disztrópia
A megfeketedett romok fölött
fakó csend.
Az eltűnt kultúrák kupolái
porrá szelídültek.
Ami maradt,
gyilkos törmelék.
Névtelen túlélők
a föld alá bújva.
A kereskedelem megszűnt,
nincs többé út, térkép,
csak a szűkülő alagutak,
fémízű logikája.
A felszín plutónium ima,
de senki sem térdel előtte.
Aki él, az maszkot, szűrőt,
páncélt visel.
A levegő már nem tartozik
az élethez.
A bizalmatlanság lett a gravitáció,
mindenki ellensége mindenkinek,
a túlélés
nem ismeri a többes számot.
A halottak elpárolognak.
Negatív képkockák égnek retinámra.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2026-03-17 09:18:34
Utolsó módosítás ideje: 2026-03-17 09:18:34
