NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2026-01-12 18:40 Összes olvasás: 86899| 965. | [tulajdonos]: Osztojkán | 2025-12-17 10:57 | Hiszem, hogy még épp időben (mihez?) találnak rá az emberre a könyvek. Én most "találtam meg" a sok kidobott könyv között Osztojkán Béla: Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen című, hatalmas regényét-írását! Óriási élményt adott, de hála Istennek, nem kellett semmi belőle ahhoz, hogy a romákhoz való viszonyulásom pozitív legyen, eddig is az volt. Ám, akinek nem, annak ajánlom ezt a kötetet!!!
Álljanak itt Osztojkán búcsúsorai:
Egy kornak, egy korszaknak a dokumentumait regénnyé, vagy regényes történetté alakítani, úgy vélem, nem szerencsés. Mert – a szándékkal ellentétben – az akkor vagy egyik lesz: azaz kordokumentum, vagy pedig – megint csak a szándékkal ellentétben –, valami más: mondjuk: regény, amelynek annyi köze van a kordokumentumhoz, amennyi köze van a kordokumentumnak a regényhez s fordítva. Azaz: semmi.
Az író akkor jön leginkább zavarba, ha könyvében szereplő valamennyi „hőse” személyes ismerőse is egyúttal, ha az események helyszínei valódiak.
A jelzett korszak gyilkos durvaságait, embertelen történeteit sok tekintetben ma már történelemként nézzük. De olyan történelemként, amely történelem napjainkban is gyötri, nyomasztja, nyomorítja a „hősök” mindennapjait.
Az írónak sokat kellett töprengenie azon, a történetet miképpen „emelje át” abba a szférába, amely minden irrealitásával együtt olyan valósággá válhat, mint amilyen irreálisan valóságos volt az a korszak, amelyből az írásmű szelete vétetett.
E könyv első bekezdését 1977 decemberének első napjaiban vetettem papírra. Utolsó bekezdésének végére pedig 1997. április 23-án tettem pontot. Közel húsz esztendővel, csaknem egy emberöltővel később. Akik a kezdeti időszakban beleolvashattak, azok a „nagy cigány regény” embrionális állapotáról beszéltek. Mint örök hazudozó, magam már akkor tagadtam ezeket az állításokat. Azt vallottam, ez a regény – ha elkészül egyáltalán – nem lesz több, és nem is lehet más, mint a magyar prózairodalom egyik darabja. Ezzel a hittel kezdtem, és ezzel a hittel végeztem. Hogy mi sikeredett, nem érdekel.
Mert a nép, amelyhez tartozom, és amely néphez elvághatatlan hűség köt, félezer éve él ezen a vidéken, éspedig félezer éve tartó megvonhatatlan közös történelemben másokkal. Mi az „övékkel”, ők meg a „miénkkel”. Mi értelme lenne akkor hát e tekintetben a különbségtételnek?
Végezetül: ami e regény-történetből kimaradt, azt szentségtörő módon most van szándékom ideidézni:
„Bizonyságot teszek pedig, a ki e könyv prófétálásnak beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és azokból, amik e könyvben megírattak.”
Osztojkán Béla
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
