NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2025-07-10 05:28 Összes olvasás: 76846| 868. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 110. | 2024-07-16 09:12 | Az értelem hatalmáról
Nem tartom magam nagy embernek, de azért tudom/látom, „van bennem értelem”, és így hatvan fölött talán már némi élettapasztalat is „összeszennyezte” egykor tiszta, gyermeki lelkem. Épp ezért bátran és szókimondóan beszélhetek mindenről, amit igaznak hiszek, amit igaznak tartok.
„A filozófust megölheti az állam; de élni és megmaradni nem tud nélküle.” – szól a szentencia Máraitól, s neki is adatott (sőt, ő igazi történelmi időkben élt) bőven tapasztalat, mert olyanokat látott, olyan korokban élt, amikor ezt a mondatot „megszülhette” a fejében, és leírhatta a könyvében. Visszatekintve azzal a kiegészítéssel lehet ezt a mondatot „újraírni”, hogy ha filozófusból lesz államalapító vagy vezető, akkor összes addigi tudását „átírja” a hatalom gyakorlása, és az esetleges, felszínre kerülő emberi gyengesége. Egy politikai vezető sem volt még, aki betartotta volna hatalomra kerülése előtti ígéretét. A politika lényege a hazugság, s így vagy az ígéretei voltak hazugok, vagy azok igazak voltak ugyan, de ő maga lett hazug a hatalomra kerülése után. Egyik vezetőnk így fogalmazta ezt meg, az egyszerű pórnép számára is érthetően: „Ne azt figyeljék mit mondok, azt figyeljék, mit csinálok.” Összefoglalta mindazt, amit addig a politikáról tudni illett/kellett, és előre „figyelmeztetett” bennünket, hogy „így jártunk”.
A hatalom megtartás nem igényel filozófusi tehetségeket, gondolatokat, előző fejezetben már írtam Bibóról, Hamvasról, Wassról, akiket csak felkapott a hatalom és a környezete, ideológiája igazolásaként, de mondataik, gondolataik valódi tartalmát nem tudták, vagy nem is akarták betartani. Evidencia, hogy az értelem mindent legyőz – már, ha akarja. Ahol úgy érezzük, hogy az értelem háttérbe kellett húzódjon, ott a nép általában tudatlanságban él, vagy abban tartják a hatalmasok. Az egyén értelme sosem tud érvényesülni anélkül, hogy másokkal ne kellene összefognia. Ha ilyen csoportok kialakulhatnak, alakulnak ki egy társadalomban, akkor sem elég a létük ahhoz, hogy a hatalomtól átvegyék az irányítást, mert ahhoz az is kellene, hogy az egyes személyeket is meggyőzzék, és maguk mellé állítsák kár egy szavazáskor, akár egy „puccskor”, akár egy forradalomkor. A hatalom megtartása tehát elsődlegesen a gondolkodó elmék elnyomásából, és a nép, a szavazók, az „egyszerű” polgárok gondolkodásának „átgyúrásából”, sőt, akár „szellemi nyomorban tartásától” függ igazán.
Amióta élek, a hatalom részéről (mindegy, ki volt hatalmon!!) csakis hazugságokat hallottam. Hamisított statisztikákkal befolyásolták az életünket, olyan adatokkal halmoztak el, ami szerint boldogságban, gazdagon és jólétben kellett volna élnünk. A tapasztalat mást mutatott. Mindig. A magyar nép évtizedekig elfogadott egy olyan diktatúrát, diktátort a feje fölött, aki a hatalmát úgy szerezte meg, hogy a demokratikus átalakulást leverte, azokat a gondolkodókat, akik ennek élére akartak állni, felakasztatta, értelmiségieink, művészeint, gondolkodóink színe-java külföldre távozott s ott lettek néhányan Nobel-díjasok, professzorok, feltalálók, megbecsült emberei annak a társadalomnak, ahol a hatalom jobban van ellenőrzés alá vonva, ahol nem egyszemélyi vezetés alakult ki.
