NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-02-09 00:01 Összes olvasás: 662609| 6209. | [tulajdonos]: végül | 2026-02-08 20:31 | A Négyszáz csapással kapcsolatos poszt okán megnéztem a film zárójelenetét, és utána ez jutott eszembe:
Futottál, elfáradtam. Végül megállított az óceán. | |
| 6208. | [tulajdonos]: Sütő | 2026-02-08 17:21 | | Amikor érettségire készültem, szabadon választott tételnek Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja című drámája mellett döntöttem. Szerencsém volt, mert a Jedlik Ányos Gimnáziumban, ahova jártam, tanított az akkortájt híres színházi kritikus, Illés Jenő felesége is. Ő adott támpontokat a felkészüléshez. Végül a szóbelin Solohovot húztam. És ha már Solohov, eszembe jut, hogy néhány hónappal érettségi után volt egy katonatársam Kalocsán, aki annyira szerette a Csendes Dont, hogy amikor befejezte, azonnal újra kezdte. | |
| 6207. | [tulajdonos]: 1959 | 2026-02-08 17:08 | Emlékeim szerint Pálfy József újságíró mesélte valamikor, hogy Truffaut első filmje, a Les Quatre Cents Coups tőle kapta a magyar címét, ami voltaképpen egy melléfogás. Ma eszembe jutott a dolog, és megkérdeztem a mesterséges intelligenciát, mi a helyzet a film címét illetően. Nos, szó szerint valóban négyszáz csapást jelent magyarul a francia cím, azonban ez egy francia idiomatikus kifejezés, amit nem szó szerint kell érteni. Nagyjából azt jelenti, hogy valaki csibészkedik, sok rosszaságot csinál. Ahhoz már nézni kell a filmet, hogy kiérezzük a sodródást, ellenszegülést, a lázadást. Amúgy Pálfy, aki 1959-ben párizsi tudósító volt, nem követett el nagy hibát, a film címe angol, olasz, spanyol nyelvterületen ugyanezt a szó szerinti fordítást kapta. A japánok, a németek változtattak rajta, mintegy megmagyarázták. Viszont mindent mérlegre téve a magyar cím ikonikussá vált.
Aztán belegabalyodtunk abba, hogy milyen címre lehetne lecserélni a mostanit, és ez jutott eszembe:
Emberek elől a tengerig.
Abban maradtunk, hogy ez nagyon jó cím, miközben persze a Pálfyé felülírhatatlan. | |
| 6206. | [tulajdonos]: nincs | 2026-02-08 11:13 | | A vers nem rejtvény. Vagy ha rejtvény mégis, akkor olvassák a rejtvényfejtők. A kiindulópont talán az a hiedelem, hogy a versben minden más jelent, mint a hétköznapi nyelvben. Ez igaz is, meg nem is. Nem cél, hogy mindent kicsavarjon, rejtjelezzen a szerző, hiszen verset akar írni, nem a rejtvényújságba szánja, még akkor sem, ha voltaképpen arról szól, hogy ha Aurélnak kék Fordja van, szereti a tojásos lecsót, fél a denevérektől, kopaszodik, akkor vajon bútorgyárban dolgozik-e vagy közterület-felügyelő? | |
| 6205. | [tulajdonos]: Alföld 2026. február | 2026-02-08 09:04 | Jóslás a múltról
Utolsó tangó a Titanicon,
aztán megyünk Atlantisz után.
Fent búcsút int egy üstökös,
elszállnak az albatroszok.
Tejfoggal ködbe haraptam,
kitörtem mindet, lehetnék végre
felnőtt, de nem maradt rá időm,
emlékeim is elfelejtenek.
Fekete zászlóval adom meg magam.
A többiek még kiáltoznak,
én hallgatok. Na tessék, megint
a pózomat írom, és közben
azt hiszem, őszinte vagyok. | |
| 6204. | [tulajdonos]: Collins | 2026-02-06 20:05 | Jólesnek a dicsérő szavak, köszönöm Gyula. Az inspirációt és motivációt egy amerikai költő lírája adta, Billy Collinsé, aki nemsokára betölti a nyolcvanötödik évét. Hat éve jelent meg egy testes válogatáskötet a verseiből: Az a baj a költészettel címen. Nagyon szeretem a verseit,
figyel, mindent észrevesz, agyal, meditál, okos, derűs, de mindig finoman érezteti, hogy tisztában van vele, hogy a dolgok a végkifejlet felé haladnak. A közzétett vers tulajdonképpen egy kísérlet volt, próbálkozás, hogy valamiképpen belehelyezkedjek az ő alkotásmódjába; örülök, ha valamennyire sikerült | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6203. | karaffagye: komfortzóna | [tulajdonos]: kutyabaj | 2026-02-06 11:26 | | Tőled szokatlan vers, a komfortzónádból kilépve, mégis jót alkottál. Inkább közéleti, inkább egyszerűbb, inkább közösségi (aminek tagja vagy akkor is, ha sokszor zavar ez a közösség). Gratulálok. | |
| 6202. | [tulajdonos]: kutyabaj | 2026-02-04 16:43 | Az aranyhajó elsüllyedne, hisz nem
lehetne olyan vékonyra csinálni,
hogy a víz tetején maradjon. Persze lehet
verset írni a megtörténhetetlenről,
miért is ne? De most ez a vers
ebbe az irányba nem megy tovább,
elvetem, voltaképp gondolati zárvány,
mely egy kedvezőbb pillanatban
ki akarhat bújni a fényre, adjunk esélyt neki.
