NAPLÓK: A HÁRMAK Legutóbbi olvasó: 2026-10-25 15:30 Összes olvasás: 28589| 87. | [tulajdonos]: PETŐFI SÁNDOR: KARAFFA | 2023-09-15 00:12 | SZOMORÚ!
Karaffa Gyula a mi nevünk bemocskolásával szeretné felfújni magát.
Dicstelennek ígérkező politikai tüpekedéséhez eszközként használja A HÁRMAK-at.
Miközben „nincs is” A HÁRMAK.
Van, de csak mint szavazatok titkos találkozása az urna-sötétben.
Mint meg nem beszélt, mégis azonos ütemre rángás a gyomoridegen. Látva Karaffa Gyula szánalmas erőlködést, hogy nagyobbnak látszódhasson.
(Egy kicsivel.)
S főleg mint a ma már világhírű magyar újkonzervatÍv "feleszmélés" esszéoldala.
Sokat írok majd erről, de nem ebből a szánalmas apropóból. Hiszen most egyelőre azon tűnődöm: hogy-hogy valakinek nem létező parasztháborút kell megvívnia KÖLTŐI PÁLYATÁRSAKKAL szemben, akik több ráfordított munkával előbbre tartanak a művészi munkában és több sikert értek el?
Mire ő – álparasztizálva magát – „elnyomó nemessé” stilizálja konkurenseit, csak azért, hogy pályatársi irígységében egy valójában nem létező úri osztállyal szembeni koholt OSZTÁLYGYŰLÖLETTEL támadhassa őket.
Vagyis Filip Tamást, Bátai Tibort és jómagamat.
Börtönőr korszakából magával hozott mocskos szájjal, de tőlünk lopott fogalmakkal ostorozva minket.
Mit tegyünk?
Tiltassuk ki a Dokk-ról folyamatos „szerkavarása”, politizélési célból végzett mocskolódása miatt?
Ne!
Egyelőre adjuk meg neki ami „jár”.
Én most bohóckodásának egyik legbutább elemére óhajtok rávilágítani. A Karaffa név valójában „foglalt”.
Mert a „hóhér” fogalma társítható hozzá.
Petőfi drámát írt ezzel a címmel. Felveheti valaki a Karaffát a Krasznai helyett mint ő, mert én is felvettem a Pálóczit a Szabó helyett. Csak a Pálóczi névről nem írt drámát Petőfi, a hóhér fogalmat társítva hozzá, és eddig börtönőr sem voltam még. (A kettőt együtt kicsit soknak találom.)
Egyszer már bejelentettem, hogy a veszprémi színház műsorára tűzte ezt a darabot, de most már el is utazom Veszprémbe, hogy meg is nézzem.
Ezt írják róla.
………………
Petőfi Sándor/Szálinger Balázs: KARAFFA
(vígjáték a költő születésének 200. évfordulójára)
Helyzetkomikumok, félreértések és butaság, félelem és hazaszeretet, elkeveredett levelek, őszinteség és hazugságok története, amelynek végén a szerző, a történelem helyett is igazságot oszt a 17. század véreskezű hóhérjának. Mindez Petőfi emlékére.
„Bízvást állíthatom: kevesen ismerik Antonio Caraffa nevét és dicstelen tevékenységét, de talán még kevesebben olvasták Petőfi Sándor róla írt drámatöredékét.
Pedig Petőfi igen jó érzékkel felismerte, hogy az eperjesi hóhér története drámába illő, és életének utolsó napjaiban bele is fogott e dráma megírásába. Feltehetően már korábban tudott a vérengző Caraffa tetteiről, de 1845 nyarán – felvidéki körútja során – eljutott Eperjesre is, ahol közvetlenül tájékozódhatott az 1687-es eseményekről. Erre utal az Úti jegyzetekben: „Kora reggelenként ki-kimentem a város keleti oldalán emelkedő Táborhegyre, hol hajdan Caraffa ágyúi ordították e mártírvárosra: rettegj!” Egyes feltételezések szerint a költőben már akkor megfogant a szándék, hogy írjon Caraffáról. Erre azonban csak 1849 júliusában kerített sort.” – Nánay István
Szálinger Balázs műve groteszk vígjáték, amely tág teret enged az előadás rendezőjének, koreográfusának, zeneszerzőjének, díszlet-, és jelmeztervezőjének, valamint a színészeknek. A Petőfi által felvetett véres történelmi témát Szálinger Balázs sajátos módon kezeli: a költő által írt két prózai jelenetet míves, verses formában szövi tovább, amely szórakoztató ellentétet hoz létre a brutális történésekkel, szándékokkal. A véreskezű Karaffa műkedvelő leszámolóművész nyilvános kivégzéseit színházi előadásnak képzeli, a vérpadot teátrumnak hívja. Egy gyermek-, és ifjúsági csapatot tanítgat a hóhérság szépségeire, melyet át-átszőnek a harmonikus zenei hangzások és a klasszikus alapú, ám épp ez által groteszk mozdulatrendszerek. Karaffa minden kapcsolatot feltérképező és mérgező, művészetbe bújtatott hatalmi gépezete azonban gellert kap az összeesküvők egy elvesztett levelén, melyet többen próbálnak rekonstruálni, saját érdekeik szerint újraírni. A levelek furcsa körforgásában, melyet az emberi feledékenység és egy fel-feltűnő tolvaj mozgat, vígjátéki befejezésre nyílik lehetőség. A levelek összecserélődnek és Karaffa darab végi nyilvános, nagy önigazolása és hatalma egy mészáros bumfordi szerelmes levelének felolvasásával ér véget. A bukás egyértelmű, a hóhérnak tanított gyerekekről lehullnak az önkényuralom jelmezei, kellékei és boldog játszadozásuk változtatja a vérpadot újra igazi teátrummá.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
