NAPLÓK: Árnyékszerkesztõség Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 23:33 Összes olvasás: 7167Olvasói hozzászólások nélkül| 18. | vajdics: a-Jó-ság-pillérei | misinszki: nagyító | 2020-10-07 11:52 | | Nagyon sok értelme lenne a jó verseknek, Hanna. A DOKK-ra az emberek tanulni járnak (a kivétel hanyatt-homlok menekül, egyesek hangosan dúlva-fúlva, mások csendben elkullogva). Lesz, aki simán "csak" dicshimnuszt zeng (az egyébként önmagában miért is baj?), és lesz, aki érzékletesen rá tud világítani a vers erényeire. Az érdeklődőknek lehet ilyenkor "aha"-élménye, még annak is, aki veszi a fáradságot, és végiggondolja, miért találta "jónak" a verset. És ne hidd, hogy mindenki elismerően fog nyilatkozni egy versről, csak azért, mert XY szerint maga a csoda. A versek is csak olyanok, mint az emberek: jók és rosszak egyszerre. Erősek és gyengék. Egy verset a gyenge pontjai is erősíthetnek, ha az egész valamiért megáll a lábán. Nekem pl. nagyon sokszor ott szalad mélyre a mondanivaló, ahol valami emberien suta dolgot tapasztalok. A profán szentesíti a magasztos részeket (sokszor). De lehet, hogy másnak pont az a rész idegesítő, és kirakná a versből. Ilyesmiről (is) lehet beszélgetni, vitatkozni. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 17. | misinszki: nagyító | 2020-10-07 11:28 | Lehet, hogy én értem félre a Nagyító funkcióját, de nem az lenne a lényeg, hogy azok a versek kerüljenek bele, amik esetleg megosztóak, nem egyértelműen jók vagy rosszak, esetleg kis változtatással "jobbá tehetők"?
Ha jó verseket ajánlotok, max. a dicshimnuszokat lehet a nagyítós vers alá írni, annak meg mi értelme? Szerintem azért is szólnak hozzá kevesen a Nagyítóban, mert most mit írjunk? "Jó. Tetszett?" Már az is vicc, hogy jobbára maradandokkos versek kerülnek be.
És szerintem az is fontos lenne, hogy olyan költő verse kerüljön be, akinél van esély, hogy jelen van a Dokkon, hogy mondjuk segíthessünk is neki a hozzászólásokkal.
Jó lenne, ha visszatérnének a középpontba a versek, talán akkor a szerzők is visszatérnének. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 16. | vajdics: hétköznapi-praktikák | vajdics: kényelmesebb | 2020-10-07 10:04 | Még egy (szerintem, egyelőre beszélgessünk a Nagyítóról itt): a vers DOKK-os linkjét is megadhatná az ajánlattevő. Bosszantóan lassú előkeresni egy konkrét verset a DOKK-on. Az ajánló viszont onnan érkezik. A többieknek (de legalább a szerkesztőnek) megtakaríthatná az általa már megtett utat.
A. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 14. | maszat: nagyítózás | 2020-10-06 23:01 | | Már van két vers ajánlás. Lehetne sorba be is tenni a nagyítóba.. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 13. | Wesztl Miklós: Ajánlat | 2020-10-06 21:50 | Helló. Egy nagy kedvencemre találtam itt a dokkon. Ezt ajánlanám.
/úgy értelmeztem a kiírást, hogy a teljes szöveget is ide kell illeszteni, nemcsak a szerzőt és a címet/
Jó így?
Tóth Krisztina
A Minotaurusz álma
Ismerős vagy nekem, mint levetett kesztyűnek a mozdulat.
Ahogy üresen is megállnak ujjai az asztalon.
Dobolsz bennem, mint kongó testben a figyelő tudat.
Hogy nem, egyáltalán, vagy hirtelen mégiscsak és nagyon.
Ismerős vagy pedig, mint lepkének az esti lámpaláz.
Vagy csonkolt akácnak üres járdán a lombzaj.
Körkörös alagút, szem-száj nélküli ház.
Honnan is kezdjem el. Tudnád folytatni onnan?
Volt egyszer, hol nem volt, volt a gyerekkor senkiföldje.
Telekiabált kert bokrai közt az úttalan éjszaka.
Később az álom is, csöndes, hókásás senkiföldje.
Az állandó telek fagyó, fölengedő, lehulló, összeálló évszaka.
Figyelj. Amit most elmesélek, kezdettől benned is kész.
Hosszú és járhatatlan is, mert így lett kitalálva.
Ne szakíts félbe majd, mint levetett kesztyűben lebegő kéz.