Igaziból arról akartam írni, hogy irigylem azokat,
akik szeretik a kutyákat, a szívük átmelegszik,
amikor a szeretet hullámai
az állatból útra kelnek feléjük,
és érezhetik, hogy megint istenné váltak.
Madaras verseket sem írok, ami semmiképp
nem jelenti azt, hogy a madár-motívumot
elvetem, dehogy. Nagyon is
el tudom képzelni, ahogy felborzolja a tollát,
ha kell szerelmesen. De érdekes, hogy az
a két héjamadár, amelyre most gondolok,
csak az Ady-versben létezik.
Igazi héját a HÉV-en láttam, ahogy gazdája karján ül,
nyugodt és nemes; túlnézett az utasok
üres arcán, irigyeltem, hogy ilyen
könnyedén sikerül neki, mert engem
nagyon zavart, hogy többen is hangosan
beszélnek a telefonba, és megosztják azokkal életük
bizalmas részeit, akik nyugalomra vágynak,
hazaérkezésre és csendre, amit majd
azzal törnek meg, hogy bekapcsolják a tévét. | |
| 6201. | [tulajdonos]: a csillagok alatt | 2026-02-02 20:06 | Előrebocsátom, hogy a köznyugalom megzavarására alkalmas dolgokat fogok írni, tehát csak az olvassa, ki ismer engem és szeret. Lehet, hogy ezek után megtizedelődik az olvasók köre, de akkor is fontosnak éreztem ezt a rövid felvezetést.
Hát akkor jöjjön, ami a csillagok alatt van.
**************************************************
Olvasom itt, hogy a magyarhoz gyomor kell, a magyar poshad és kushad, és kussol, magyarkodik, lábgombája van, aranyere és hüvelyfolyása, élősködik, felfelé nyal, lefelé tapos, rühös, fitogtat, csápol, csócsál, csámcsog, csujogat és pufogtat, kurjongat, sunnyog, hőzöng, delirál, kirekeszt, önáltat, tartja a markát, félretaposott cipőben jár, kihízza a ruháját, hebehurgya, láncra veri a kutyáját, hebehurgya, bélpoklos, igénytelen, beszari, de nem használ WC-papírt, nem mos fogat, rasszista, fasiszta, az elnyomó kezéből eszik, önelégült, végig bukdácsolja az iskolát, harákol és harácsol, sercint, túrja az orrát, hajbókol, besúg, feljelent, állva várja a labdát, kannás bort iszik, vizenyős a tekintete, sufniban lakik vagy barlangban, kanállal eszi a rántott húst, dölyfös, terhelt, kapzsi, korlátolt, lusta, de a birkamenetre bezzeg elmegy, funkcionális analfabéta, de kitölti a nemzeti inzultációt, ahelyett hogy összetépné, még az a szerencse, hogy úgyis kihal, mert egy ilyen néphez tartozni isten büntetése.
Ehhez képest tegnap megnéztem a Magyar menyegzőt. Olyan igénytelen vagyok, hogy mélyen megérintett.
Holnap pedig megnézem a Csendes barátot. | |
| 6200. | [tulajdonos]: ideát, odaát | 2026-02-02 19:21 | Kedves Tibor!
Köszönöm a jelzésedet, és azt, hogy felhívtad a figyelmemet az oldaladon lévő párbeszédre, roppant tanulságos. Lehet, hogy a gyermek még járni tanul, de nagyon jól mozog az atlétikai stadion minden részén, a futópályán, a dobókörben, ígéretes tízpróbázónak tűnik. Egyszerre igen sokan edzik, és bírja a tempót.
Ami a szükségszerűnek a vers világában való megjelenését illeti, a szívemnek kedvesebb volna az az elvi, idealisztikus hozzáállás, amelyet Siska Péter vall, de az eszem a posztmodern esztétikát inkább elfogadja. Vagyis inkább kénytelen elfogadni, hogy azonnal írjak egy variációt a véleményemre. Vágyunk a tökéletesre, és sok halhatatlan versben megtalálni véljük, de még az olyan gigantikus gyönyörűséget ajándékozó művekben is, mint az Óda vagy az Apokrif, van halványabb sor. Egyébként ez is hozzáállás kérdése, ugyanis, ha el tudom fogadni ezt, jobban átélem, hogy emberi mű, ami szinte megérinti magát az ideát, de egy parányi távolság mégis marad közöttük. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
