Anyu mesél : ...


 
2844 szerző 39298 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dobos Krisztina
  Aki a kórházkertben lakott
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: Reménytelenül - parafrázis
Filip Tamás: Egy óvatlan pillanatban
Tímea Lantos: utcakép
Albert Zsolt: Hátha
Szőke Imre: Elárulom hát
Egry Artúr: kést tart a kéz (Csontváry Kosztka Tivadar: Almát hámozó öregasszony 1894)
Albert Zsolt: Hátha*
Szakállas Zsolt: Így tűntünk el...
Szakállas Zsolt: mátrix
Szőke Imre: Ötven évvel később
FRISS FÓRUMOK

Mórotz Krisztina 7 órája
Duma György 8 órája
Bátai Tibor 8 órája
Tímea Lantos 8 órája
DOKK_FAQ 12 órája
Ötvös Németh Edit 13 órája
Szakállas Zsolt 14 órája
Szilasi Katalin 17 órája
Mátay Melinda 18 órája
Tamási József 1 napja
Gyurcsi - Zalán György 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Csapó Angéla 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Nagyító 3 napja
Tóth Gabriella 3 napja
Albert Zsolt 3 napja
Ligeti Éva 3 napja
Serfőző Attila 4 napja
Szőke Imre 6 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 6 órája
PIMP 7 órája
Dokk-verspályázat 9 órája
Készül az album 11 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 1 napja
3, 6, 9 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
mix 1 napja
Hetedíziglen 2 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
Minimal Planet 2 napja
az utolsó alma 3 napja
Janus naplója 4 napja
akvamarin 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Anyu mesél
Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 05:50 Összes olvasás: 6722

Korábbi hozzászólások:  
8. [tulajdonos]: ...2020-04-27 13:17
De térjünk vissza a nagyanyámékhoz, meg a Mamáékhoz... Még azt se fejeztük be, hogy mi volt a háborúban. Mama annyit mesélt a gyerekkoráról, hogy 12 éves korában odaadták egy... urasághoz, vagy mit tudom én, hogy mondták, egy úrhoz libapásztornak. Földesúrhoz. Az egy alkalommal molesztálta. Így mondta mama, nem részletezte, mi történt, csak annyit mondott, hogy ő hazaszaladt, elmondta nagyanyánknak, nagyanyám nem szólt semmit, de nem küldte vissza, és soha többet nem emlegették a dolgot. Mama ezt már csak idős korában mesélte el, amikor már mi is asszonyok voltunk. Beszélgettünk Körösújfaluban a konyhában vagy az előszobában. Nem emlékszem, hogy miért kezdte el mesélni, talán könnyebbíteni akart a lelkén, de lehet, hogy az ízületei fájdalmakról beszélgettünk, mert nekem már akkor sok gondom volt az ízületeimmel, biztosan arról panaszkodtam a Mamának, és eszébe jutott, hogy amikor libapásztornak adták, neki is nagyon fájtak az ízületei. Egyszer annyira begyulladt a lába, a térde, vagy nem tudom, hogy nem tudott járni. Hát, nem volt cipőjük, mezítláb jártak a késő hideg ősszel is az esőben, sárban, meg kora hajnalban amikor még nedves volt a fű. Azt még meséljem már el: négy elemit végzett a Mama, tudom, hogy te ötre emlékszel, de szerintem nekünk négyet mondott, de még az is lehet, hogy csak kettőt, mert dolgozniuk kellett, nem járhattak iskolába. Szükség volt az egész család munkájára, ahhoz, hogy meg tudjanak élni.

Mama gyerekkoráról ennyit tudok. A háborúról még azt mesélte, hogy a lányoknak bujkálniuk kellett az orosz katonák elől. Először az ólpadlásra, a szalma közé bújtatta őket a nagyanyám. Egy orosz katona, valami tiszt, bevágtatott a konyhába lóval, követelte, hogy hol vannak a lányok, és mivel nagyanyám nem mondta meg, belelőtt a kasztlinak a tükrös részébe. A kasztli egy 3-4 fiókos szekrény volt. Vajdics nagyanyádék Mihálydiba komódnak nevezték, nálunk kasztli volt. Nagyanyám nagyon megijedt. Felöltöztette édesanyámat és Róza nénémet férfiruhába, valószínűleg a nagyapám nadrágjába, kabátjába meg kalapjába, de ezt csak én gondolom, és elküldte őket Komádiba, a kommandóhoz, vagy mihez, lehet, hogy nem jól mondom, valami védelmi pont lehetett, mintha így mondták volna, oda küldte őket panaszt tenni, a kommandós azt mondta, hogy nagy szerencséjük van, hogy útközben nem fogták le őket a katonák. A komádi híd akkor már fel volt robbanva, a Sebes-Kőrösön kellett átmenniük éjszaka. Nem tudták, mennyire van megáradva a Körös. Szencsére scak derékig ért nekik a víz. Valami rokonnál bújkáltak napokig. Róza néném aztán végül mégis csak teherbe esett egy orosz katonától. A főtiszttől.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2025-09-09 23:24   Napló: Bátai Tibor
2025-09-09 22:07   Napló: PIMP
2025-09-09 20:58   Új fórumbejegyzés: Duma György
2025-09-09 20:54   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-09 20:52   Új fórumbejegyzés: Tímea Lantos
2025-09-09 20:26   Napló: Dokk-verspályázat
2025-09-09 17:51   Napló: Készül az album
2025-09-09 17:25   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2025-09-09 16:36   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2025-09-09 16:32   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor