NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 21:33 Összes olvasás: 55361| 809. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 63. | 2024-04-13 17:46 | Arról, hogy a dolgokat meg kell várni
A legjobb lenne MINDEN! De az MOST, rögtön! Az ember legszívesebben mindet és azonnal bírtokba akar venni, használni akarja, ki akarja belőle préselni önmaga számára az utolsó cseppig a hasznos részt, és a többivel nem foglalkozni tovább. A mindent akarással együtt jár a felelőtlenség is: úgy és olyan alkalmatlan helyeken tudjuk eldobni a számunkra már nem fontos dolgokat, hogy azokból mindenütt csak szemét lesz. Így láthatunk erdőben vécécsészét, sörösdobozokat, sezlonrugót, autógumit, vagy patakokba autóakkumulátort (a Honti szakadékban (!!) egyszer egy hatalmas teherautóakkumulátort találtam), döglött kutyát, bevásárlószatyrokat, vagy épp pelenkát. Így találhatunk a réten pálinkásüveget, a parkban gumióvszert, a köztéri szobron alsógatyát.
Az ember sosem tudott várni. Kivárni aztán végképp nem tud. Pedig ahhoz, hogy várj, csak passzívnak, azaz „semmittevőnek” kell lenned. Csak gondolkodni, csak elmélyülni, csak kivárni, csak megvárni, csak türelmesnek lenni kell. Ez végtelenül könnyű – mondja egy gyerek is, még akkor is, ha épp ő az, aki ezerszer megkérdezi, hogy „ott vagyunk már”? De ezen kívül nem tesz mást. A felnőtt már igen. A felnőtt szemrebbenés nélkül kibontja az ajándékát karácsony előtt, ha megtalálja a szekrény alján, a gyerek már nem biztos, hogy így tesz. Ő még talán tudja „élvezni” azt, hogy van vagy lesz neki, de még várnia kell. A várás izgalmát, a „meglesz, de te is tegyél érte valami kis apróságot, várd ki”. Csak annyit: várni. Még egy napot, még egy hetet. És meglesz a hőn áhított ajándékom. Meglesz, hiszen már meg is van!
Ha mindent akarunk, nem érjük be kevéssel. Ezért halmozunk fel készleteket élelmiszerből, ezért van három autó egy családban, ezért vannak raktáraink, hatalmas kamráink. Igaz, megtanított a felhalmozásra az „előző rendszer” bennünket, mert sok esetben előfordult, hogy nem volt valami. Jajj, mi lesz velünk! Mi lesz, ha bezárnak a boltok, ha ki sem nyitnak hetekig, ha elfogy a benzin, ha kifogy a gázpalack?
Ahhoz, hogy élni tudjunk, bizony nem árt tanulni. Megtanulni azt is, hogy megéljünk, ha NINCS VALAMI, ha NINCS SEMMI. Mert higgyék el, meg tudunk élni akkor is, mert a génjeinkbe ivódott már a túlélés. Sokszor ilyen helyzetben is elég, ha „csak” passzívak maradunk, és várunk. Megvárjuk, míg segítség jön, míg kinyit a bolt, míg megsül a kenyér, míg megérik a paradicsom.
Mindent idejében! Ez is a várakozás egyik ősi parancsa. Ha nem siettetünk semmit, minden időben fog történni. Ha nem, akkor az egy új időszámítás, és ahhoz nekünk kell alkalmazkodni (most például már Húsvétkor, április elején teljes virágpompájában gyönyörködhettünk a szabolcsi almásokban, holott „normál időben” ez május elején következne csak be.
Már a természet is siet. Valamiért ő sem tudja kivárni a megfelelő időpontokat. Mit érezhet, amiről még mi nem tudunk? Ha érzi, miért nem szól ránk, miért nem figyelmeztet? Vagy épp azt teszi, amikor Anyák napjára már elhervasztja az összes tulipánt és az összes orgonát?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
