A vádlottak padján: Csáky Károly új könyvéről

NAPLÓK: A vádlottak padján
Legutóbbi olvasó: 2025-11-28 19:13 Összes olvasás: 84500

Korábbi hozzászólások:

962.	[tulajdonos]: Csáky Károly új könyvéről	2025-11-23 09:15
Csáky Károly: Ég és föld között (az Ipolyságon 2025.11.hó 5-én megtartott könyvbemutatóra írt méltatás) Csáky Károlyt évek, mondhatni már több mint egy évtizede ismerem, és ismeretségünk számomra mindig megtiszteltetés volt. Nem vagyok senkihez kéretlenül odadörgölőző fajta, sőt, sokszor magam is inkább nyersen szókimondó vagyok ha arra kényszerít valaki, vagy valami. Károllyal kevés konfliktusunk volt, mert alapvetően egy békeszerető ember, aki, ha úgy érzi, hogy megbántották, vagy megsértették, akkor visszahúzódik kedves könyvei és örökké tartó munkái közé, és inkább alkot. Bár sokan követnék a példáját, hogy ne akarjanak sérteni senkit, hiszen mindannyian ugyanannak a Teremtőnek a gyermekei vagyunk, ha hiszünk benne, ha nem. Ennyi személyes kitérő után rátérek legújabb kötetére, ami egyfajta számadás, hiszen válogatott verseit tartalmazza. Régebbi, első versei az induló költő már teljes „harci díszben” állt az olvasók elé, kiforrott gondolatokkal, és már az akkor rá olyannyira jellemző rövid, ám mégsem „elharapott” mondatokkal közölte gondolatait. Természetesen mindenkit foglalkoztat a szülők, a családi fészektől való elszakadás, és ezt is kiolvashatjuk első verseiből, amikor már egyenes derékkal áll anyja és apja elé, s ír nekik a köszönöm szót le sem írva. Mert minek is írta volna le, amikor a kötet az Anyámhoz és az Ajándék apámnak című „beköszöntő” verseiből szinte tapinthatóan érezhető az a fajta mély szeretet és elismerés a szülők felé, amit a gyereknek, a már felnőtt és elszakadó gyereknek éreznie kell, vagy kellene. „Anyám, te homlokomra csókoltad az életet…” sora 1970-es indulásakor már előre jelezte, hogy egy ifjú költő született, akire aztán később is illik majd odafigyelni. Az 1971-re dátumozott Ajándék apámnak című versében a zárás csodálatos: „S a benned maradt szavak,/ melyek most megszólalnak/ bennem.” Igen, a gyermek a folytonosság! A gyermek az „örök”, a múló időben valamiféle kapaszkodó a szülőknek is, hiszen melyik az a szülő, aki ne szeretné, hogy gyermeke megvalósítsa az általa álmodottakat, és azzá lenne, aminek neki nem sikerült? Csáky Károly korán felismert az élet ezen fontos lényegét, és ajándékképpen ígéretet tett apjának, helyette kimondja majd azokat az igazságokat, amiket a „nem költő” szülő, az egyszerű ember is érez, csak kifejezni nem tudja. A kifejezés egy ajándék, Istentől kapott ajándék, de felfoghatjuk sorsnak is! Csáky sorsa beteljesedett akkor, amikor verseit megírta, és közölte. Mint Jónást, elküldte az Úr az üzeneteivel, és azt a feladatot adta neki, hogy „Te, Károly, mondd el az embereknek, hogy élni szép, hogy élni jó, hogy a szeretet a legfontosabb, és hogy figyeljenek oda egymásra, és Rám!” Károly megfogadta ezt a kérést? parancsot?, és igyekezett ennek megfelelően írni. A nyár végi képek című versében ritkán olvasható szépséggel írja le az évszakváltást: „árnyékban ült a nap/ az ősz meztelen hasán/ szűz őrök a fák/ fejüket kopaszra nyírta/ az októberi szél”. Csodás megfogalmazás, és ez is még csak a 70-es évekből való. Ha hiszünk abban, hogy a fiatalokat sokat foglalkoztatja a halál, az elmúlás, márpedig hinnünk kel benne, hiszen mi magunk is sokszor voltunk ilyenek, akkor az egy költőnél hatványozottabban jelentkező gondolat. És az is, hogy fiatalon is felismeri azt, mi a rossz és mi a jó! A Döbbenet című versében így vallott: „rejtélyes korba estem/ mogorván ül fölöttem/ a csönd/ hiába kiáltok/ hangom visszhangját se hallom”. