NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-02-03 18:28 Összes olvasás: 660790| 6201. | [tulajdonos]: a csillagok alatt | 2026-02-02 20:06 | Előrebocsátom, hogy a köznyugalom megzavarására alkalmas dolgokat fogok írni, tehát csak az olvassa, ki ismer engem és szeret. Lehet, hogy ezek után megtizedelődik az olvasók köre, de akkor is fontosnak éreztem ezt a rövid felvezetést.
Hát akkor jöjjön, ami a csillagok alatt van.
**************************************************
Olvasom itt, hogy a magyarhoz gyomor kell, a magyar poshad és kushad, és kussol, magyarkodik, lábgombája van, aranyere és hüvelyfolyása, élősködik, felfelé nyal, lefelé tapos, rühös, fitogtat, csápol, csócsál, csámcsog, csujogat és pufogtat, kurjongat, sunnyog, hőzöng, delirál, kirekeszt, önáltat, tartja a markát, félretaposott cipőben jár, kihízza a ruháját, hebehurgya, láncra veri a kutyáját, hebehurgya, bélpoklos, igénytelen, beszari, de nem használ WC-papírt, nem mos fogat, rasszista, fasiszta, az elnyomó kezéből eszik, önelégült, végig bukdácsolja az iskolát, harákol és harácsol, sercint, túrja az orrát, hajbókol, besúg, feljelent, állva várja a labdát, kannás bort iszik, vizenyős a tekintete, sufniban lakik vagy barlangban, kanállal eszi a rántott húst, dölyfös, terhelt, kapzsi, korlátolt, lusta, de a birkamenetre bezzeg elmegy, funkcionális analfabéta, de kitölti a nemzeti inzultációt, ahelyett hogy összetépné, még az a szerencse, hogy úgyis kihal, mert egy ilyen néphez tartozni isten büntetése.
Ehhez képest tegnap megnéztem a Magyar menyegzőt. Olyan igénytelen vagyok, hogy mélyen megérintett.
Holnap pedig megnézem a Csendes barátot. | |
| 6200. | [tulajdonos]: ideát, odaát | 2026-02-02 19:21 | Kedves Tibor!
Köszönöm a jelzésedet, és azt, hogy felhívtad a figyelmemet az oldaladon lévő párbeszédre, roppant tanulságos. Lehet, hogy a gyermek még járni tanul, de nagyon jól mozog az atlétikai stadion minden részén, a futópályán, a dobókörben, ígéretes tízpróbázónak tűnik. Egyszerre igen sokan edzik, és bírja a tempót.
Ami a szükségszerűnek a vers világában való megjelenését illeti, a szívemnek kedvesebb volna az az elvi, idealisztikus hozzáállás, amelyet Siska Péter vall, de az eszem a posztmodern esztétikát inkább elfogadja. Vagyis inkább kénytelen elfogadni, hogy azonnal írjak egy variációt a véleményemre. Vágyunk a tökéletesre, és sok halhatatlan versben megtalálni véljük, de még az olyan gigantikus gyönyörűséget ajándékozó művekben is, mint az Óda vagy az Apokrif, van halványabb sor. Egyébként ez is hozzáállás kérdése, ugyanis, ha el tudom fogadni ezt, jobban átélem, hogy emberi mű, ami szinte megérinti magát az ideát, de egy parányi távolság mégis marad közöttük. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6199. | Vati : re: jó lenne | [tulajdonos]: jó lenne | 2026-02-02 17:36 | Tisztelt Baltazar!
Véleményem szerint az AI hasonlatos egy járni tanuló gyermekhez. Nem felejthető. hogy az első repülő szerkezeteknél milyen csoda volt az első száz méter a talaj felett. Az sem, hogy mire voltak képesek és hogyan néztek ki az első gőzmozdonyok, vagy azt, hogyan kezdődött a filmezés és a mozi. Nem lehet előre látni a perspektívákat, a sci-fi szerzők már régóta rágódnak, hogy merre lesznek az előre mozdulás fő irányai. Nem tudjuk azt sem, hogy ennek a „dolognak”, aminek a gyeplőjét még talán kézben tartjuk, mik lesznek a „haladóbb” változatai.