A „rendszerváltás” alatt az egyszerű nép számára ismeretlen paktumokat, megegyezéseket kötöttek a leköszönő diktatúra vezetőivel (az egyszemélyi vezető akkorra már elméjében – talán a lelkiismeretfurdalás miatt - beszámíthatatlan volt), de egy biztos, MINDNEK MEGÉRTE átadni békésen a hatalmat, hiszen mindből újra politikus, milliárdos vállalkozó, a gazdasági hatalom birtokosai lettek. És aki a cechet fizeti, a cigány annak húzza a nótát. Még most is nekik húzzák azt a bizonyos nótát, míg mi ugyanabban az egzisztenciális bizonytalanságban élünk. A lakosság kétharmada nagy bajban lenne, ha egy százezer forintos krach ütne be, mondjuk elromlana az autója, vagy le kellene cserélnie a hűtőszekrényt. Ma is egyik hónapról a másikra él a többség, és amin szocializálódtunk, az ma is működik: mindenki „okosba” akarja megoldani az életét. Ha várni kell egy műtétre, hiába nincs hálapénz, sőt, a törvény immár bünteti azt aki ad, és azt is aki elfogad, mégis csak egy telefonba kerül az alkalmas ember felé, és már műtik is az illetőt. Tudjál ez mit jelent? Hogy MÁSOK AKÁR MEG IS HALHATNAK. a kutya sem törődik velük állami szinten.
Amikor a hatalom megöli a filozófusait, akkor az egészségügyi-oktatási és belügyminiszter egy nyugdíjas rendőrtábornok lesz, a gazdasági miniszter a legnagyobb bankból kirúgott hivatalnok lesz, a külügyminiszter maszkok és lélegeztetőgépeket fog vásárolni, miközben magunkra haragítja arrogáns stílusával a fél világot, akkor a honvédelmi miniszter olyan milliárdos vállalkozó lesz, aki maga is érdekelt a hadiipari termelésben, és a kaszinók működtetésében, akkor olyan építési miniszterünk lesz, aki „elfelejtette” a milliárdos vadászkastélyát bevallani a vagyonnyilatkozatában. Stb, stb. Amikor a hatalom megöli a filozófusait, akkor bárki, bármikor, bármilyen pozícióba kinevezhető, mert MINDENHEZ IS ÉRT, pusztán egy a feltétel, a lojalitás a vezér felé. Aki nem lojális, azonnal repül, aki lojális, akkor sem repül, ha „rossz fát tett a tűzre”, mert senkit sem hagynak az út szélén. Ha más nincs, kiküldik „az euba” képviselőnek, ahol meglesz a függetlensége, óriási pénzeket keres, úgy élhet mint egy kiskirály, csak szavazáskor azt a gombot kell megnyomni, amit a vezér mond. Van ilyen vezetésből kiesett volt miniszterünk, aki öt milliárdot költött el úgy, hogy egy kanyit sem hozott vissza a berendezés, mégis, a mai napig élvezi a politikai „karrierjének” áldásait, úgy, hogy évek óta nem mondott ki egy önálló mondatot (példa rá a most lezajlott uniós választás televíziós „vitája”).
Amikor a hatalom megöli a filozófusait, akkor a nép sokáig retteg a hatalomtól, vagy rettegi a hatalmat. Ahogy láttuk Kádártól, akár évtizedekig is eltarthat egy olyan „felvilágosodási” folyamat, aminek a végén lesz valaki, aki ki meri jelenteni, hogy a „király meztelen”. Hatvanegy éve élek ilyen hatalmak alatt, ilyen társadalomban. Sose hittem volna, hogy valószínűleg ilyenben fogok meghalni, és a gyerekeimnek sem jósolok nagy jövőt arra, hogy valaha békésen, szabadon, egy igazi demokratikus országban fognak élni, ahol azt sem fogják tudni, ki a miniszterelnök, mert nem a szavazatuk lesz a politikusoknak fontos, HANEM AZ ÉLETÜK!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