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a vers akkor íródott, amikor még más szelek, s nem a szabadság szelei fújtak. Sokan mondják, hogy egy fiatal mindig forradalmár. Ám van, aki csendes forradalmat vív, és akkor is, ha sokszor értelmetlennek tűnik neki az, amit tesz, mert pozitív visszajelzéseket nem kap. A versírás magányos műfaj, az ember egyedül marad a megélt élményeivel, és az abból absztrahált igazságokkal. Ez sokszor félelemmel is eltöltheti az embert, ezért bátran kimondhatjuk, hogy Csáky Károly bátor ember, aki ezt a bátorságot tudatosan vállalta fel! Kevés olyan költő van, aki mindig egy „nyomtávon”, ugyanazokon a síneken haladt egész életében, Csákyról ez elmondható. Soha sem fordították el semmiféle eszmék, ideológiák, divatos jelenségek, épp aktuális szelek attól, arról az útról, amit 1970-ben megígért apjának. Még mindig csak 1977-ben járunk, amikor is megírja az Ars humana című versét, amit teljes egészében illik idézni: legyél virág ha tetszik szakadék szélén virágozzál s ne tudd hogy szép vagy jónak se hidd magad legyél hal a szárazföldön tenger fenekén madár láng a vízben víz a lángban dobd magad magasba s ha kell zuhanj a mélybe koppanj a csönd közepén Sokban hasonlít ez a versüzenet Marschalkó Zsolt salgótarjáni költő egy sorára: „A semmiért is repülj, ha szárnyakat kaptál.” Igen, a költő sorainak „koppanniuk kell a csönd közepén”, mert ha nem, akkor fölöslegesen ír. 1981-ben így írja meg gondolatait az Intés című versben: maga köré ki falat épít/ jaj meg nem nyugodhat karóhoz ki ebet köt/ jaj farkasok haragját szítja s gyávaságból aki bólint/ fejét veszti elevenen . Kemény szavak, ám kiolvashatóak belőlük az, hogy az ember társadalmi lény, és illendő lenne ezt felismerni mindenkinek. Ha valakit nem fogad be egy akol, egy közösség, főképp ha költő ez az ember, annál nagyobb szenvedés talán nincs is. Ilyenkor jön az önkéntes száműzetés, mert abban meg lehet teremteni egy olyan világot, amiben viszont jól érzi magát az ember. 1984-ben így fogalmaz a Szembesítés című versben: Bár reccsen a gally, de a törzs nem törik; hull a levél, de marad az ág. A tudatosan felvállalt szenvedésekre, és a kitartásra ad magyarázatot ez a néhány sor. Igen, Csáky a költő kitartott, kitart! A végsőkig kitart istenhitéből eredeztethető igazságérzete, a hazugság elleni harc, az emberi butaság/tanulatlanság elleni felvilágosító munka, az örök „emberi” mellett, ami nem más, mint az „örök isteni”! Az idősödő Csáky aztán idézőjelesen „lehiggad”, mert rá kell ébrednie, hogy a világ sosem hagyja magát megváltani, s az nem is az ember feladata, azt Jézus már megtette. Mi hát akkor a feladat ezen felismerés után? Egyszerű: tenni a dolgunkat a saját környezetünkben, a magunk helyén, ismerve saját korlátainkat, lehetőségeinket, és Károly ezeknek mindig is megfelelt. Sokkal csendesebb lett a verseiben már negyven-ötven évesen, és sok verse amellett, hogy szépen és tisztán fogalmaz, mégis megfejtendő, mély üzenetű! Az olvasónak is van feladata tehát, nem elég csak a szavakat elolvasni, meghallgatni: mert a vers arra való, hogy magunkévá tegyük, feldolgozzuk, befogadjuk, megértsük. Így tiszteleghetünk a költő előtt is. Csáky Károlynak nem sok témája maradt a 2000-es évekre: az egyik az Úr, a másik a magyarságtudat, a harmadik az ősök emlékezete, a negyedik pedig a kitartó figyelmeztetés, a jobbító szándék, akarat! 