Egy beszélgetést tettem fel üzenő falamra, ahol Dokkos érdeklődés hiányában az AI segítségét kértem. Tanulságos volt az eszmecsere. Amelynek minősítését most nem érzem feladatomnak.
| |
| 6198. | [tulajdonos]: Standard/Babits | 2026-01-31 16:20 | Mai dolognak tartjuk, főleg nagy japán cégek elvárásának, hogy nem illik azonnal távozni a munkahelyről, ha vége a munkaidőnek. Erre Vas Istvánnál ezt olvasom a Mért vijjog a saskeselyű?-ben:
„Siettem én is, nagyon és izgatottan, sőt szorongva: ötig tartott a fogadóóra, a Standardben pedig négyig a hivatalos idő, amit a könyvelésben legalább hatig illett megtoldani. Ezen a napon valami ürüggyel fél négykor kéredzkedtem el, de úgy látszott, ennyi sem elég hozzá, hogy idejében érjek Újpestről az Attila utcába, kissé tévelyegtem is az ismeretlen környéken, holott kínos lett volna, ha mindjárt első alkalommal késéssel és kivételkéréssel keltek feltűnést – a továbbiakban persze többször is kénytelen voltam Babits elnézéséhez folyamodni, még utóbb pedig ő maga adott rá engedélyt, hogy ne tartsam be teljes pontossággal a szerkesztőségi órát.”
A múlt század harmincas éveiben tehát elvárás volt ennél a Standard nevű cégnél, hogy a könyvelésben dolgozók (ők biztosan, a többit nem tudjuk) két órával tovább dolgozzanak. A magántisztviselő Vas István szeretne időben odaérni Babits Mihályhoz, és nemhogy tovább maradna, a munkaidő vége előtt elkéredzkedik… Ürügyet kellett keresnie, pedig ha az igazat mondja, talán még nőtt is volna a respektusa az akkor még húszas évei elején járó fiatalembernek, hogy a verseit hajlandó megnézni egy élő klasszikus. De nyilván felmérte, és jobbnak látta, hogy ne a valós okra hivatkozással kérjen engedélyt a korábbi távozásra. | |
| 6197. | [tulajdonos]: jó lenne | 2026-01-31 12:55 | Úgy látom, sokan kattintanak erre a naplóra, aminek örülök. Jó lenne, ha volna olyan olvasó, aki megosztja a tapasztalatát az AI-vel kapcsolatban. Én általában igyekszem sok információt zsúfolni a kérdésembe, jelezve, hogy nem vagyok teljesen járatlan az adott területen, és mert úgy érzem, ezzel segítek a keresésben. A "merre menjünk tovább"-felvetéseire nem mondok automatikusan igent, jelezve, hogy nem szolgalelkű partnere vagyok az adott kérdés körbejárásában, hanem vannak bizonyos preferenciáim. Az is szempont, hogy sohasem használom munkához, kizárólag olyan kérdéseket teszek fel neki, amelyek mint magánembert érdekelnek.
| |
| 6196. | [tulajdonos]: az AI-szkeptikusnak | 2026-01-31 08:47 | Viszonylag közkeletű az a vélekedés, hogy az AI alapvetően „támogatóan” szeret válaszolni a kérdéseinkre. Azzal, amit most felhozol, láthatóan ezt kívánod bizonyítani. Többször elolvastam a válaszokat, és összehasonlítottam azzal, amit tegnap elmentettem, illetve elmentés nélkül valamennyire megjegyeztem. Nem érzek lényeges különbséget a nekem és a neked küldött válaszok között.
Az európai zene nagy vonzereje talán az, hogy bonyolult ugyan, de világos és egyértelmű iránya van, fejlődik, kibontakozik, kiteljesedik, nem olyan, mint a Kelet zenéje. Ez nyilván leegyszerűsítő, de alapvetően jó, tömör és használható értelmezés. Nos, ehhez a tapasztalati elváráshoz képest furcsa és fárasztó Schumann zenéje. Amikor azt várnám, hogy tovább szökken, akkor pont, hogy visszalép… Ez motivált a kérdésfeltevésben. Ezekre kaptam tökéletesen érthető választ. Idézek még a válaszokból: „Ne a végkifejletet várd, hanem a pillanat igazságát. Beethoven elvezet valahová. Schumann megmutatja, milyen nem tudni, merre menj.”