Kanyargós lesz, sötét, mint a Minotaurusz álma. | |
| 12. | [tulajdonos]: Szabályzat--upsate | 2020-10-06 21:11 | A sietségben a szerzői vétó kimaradt, itt a frissített szabályzat:
A "játékszabályok" a következők.
1. Az Árnyékszerkesztőség naplóban lehet a Nagyítóba verset ajánlani, illetve az ajánlott verset támogatni.
2. Az ajánlások/támogatások sűrűségétől függően a legtöbb "szavazatot" kapó vers (majd előbb utóbb a többi is) Nagyítóba kerül, kivéve ha a szerző ezt ellenzi.
3. Az Árnyékszerkesztőség naplóba csak az ajánlások kerüljenek, a formátumról/eljárásról szóló vita maradjon a "Párbeszéd a Dokk jövőjéről" címűnaplóban.
4. A hozzászólások formátuma a következő legyen: a tárgy: javaslat vagy támogatás. A szöveg szerző+ mű címe.
5. Ha már valaki javasolt egy művet a többiek ugyanazt támogató üzenettel szavazzák.
6. Az első javaslattevő szóljon hozzá a Nagyításhoz ha ezt pár napig senki más nem teszi meg.
7. A szerző is itt jelezheti ha nem szeretne a Nagyítóba kerülni. Az üzenet címe legyen vétó a szöveg akár üres is lehet...vagy az is legyen szerző+ cím hogy egyértelmű legyen. | |
| 11. | [tulajdonos]: NAGYÍTÓ TESZTÜZEM | 2020-10-06 18:53 | Akkor itt is: Kísérletképpen itt gyűjtjük a javaslatokat a Nagyítóba kerüléshez
A "játékszabályok" a következők.
1. Az Árnyékszerkesztőség naplóban lehet a Nagyítóba verset ajánlani, illetve az ajánlott verset támogatni.
2. Az ajánlások/támogatások sűrűségétől függően a legtöbb "szavazatot" kapó vers (majd előbb utóbb a többi is) Nagyítóba kerül.
3. Az Árnyékszerkesztőség naplóba csak az ajánlások kerüljenek, a formátumról/eljárásról szóló vita maradjon a "Párbeszéd a Dokk jövőjéről" címűnaplóban.
4. A hozzászólások formátuma a következő legyen: a tárgy: javaslat vagy támogatás. A szöveg szerző+ mű címe.
5. Ha már valaki javasolt egy művet a többiek ugyanazt támogató üzenettel szavazzák.
6. Az első javaslattevő szóljon hozzá a Nagyításhoz ha ezt pár napig senki más nem teszi meg | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 9. | Vajdics Anikó: az árnyékból a fénybe | 2018-07-10 14:41 | Én pl. ezt a verset sokadjára olvasom újra. Csodálkozom, hogy senki nem lájkolta eddig (rajtam kívül). A lájkhiány még csak-csak. De olvasták-e elegen? Volt-e Nagyítóban?
És ami a verset illeti: "Tudod mit dajkálok/ a térdemen? A narancssárga zoknidat." Engem ezzel fogott meg.
Bártfai Attila Márk: Rengető
Tenyerembe bámulok. Üresnek találom.
Eltűnt belőle a kicsi kéz. Könnyű volt,
mint madárban a csont. Más "kicsikéz"
téged, Barátom. Tudod mit dajkálok
a térdemen? A narancssárga zoknidat.
Idegen lettem, minden képen. Ideges,
mogorva ember. Ki is szúrták arcomat.
Magamat sajnálom? Téged? Anyádat?
Zsolozsmázza pár hülye, hogy vívjam
derekasan a harcomat; majd meglátom!
Mégis mit? A bordairlányt, ahogy kádba
szar? Vagy atyját a sánta jószágot, a bősz,
katolikus mágust, ki üldöz minden jóságot?
A vietnami ficsúrt, a nevetségesre kigyúrt
ázsiait? Az hagyott rám. Téged, Barátom!
Szóval én szeretlek. Tettekkel is vigyáztalak,
amíg hagyták. Emlékszel a két adag mesére?
Egy békésre a papa kedvéért, és az ízlésed
szerint valóra, a jó véresre? Most magamnak
dumálom. A fal felé fordulok. Tele képekkel.
Üres arcommal magyarázom üres arcomnak
A két történetet. Az életről az egyiket, a másikat
a halálról. Képzelheted milyen idiótán röhögök
magamon. Tényleg kaparom kínomban a falat.
Egy~két hónap, és az éjszaka alatt tanyázom.
Álmodj szépeket, Picurka Macurka! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
