Ha a jelen dokk-forma taszítana, sokkolna, felkereshetsz valakit, aki formát alakít. Mit tartsunk jó dokk-formának? Álláspontok konfrontálnak.
Ha a dokkod elliptikus, mi volna jobb, mellik típus? Hogyha egy dokk pontszerű, triumfál a honderű. Hogyha egy dokk lineáris, kedveli sok liberális. Amikor egy dokk trapéz, nincs esély, hogy sokra mész. Hogyha egy dokk hengeres, benne szellő lengedez. Hogyha egy dokk téglatest, térfogata végletes. Hogyha egy dokk gömbölyded, érzelmeket hömpölyget.
Eltekintve két „ifjúkori botlásomtól”, rendre és szilárdan, persze kellő udvariassággal megfogalmazva, elutasítok minden olyan megtisztelő megkeresést, hogy szellemi alkotásommal emeljem egy-egy közös kiadvány, elterjedt szóval: antológia minőségét. Az említett második alkalom szilárdította meg bennem ezt a döntést, mert a kiadványban az enyémmel gyökeresen ellenkező világnézetnek hangot adó szövegek is megjelentek, amiről természetesen csak a kész kötet kézbe vételét követően szereztem tudomást. Megengedem, hogy nem releváns és nem indokolt a reagálásom, de úgy éreztem, hogy a szövegemmel azonos tárgyi közegben megjelenő nézetek rám is rossz fényt vetnek, és azóta nem teszem ki magamat hasonló kockázatnak – vagy mégis, folyamatosan azt teszem?
Aki egy adott, bármely szerző által igénybe vehető virtuális felületen több-kevesebb alkalommal publikál, szintén nem válogathatja meg sem a szerzőtársait, sem az általuk megosztani kívánt témákat és megközelítési módokat. Egyetlen módon kerülhető el, hogy az ilyesmire érzékeny alkotó kitegye magát az általam fent leírni próbált ellenérzésnek: ha minden művét egy saját oldalon teszi közzé, ahol adminisztrátorként jogosult megválogatni az esetleges vendégszerzők szövegeit. Erősen gondolkozom valami hasonló megoldáson – persze, szokás szerint jelentősen megkésve…
Amikor egy labdarúgó-mérkőzést televízión közvetítenek, a tartalom-szolgáltató igyekszik a látnivalóhoz tisztán sport jellegű a lehető legtöbb információt társítai. Ilyen például a riporter (szpíker), aki pontosan és szabatosan végigmeséli potosan ugyanazt, amit a néző a saját szemével lát. De ide értem a többé-kevésbé állandó képernyő-feliratokat is, amelyek tájékoztatnak a kezdő felállásról, a pillanatnyi állásról, az eltelt időről, a cserékről, stb. És persze szerepel a feliratokon a küzdő csapatok nevének rövidítése. Felidézek az utóbbira két példát.
Az időben későbbi élményem csak néhány napos: az angol Premier League-ben a Newcastle és az Arsenal játszott egymással, ezért a meccs teljes időtartama alatt látható volt a kéernyő bal felső sarkában a NEW ARSE felirat. A Google fordítóprogramja jó barátunk.
Korábbi eset volt, amikor a Bundesliga 2-ben az FC Kaiserslautern fogadta az Offenbach együttesét. A kb. 96 perc alatt végig ott virított a tájékoztató felirat: FCK OFF. A fordítóprogramot azonban ne németre, hanem angolra tessék állítani.
Az ősz visszavonhatatlanul beköszöntött. Kénytelenek vagyunk kinyitni a naftalinos bugyrainkat és szépen sorba előkészíteni a ruhatárunk komolyabb, negyobb felületű, gyakorta sötétebb színű, nehezebb súlyú darabjait: sapkát, sálat, kesztyűt, felöltőt, nagykabátot. A nem is annyira tüzetes átvizsgálásuk is feltárhat azonban komoly hiányosságokat, ahogyan az történt az alábbi esetben:
Megkísérlek leírni két, a felhaszálókra jellemző folyamatot. Pruxhammer Ottokár jól azonosított dokker feltölti "Pacsirtaröfögés újholdkor" című művét, majd kisvár. Kisvártatva megjelenik üzenőoldalán Kraft Emerencia szerki írott véleménye, észrevételezve, hogy szerencsésebb volna a "török áfium" összetételben a jelzőt nagybetűvel kezdeni, a második versszakot felcserélni a negyedikkel, az "így szólt" végződésű sorban három helyett csak egy kettőspotot írni, a versszövegben fölöslegesen megismételt címet eltütetni, és megkísérelni minden melléknevet az ellenkezőjére cserélni.
Ottokár válaszol: "Köszönöm, javítom és újra felteszem." Ígéretét meg is cselekszi a következő új cím alatt: "Pacsirtapöfögés félholdkor (jav).
Innen már a saját véleményem következik. A "javít" ige jelentése az, hogy "jobbít". Vajon garantálja-e bármi is, hogy a javaslatokat (lám, ez a szó sem véletlen...) megfogadva a verse jobb lesz?
Igencsak megfontolandó a javaslat; talán az az egyetlen hátránya, hogy a számomra alkalmas közlekedési eszköz Hatvan felé tartva nem tesz kitérőt Veresegyház felé. Nagyon is útba esik viszont Tura, amelyen áthaladva néhány perc erejéig igazi turisták lehetünk. Úgy módosítanám tehát a tervet, hogy találkozzunk a Budapestet Hatvannal összekötő legmagasabb rendű főúton elhelyezett helységnévtáblánál, akasszunk rá egy műanyagzacskót, valamelyikünk vegye kezébe a Gyurcsi által megjavított felhúrozott gitárt, majd valaki kattintson. Sajnos, a tábla feliratát legfeljebb Hetvenre tudnánk illegálisan javítani... És nem is követnénk el túl nagy hibát, hiszen az Univerzum tágul, idő kérdése csak, hogy ekkorára nőjön a távolság. Hiába: a valódi versírász a jövőbe lát!
