NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2025-11-28 07:10 Összes olvasás: 84472| 870. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 112. | 2024-07-18 10:48 | A fürdőzésről
Ahonnan én jövök, ott sosem élt „polgári életet” senki, hiszen azt senki sem tehette meg, és ráadásul PÉLDA SEM VOLT ERRE: még a régi uraink (grófok, bírtokosok) sem polgári életet éltek, hiszen ők magasabban voltak a hierarchiában, s amikor a hatalmuk odalett, akkor pedig hirtelen kerültek olyan helyzetbe, ahol nem élhették volna sem az előző stílusú életüket, sem a polgárit. Ez csak néhányaknak sikerült, azok is szinte mind írói, művészi pályára lépve tudták ezt megvalósítani. Ahonnan én jövök, ott a téeszelnökök, pártfunkcionáriusok esetleg csak mímelték a polgári létet, soha nem olvastak, nem művelődtek, nem voltak karakterek, elképzeléseik szerint élték az általuk már polgárinak tartott életüket, ami nem volt egyéb, mint a szegények fölött állva azt csinálhattak a közösből szerzett vagyonukkal, amit csak akartak, duhajkodással, evéssel-ivással mutatták ki azt, hogy „mennyivel jobbak” a társaiknál. (Ebből a szempontból a szocializmus már a kezdetén, a legelején megbukott, mert olyan éles határ húzódott az emberek ÉS A vezetőik életmódja között, ami egyáltalán nem az egyenlőségről vallott.
Szóval, ahonnan én jövök, ahol valamiféle életszemléletet tapasztaltam-tanultam, ott az emberek nem jártak fürdőkbe. Hetente egyszer fürödtünk. A csikós sparhelten melegítettünk hozzá vizet, általában én hoztam be vagy a speizből, vagy kintről a sufniból a bádoglemez teknőt a konyhába, anyám beletöltötte a forró vizet, majd a hideggel „beállította” a hőfokát, és először én, majd anyám fürdött meg. A konyhaajtóra egy takarót feszítettünk ilyenkor, így egy elszeparált fürdőszobává nemesedett a konyha egy órányi időre. A vizet általában másnap reggel hordtam ki a kiskertbe, vagy csak a hátsó udvarba, s löttyintettem ki a vödörből, amit aztán a nyíri homok azonnal beszívott magába. Hétköznapokon csak mosdottunk, azaz lavórban a felső testemet megmostam, majd a lavórt letéve a földre, lábaimat, majd fölé guggolva alsó testemet mostam meg alaposan szappannal. Tehát tiszták voltunk a szegénységben is. Élvezetet is adott a fürdés, de tulajdonképpen csakis tisztálkodási szerepe volt az életünkben. (Emlékszem, egyszer egy ilyen lavóros mosdásom közben jött meg egyik rokonom, s anyám hiába mondta neki, hogy épp mosdok, rám nyitotta a konyha eltakart ajtaját pontosan akkor, amikor a már éledező vesszőmet mostam (nem éledezett az, már keményen élt, ha csak hozzányúltam is). Eltakarni sem tudtam, s rokonom is csak azt nézte, nézte, majd néhány dolgot kinyögve távozott. Mindkettőnknek nagyon kellemetlen helyzetet teremtett az ilyen fürdőzés. Talán ez a történet is közrejátszott abban, hogy olyan „fóbiám” alakult ki, ami miatt sosem járok sem fürdőbe, sem olyan helyre, ahol le kell vetkőznöm. Nehéz volt így élni, de megoldottam.
Életemben először (és eddig utoljára is) 1978-ban jártam a Balatonnál, és lubickoltam benne. Megtartani meg tudom magam a vízben a felszínen, de úszásnak az nem nevezhető. Addig csak olyan „úszós” élményem volt, mint a pócspetri páskom vályogvetők által kimélyített gödreiben való négykézlábon járás, amit mi persze úszásnak tituláltunk. A vízben egyébként a falu libái is úszkáltak, benne hagyva emésztésük végtermékeit. Talán ezért is éltek benne kisebb halacskák, kárászok, törpeharcsák.
Fürdőbe a szűkebb gyerekkori családból egy ember jutott el, a nővérem. Ő 17 évesen a nyíregyházi gumigyárban dolgozva kapott egy szakszervezeti „beutalót” Hévízre, ahonnan már „másodmagával” jött haza, megismerte leendő férjét.
Nem olyan családba születtem tehát, aki a polgári életmód fürdőzési szokásait ismerte volna, vagy ismerné. El tudom képzelni Márai valós lelkendezését a fürdőkkel kapcsolatban, de sajnos ez máig „kiesett” az életemből, s ha én felüdülni vágyom, akkor inkább erdőbe, vagy a hegyekbe megyek, és a fürdőkádban, vagy zuhanyozva csak a kosztól szabadulok meg. Kicsit irigylem azokat, akik fürdőbe járnak mindenféle averzió nélkül, és nem jelent nekik problémát az, hogy más, félig meztelen emberek intim szférájába tolakodnak vagy kényszerből (zsúfoltság), vagy éppen ezt élvezettel teszik. De csak egy kicsit irigylem őket, mert egyébként nonszensznek, és mélyen „állatinak” tartom ezt a kikapcsolódási módot.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
