NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 21:38 Összes olvasás: 55362| 805. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 61. | 2024-04-10 07:39 | Azokról, akik csak a szájukkal nevetnek
Akinek tetoválása van a bokáján, vagy a vádliján, az rövidnadrágban fog járni akár télen is. Ha a felkarja van „televarrva”, akkor már kora tavasszal ujjatlan pólóban fog mutatkozni. Ha valakinek ötmilliós órája van, az gyakrabban nézi meg, hány az óra. Láthatóan, feltűnően vizslatja a másodpercmutató útját. Aki félkilós aranyláncot hord, ritkán teszi be az inge vagy a pólója alá, hisz nem AZÉRT vette, hogy más ne lássa. Akinek köldökpircingje van, általában hagyja kihúzódni ruháját a nadrágból, szoknyából. Akinek mellbimbójában van ugyanilyen, az általában nem vesz melltartót fel.
Miért mondom ezt? Mert a külsőségekre sokan adnak. Illetve sokan csak a külsőségekre adnak. Ilyen, fentebb felsorolt esetekben számukra csak az számít, hogy észre vegyék őket és netán csettintve nyelvükkel azt mondják: Ez igen! Ez aztán valóban egyedi ember!
Így lett a világ tele százmilliószámra egyforma külsejű emberekkel.
Akinek aranyfoga van gyémántberakással, az megtanul úgy élni, hogy minden percben mosolyoghasson. Mindig talál rá okot, hogy nevessen, akkor is, amikor más sír. Veszélyes dolog nem nevetni másokkal, még akkor is, ha azok a mások azt sem tudják, miért is nevetnek! Korszellem kényszeríti a vigyorgást, az örökös HEPY életérzést. Vannak, akik ha már megtanultak beszélni, be nem áll a szájuk.
A műveletlenséget jól el lehet fedezni hallgatással. És mosolygással, nevetéssel. Bár ez utóbbi „lebukásra” is alkalmat adhat, mert nem mindegy, mikor nevetsz fel, amikor a másikat hallgatod.
Sok mindent elárul rólad, hogy tudsz-e igazán nevetni. Úgy, hogy nem érdekel, rossz-e a fogad, vagy hiányos a fogsorod. Úgy, hogy nem érdekel, kifröccsen-e a nyálad a nagy hahotázásban. Úgy, hogy nem érdekel a hangerő, hogy felkelted a szomszédod gyűlölködését. Vannak még sokan őszinte emberek.
Sokan vannak, egyre többen lesznek viszont azok, akik semmin nem tudnak nevetni. Objektív okok is közrejátszanak ebben, valóban: mennyit keres, marad-e hónap végére téliszalámira a kaviáros szendvics mellé, akar-e válni a férj vagy a feleség, a gyerekek hoztak-e intőt vagy szülői behívót az iskolából, menzesze volt-e a szertőnek, vagy elfogyott-e a vágy a férfiból, aki azt mondta, szeret. Összetörték-e az autót, mutatott-e középső ujjat a buszsofőr, amikor bezárta az orr előtt az ajtót, vagy letört-e az ág a diófáról az esti viharban. Ezek objektív okok a szomorkodásra. Nem csodálom, ha nem nevet az, akit ilyesmi érint.
Ám, amikor valaki csak azért nevet veled, mert te is nevetsz, az nem biztos, hogy őszintén veled örül, vagy veled mulat.
Az élet „megérdemli”, hogy MULASSUK. Lehetőleg együtt, másokkal, barátokkal, rokonokkal. Ilyenkor megfizethetetlen egy olyan társ, barát, rokon, akiben ugyanaz a szellem dolgozik, akinek nem kell magyarázni, hogy: „kétszer kettő néha öt”.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
