| Olvastam a naplód, és a többi hozzászólást is. A naplód keltette hatás miatt tartottam magam elé többször is, az eredeti Bayer Zsolt cikket. Ha érdekel véleményem, elmondom, aktuális időhiányom miatt, csak címszavakban. EP válaszának ismerete fontos lett volna számomra, de még nem jutottam hozzá. A cikk elolvasása utáni első felháborodásom lecsillapodásával, úgy éreztem, megérdemelnének sorai egy hosszabb tanulmányt. Végigfutottam a szöveg mondanivalóján, magam elé képzeltem azokat a szempontokat, értelmezéseket és ellenértelmezéseket, amely mentén haladva el lehetne jutni egy esetleges válaszig, akár csak magam számára. Kevésnek érezvén az elhatárolódást, amely a polgári társadalmakban gyakran alkalmazott módja gondolati és véleménykülönbségek kifejezésének. Ezután még jobban megnyugodtam. Arra a következtetésre jutottam, hogy ez a cikk nem érdemel választ. Bár a benne lévő gondolati tartalmakról elvileg lehetne és kellene is szót váltani, de az önmagát hordozó és leminősítő stílusba való csomagolás után, már semmiképpen sem. Ez egy gyűlölködő hangú, igen ügyesen megírt politikai szatíra, amely pont a hangvétele alapján teszi lehetetlenné a normális vitahangot. Érzi az olvasó, hogy ami most van, az már a megszűnt párbeszédek utáni kétségbeejtő állapot. Vádaskodás, másikra való mutogatás, bírói szerepben való tetszelgés, valamint annak a kifejezése, hogy ti(!) meg fogtok dögölni, mi(!) meg nem. A politikai szatíra elérte a célját, beszédtéma lett. Ezek után nyilatkozik a főszerkesztő, gúnyosan odavetve, hogy uraim nem hőbörögni kell, hanem tessék megvitatni a dolgokat. Válaszából egyszerűen kihagyta azt a tényt, hogy BZS nem megvitatni akart, hanem csak a benne lévő düh szelepeit nyitotta meg. Sajnos hétköznapjaink, ünnepeink megélhető szegmensei, nemzetközi és országunkon belüli hatalmi játszmák hazugságaivá váltak. Értelmiségünk nem kis hányadát sikerült a politikának hatalmába keríteni, önként különböző színű és mintázatú rabruhákba bújva váltak pártérdekek, hatalmi harcok kiszolgálóivá. Tisztelet a kivételeknek. Az újságok oldalain a szellemet, a fő média szolgáltatóinkon keresztül, a külföldi magántőke átláthatatlan érdekviszonyai, és ezzel együtt és után, a hazai politikai csoportosulások érdekviszonyainak forgószelei borzolják. Igazán illetlen dolog szóbahozni ezeket. Ők már alaposan felkészültek belőlünk, tudják mennyire békétlenek és megoszthatók vagyunk, és pontosan tudják, hogy ezt a békétlenséget, hogyan lehet ügyesen a fehér izzásig szítva, szolgálatukba állítani. Nem összeesküvés elméletet ez, csak felismerése annak az összefüggésnek, hogy a válsághelyzetek hogyan szolgálják a hatalmi struktúrák érdekeit, a zavarosban való halászathoz, és a nagy fogáshoz. |