Az én kérdésfeltevésem a tapasztalataimból építkezett, és tiszteletteljes volt, amire korrekt, megvilágosító erejű választ kaptam. A te kérdésfeltevésed tendenciózus volt, valami prekoncepciót akartál bebizonyítani, hogy az orrom alá dörgölhesd, milyen naív vagyok. A helyzet az, hogy nem sikerült, mert a hamis kérdésed ellenére jó válaszokat adott. Pontosan az derült ki, hogy a formai építkezés megszokott, szilárd elvei helyett a pszichológiai szempontok zenévé transzformálása született meg Schumannál. Mondhatni, megsimogatta a buksidat, mert ugyan olyan kérdést tettél fel, amely finoman szólva sem pontos, megértette, hogy van benned valami ellenkezés Schumann zenéjével szemben, és már magát a kérdést jó irányba fordította.
Még annyit, hogy a téma érdekessége, a párbeszéd izgalma, és a csalafintaságod indukálta, hogy megjelenítsem a név nélküli beírásodat. Máskor használd a neved, arra kérlek. Köszönöm.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 6195. | egy AI- szkeptikus: re: zene | 2026-01-30 22:28 | Kedves Baltazar!
Puszta kíváncsiságból feltettem a következő kérdést egy nagy nyelvi modellnek: "azt érzem, Schumann zenéjének textúrája túl monoton, túlságosan is egy irányba mozognak a motívumai, nem tud elszakadni az alaptónusától, amire először rátalál. Mi erről a véleményed?"
Meglepő vagy nem meglepő módon teljes megerősítést kaptam tőle, amit nem átallott példákkal is alátámasztani. Az egyik válasza: "Érthető érzés, és sokan osztják. Schumannnál a motívumok gyakran rögeszmésen körbejárnak egy alaphangulatot. Nem „fejlődnek” klasszikus értelemben, mint Beethovennél, hanem pszichológiailag elmélyülnek. Ez tud hatni monotonnak, főleg ha az ember formai íveket, kontrasztos modulációkat vár. Ugyanakkor ez részben tudatos esztétika: karakterdarabokban (Kinderszenen, Kreisleriana) a zene inkább belső monológ, a harmónia gyakran szűk körben mozog, hogy egy érzelmi állapotot „fixáljon”, a textúra sűrűsége nem annyira narratív, mint obszesszív. Ha valaki a zenét „út”-ként hallgatja, Schumann tényleg frusztráló lehet. Ha viszont állapotként, akkor épp ez a makacs egyirányúság az ereje. [...]"
| |
| 6194. | [tulajdonos]: zene | 2026-01-30 21:13 | Van valami Robert Schumann zenéjében, amit a legtöbb esetben megérzek, és arra ösztökél, hogy csatornát váltsak, mert valami diszkomfort érzet támad bennem. Úgy tudom megfogalmazni, hogy nem érzem nála az irányt. Elindul valamerre, aztán elkanyarodik, visszalép, újrakezdi, mintha nem tudná, mit is akar. Úgy döntöttem, megkérdezem a mesterséges intelligenciát erről. Lenyűgözően érdekes okfejtést kaptam, több üzenetváltáson ment át az eszmecsere, és nagy lépést tettem abba az irányba (már megint az irány...), hogy értsem, hogyan működik a zenéje.
Egy részlet a válaszból.
Schumann zenéje nem utazás, hanem: bolyongás, gondolatfoszlányok egymásutánja,
belső párbeszéd. Nincs egyetlen fő irány, a zene reflektál önmagára, gyakran visszafordul mielőtt bárhová megérkezne. Ez közelebb áll a naplóíráshoz, belső monológhoz, mint egy drámai történethez.
Ezek után nyilvánvaló, hogy szeretnem kell a zenéjét, mert mutatis mutandis valamelyest magamra ismerek benne. Ezek után jön a kérdés: nem azért fordultam el eddig oly gyakran a zenéjétől, mert a saját bajaimat észleltem benne anélkül, hogy ez tudatosodott volna, és nem akartam még másnál is a saját iránytalanságommal, mozaikosságommal találkozni? | |
| 6193. | [tulajdonos]: az eleje az előbb lemaradt | 2026-01-29 18:01 | Az jó, ha a szerzőben van egy verssé formálódni akaró gondolat. Innen már csak az a feladat, hogy megírja. A „csak” természetesen némileg ironikus, hiszen a gondolatot ki kell bontakoztatni, transzformálni kell, érzékletessé kell alakítani, meg kell szerkeszteni, ami azt is jelenti, hogy nem szabad engedni a tévutak csábításának. Hosszú sora van annak, mire kell ügyelni, ez a néhány felvetés csupán jelzése annak, hogy az anyaggal való alázatos törődést nem lehet megúszni. És ha elkészültünk, akkor újra el kell olvasni a szöveget, mérlegre kell tenni, és kifejezetten olvasói attitűddel megnézni, hogy a „mi volt az eszemben” és a „mi lett belőle” között milyen átfedés van, befogadható-e, ami született.
Mindez az Eltévedés című versről jutott eszembe. Csak néhány észrevétel. Ha a lírai én kedvese enni akar, az magától értetődően annyit jelent, hogy most szeretne enni, nincs kedvére a hal, hiszen egyelőre jövőbeli dolog, hogy abból ehető étel legyen, amivel a férfi éppen foglalatoskodik. Mintha azt mondta volna, hagyd a halat, nem tudok arra várni, hogy elkészülj. A férfi voltaképpen ügyet sem vet a nő kérésére, ő megmarad a hallal való interakcióban.
A késről megtudjuk, hogy fémkemény. Ezek szerint nem fém, csak a keménysége utal a fémre. Nos, ezek szerint üvegből van vagy más nemfémes, azonban kemény anyagból? Nyilván nem, ezért a fémkemény szó használata félrevezető, hogy mást ne mondjak. Aztán kiderül, hogy a késes ember a hal szemébe néz. Nahát. Megállapítja, hogy nem pislog a hal. Nem lehet, hogy azért, mert már nem él? A nem pislogás amúgy a félelem jele? Vagyis a pislogás a bátorságé? Aztán jön a kéz, és az összes ehhez kapcsolódó motívum, amelyekből a csúcs, hogy még meg is szólal. Rántotta. Vajon ez azt jelenti, hogy hagyd a halat, egyél inkább tojást?
Ami pedig a szerzőnek a művéhez fűzött magyarázatát illeti, az is tele van zavarral. A halevés nem önhittség kérdése. A hal általában nem ért semmit, miért tudná, mi fog történni vele? Amúgy meg él még szegény a versbéli pillanatban? Fájdalom, de meg kell ölni, hogy egyáltalán az étellé alakítása megkezdődhessen. Az ember amúgy nem ragadozó. A kéz, amelyik azt mondja, rántotta, bárkit is zsákmánnyá tesz? Valami logikát érdemes lenne belecsempészni a versbe. Bár a legjobb döntés az volna, ha a szerző örökre elfelejtené. Hiszen ez a vers valójában nem eltévedés, hanem tévedés. | |
| 6192. | [tulajdonos]: el | 2026-01-29 17:56 | Mindez az Eltévedés című versről jutott eszembe. Csak néhány észrevétel. Ha a lírai én kedvese enni akar, az magától értetődően annyit jelent, hogy most szeretne enni, nincs kedvére a hal, hiszen egyelőre jövőbeli dolog, hogy abból ehető étel legyen, amivel a férfi éppen foglalatoskodik. Mintha azt mondta volna, hagyd a halat, nem tudok arra várni, hogy elkészülj. A férfi voltaképpen ügyet sem vet a nő kérésére, ő megmarad a hallal való interakcióban.
A késről megtudjuk, hogy fémkemény. Ezek szerint nem fém, csak a keménysége utal a fémre. Nos, ezek szerint üvegből van vagy más nemfémes, azonban kemény anyagból? Nyilván nem, ezért a fémkemény szó használata félrevezető, hogy mást ne mondjak. Aztán kiderül, hogy a késes ember a hal szemébe néz. Nahát. Megállapítja, hogy nem pislog a hal. Nem lehet, hogy azért, mert már nem él? A nem pislogás amúgy a félelem jele? Vagyis a pislogás a bátorságé? Aztán jön a kéz, és az összes ehhez kapcsolódó motívum, amelyekből a csúcs, hogy még meg is szólal. Rántotta. Vajon ez azt jelenti, hogy hagyd a halat, egyél inkább tojást?
Ami pedig a szerzőnek a művéhez fűzött magyarázatát illeti, az is tele van zavarral. A halevés nem önhittség kérdése. A hal általában nem ért semmit, miért tudná, mi fog történni vele? Amúgy meg él még szegény a versbéli pillanatban? Fájdalom, de meg kell ölni, hogy egyáltalán az étellé alakítása megkezdődhessen. Az ember amúgy nem ragadozó. A kéz, amelyik azt mondja, rántotta, bárkit is zsákmánnyá tesz? Valami logikát érdemes lenne belecsempészni a versbe. Bár a legjobb döntés az volna, ha a szerző örökre elfelejtené. Hiszen ez a vers valójában nem eltévedés, hanem tévedés. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