2003-ban így ír az Elesettként is magyarul című versben: Égettek bennünket belülről is a külső tüzek, s tettek tűzoltóink bizonyságul minket üveg mögé kirakat- magyarok- nak. Körülvett sok kis képzeletbeli határ és régiónyi óvatosság. Lettünk idegenlégiósok szülőhazánkban, túszok és hontalanok itthon és az anya- országban. S ha marad még picinyke hitünk, éltessen ez égi mezeinken az örökkévalóságig, hogy majdan beteljesedjék újra magyarul is az Ige. 2004-ben így fogalmaz a Senkiország szolgái című versben: A törvény lám, meg- szüle- tett, s hirdetik most hitetlenül megteste- sült igéiket a hitszegőkből lett hitvallók. Szent István trónját is körülállnák a palást- festő Vazulok, nagy királyunk korcs katonái, piruló ördögöcskék szolgái, jöttment Pistikék. Ám e nyáj még nem eladó, hiába bégetnek hamis dalokat a vezér- kosok. Később is ez a fajta szókimondó ”rezignáltság” jellemző sok versére, és egyre nagyobb undorral látja a köpönyegforgatók hadát, a szellemi és lelki elsivárosodást, az ember erkölcseinek romlását. Rezignált sokszor, mert néha tehetetlennek érzi magát ebben a „hatalmas romlásban”, ahogy az írástudók többsége, ő is szomorú, mert bizony a mai világban dühöng a nyájszellem, és Pistikék ülnek sokszor a magas székekben. A kötet következő részében a Fohászok Isten árnyékából című könyvéből válogatott versek. Ezekben Csáky mély istenhite szólal meg, ami bizony a hétköznapokban is élteti, ez ad neki erőt és kitartást, és ez biztosítja azt is, hogy a holnappal még erős szándéka van. Az Úr ellen nem lehet hadakozni, néha oda-oda lehet szólni neki, hogy „Miért van ez így Uram”? Ám erre a kérdésre nincs válasz, illetve csak egy: Boldogok, akik nem látnak, de hisznek! Csáky sem egy hitetlen Tamás, nincs szüksége arra, hogy Jézus sebeibe tolja ujjait ahhoz, hogy elhiggye, Jézus feltámadt és él! A Lélekrezdülések című kötetéből válogatott versek ugyanezt a nyugodt optimizmust sugallják a sokszor sötét képei ellenére is. A Látomás című verse így hangzik: Angyalok söprik az eget, talán ott fent is menyegző lehet. Szél szárnyán bölcső libben, belőle egy kisded int felénk remény- kedve. Valami nagy ünnep készül, s az álom beteljesedik: szűk folyosókon a halál megváltja ma- gát. Fehér pelyhekké foszlanak a felhők, enyhe fuvallat hoz alleluját, mert megújítja a gyermek atyja újra meg újra minden húsvétban a feltámadást. Töretlen hit, egyenes gerinc, szókimondás, versekkel való feddés… ez mind mind egy igazán jó költő jellemvonásai, cselekedetei. Végezetül hadd olvassam fel a kötet utolsó előtti versét: Van remény Nincs már meleg az éjszaka fészkében, fekete madarai az Úrnak kiszálltak belőle. Csillagszemük az ég boltozatján fényesedik, könnyeik helyett a hajnal hullat harmatot a tájra. Halkan kilép ködfátylából a reggel; gyöngyöt rajzol ezüstös dérből fonnyadt fűszálakra a nap, s mi hisszük: bennünk is felkel még a holnap. Isten éltesse Csáky Károlyt még sokáig, és adjon neki sok erőt, egészséget ahhoz, hogy földi munkáját még sokáig folytathassa, és élvezhesse kedves családja, unokái körében a szeretetet, a nyugalmat, a békét!!! És bár én nem vagyok katolikus, de hadd zárjam soraimat ezután a reményt és hitet adó vers után a húsvéti köszöntéssel: Feltámadt Krisztus, bizony feltámadt!!!! Karaffa Gyula 2025. 11. 05. Nagyoroszi

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!