őket, sőt még az is, hogy miközben a helyére teszek valamit, egy másikat kiveszek, mert kedvem szottyan az olvasására. Így a cselekvésbe bele van kódolva, hogy legjobb esetben is csak félsikerig jutok. A polcról kivettem két könyvet, egy vékonyat és egy vastagot. Az Aranykéz utcai szép napokból egy novellát olvastam el, A sárkányfejű ház címűt. Persze, gyönyörű, és szó esik róla, hogy az egyik szereplő, Florentin „régi aranymíves családból származott”. Erről eszembe jutott, hogy ezt a könyvet az Aranyműves fia című könyv mellől húztam ki, amit még nem olvastam. A vastag könyv pedig Balázs Béla naplója volt, amit élete 1903 és 1914 közötti időszakáról írt. Hallatlanul érdekes könyv annak ellenére, hogy erősen meghúzva merték csak kiadni 1982-ben. Amikor abbahagytam az olvasását, odamentem a könyvespolchoz, és nem tudom miért, de megnéztem Az aranyműves fia című könyvet. Kíváncsi voltam a szerzőjére, de a gerincről nem tudtam elolvasni, hát kézbe vettem. Bauer Barbara. Akinek pedig a naplóját olvastam percekkel előtte, eredetileg Bauer Herbert volt. Jó kerek lett. Krúdy novella, benne egy aranyműves, aztán Balázs Béla (Bauer Herbert) naplója, végül Az aranyműves fia, melyet egy Bauer családnevű író írt. | |
| 6184. | [tulajdonos]: szavak | 2026-01-24 08:21 | A PIMP napló 1100. bejegyzése említi, hogy van egy naplótulajdonos, akinek szokása a rendszámtáblákon látható mássalhangzókat magánhangzók betoldásával értelmes szavakká formálni. Nos, én vagyok ez, és erről még mindig nem tudtam leszokni. Tegnap egy PLT rendszám ösztökélt erre a játékra. Erre jutottam:
Polt, pult, Palit, Pált, ápolt, ápolót, pulit, pelét, palát, pólót, épült, épület, palota, plató, pilóta. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
