NAPLÓK: A gonosz banalitása
Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 00:22 Összes olvasás: 40072| 33. | [tulajdonos]: Átokföldje | 2008-03-29 12:49 |
Még erről akartam valamit írni, csak kimaradt: „Az elhatárolódásban az a szörnyű és egyben kényelmes, hogy vita helyett csupán minősít, megbélyegez, illetve demonstrálja az elhatárolódó személy hovatartozását.” (Baltazár naplójából)
„Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ismeri az igazságot.” (E. P. : H. C. – első mondat.)
Tulajdonképpen csak az utolsó tagmondatról: „illetve demonstrálja az elhatárolódó személy hovatartozását.” Én értem, hogy ez a „hovatartozás” a mai közéletben a velem vagy ellenem (s most kitérhetnék e nemes alternatíva történetére szép honunkban, de inkább nem teszem) csapdájába próbál kényszeríteni. Ebben az értelemben az elhatárolódás valóban szörnyű. És annak, aki így akar elhatárolódni, bizonnyal kényelmes is. De aki nem így? Annak nagyon kényelmetlen, de nem úszhatja meg. A legkényelmetlenebb ebben az egészben az, hogy úgy szeretne „elhatárolódni”, hogy közben ne bélyegezzen meg, de mégis demonstrálja saját hovatartozását, s ezzel határt húzzon maga és mások közé, ez a határ pedig minőségi, tehát esztétikai határ legyen. Jelezni, hogy mitől undorodom. Én. S hogy esetleg mások is, és ezzel közéjük tartozom? Nem feltétlenül, hiszen más kérdésekben nem biztos, hogy ugyanaz a véleményünk. De ebben a kérdésben most éppen megegyezik: ízléstelen, gusztustalan volt a M. H. két B. Zs. cikke. Legutóbbi sunyiságát a befejező mondata adta meg. Fene se akar gyűlölködni. És még azt is elismerem, hogy a felvetett kérdés (???!) értelmes diskurzus tárgya lehet. (Volt már szó erről többször is.) De nem akkor, ha ilyen pocsék módon szegezik nekünk.
„A tenyészeten át patkány lopódzott
S a parton vonszolta nyálkás hasát,
Míg én a gáztartály körül egy téli estén
Halásztam a szürke csatornavízban…”
(Eliot)
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
