DOKK

nélküled bloggernek 6 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2026-05-18 16:50 Összes olvasás: 227829

Korábbi hozzászólások:

1272.	[tulajdonos]: ----	2020-05-28 09:02
A jó büdös életbe már, h ezt a kib*tt iskolát úgy kell szervezni még virtuálisan is, h minél több szenvedés kihozható legyen ebből a hátralévő időből. Hogy mi a büdös francért nem szenvedtem még eleget, h milyen kurvára lehet abban bízni, h a vezetőség majd megteremt minden lehetséges alkalmat a felesleges, simán kikerülhető szenvedésre. Különösen izgalmas lesz. Még csúnyábbat is tudnék. Nem, nincs a szenvedésnek vége. Még jön két-három, ha az igazgatónőn múlik, hat-hét adag. Én hülye, h azt hittem, megúszhatom ennyivel. Jön újra ugyanaz a szar még hatszor. És nem látom, mit tehetnék, h kikerüljem.

1271.	[tulajdonos]: gőzöm se	2020-05-27 22:23
Az egyik igazság az, h nem írtam hozzá egy verset se. Mármint egy jót/valamirevalót sem. Másrészt viszont, ahogy ma rájöttem, mert kerestem vmit, s áttúrtam az írásaimat, írtam hozzá egy egész csokorra való, semmirekellő költeményt. A szintet nem üti meg egy se, ha némelyikről az értetlen olvasó azt mondaná, még csak nem is vers. Sztem azok, csak nem jók. És zavarnak. Gőzöm sincs, mit kezdjek velük. Pl: Hát akkor nem fogunk beszélni. Mégsem mondom el, amit szavak nélkül meg se próbáltam, bár velük se tudnék, mert rád valahogy nincsenek szavak. Persze, lenne azért néhány közhely, amit szívesen említettem volna, hátha örülsz, és amiket, úgy adódott, nem mondtam még senkinek. De van bennem egy csomó mondat, ami azzal kezdődik: úgyse. Gondolom, idővel ők győznek majd, és ami olyan nehéz volt a napvilágnál néha, annyira zavarba ejtő, hogy mint mesében a fésűt, hogy erdő legyen belőle, dobáltam a távolságot közénk, arról belátom majd, hogy ott se volt, mert amerre a szem ellát ,nem lesz más, csak az erdő. Akkor háttal is kiválasztom a hangod száz másik közül, és nem kell többet rád néznem ahhoz, hogy lássalak.

1270.	[tulajdonos]: analóg	2020-05-27 15:33
Válaszok pedig vannak. Szépen, vagy rendetlenebbül csomagolva, személyre szabottan akár (az kicsit drágább), vagy a konfekciós egyméret. Gondolva van mindenre, amire érdemes. Korcsoportra, nemre, igenre (úh!), gazdasági és társadalmi helyzetre, már amit jó tudni róla, az ezekhez köthető önhiedelmekre, aspirációkra, a vágyak jól ismert tárházára, a kínok színes választékára, (ahol a megoldások pofonegyszerűsége önmagáért beszél), minden megvan, higgye el. Szóval, ha ezek után nem kap a kérdésére, nem arra válaszolnak netán, amit kérdez, akkor, bizony a kérdése rossz, a kiindulási alap, s ki kell mondani, sajnálattal, hogy a kérdező nem e világban gyökerez. Tessék áttelepíteni azokat a gyökereket, fazonírozni a gáttalan elmét, különben ne csodálkozzék, h tátog itt partra vetve, holmi élővízre szomjasan, valódi világot hörpinteni vágyva, miközben csorog alá, csorog, miközben vad, habzó nyálú tengerek, miközben itt még az ég is tajtékos és zúgnak a habok: az Élet. Vagy valami azzal analóg.

1269.	[tulajdonos]: Anna Katage	2020-05-26 22:45
Egy ház elé ért. Csupa üszök minden, szitál vmi finom szürke por. Leült és most vár türelmesen. Valaki a ház ablakából figyeli. Már nem tudom, melyikük vagy Te és melyik én. Aggódom érted néha. Nem baj, h minek látszik. Elüldögélek itt a ebben a másik, mégis valódi világban (a la Haruki Murakami) és amíg a porba írom a neved, érted. Nem hiszel másnak, csak saját belső önmagadnak. Valami megcsillan az ujjaim között, de nem találom meg újra. Nincs átjárás a világok között. Ezért lehet, hogy árnyékod megjelenik a falon, ami szoba volt egykor. Ha vezetne út ide, nem tenném meg veled, h erre a halott tájra kívánjalak. De ha lemondok rólad, megjelensz. Azt hiszem, ezt valahol tudtuk mind a ketten. Itt halott vagyok, amott nem tudok rólad. Ezek csak egy halott álmai.

1268.	[tulajdonos]: drunk	2020-05-24 20:29
No, most részeg vagyok. Egész konkrétan aknasugatagi áfonya pálinkából ittam ( számomra) tetemes mennyiséget, merthogy női okokból már megint rettenetesen fájt a hasam. 38 éve ezt csinálja. Részeg állapotomban sütöttem egy rakat palacsintát, amit józanul elképzelni sem tudtam volna, de Áronnal ez van, mióta megvan: nem viselem el, h csalódást okozzak neki. Továbbá kivittem a szelektív szemetet, meg rendbe raktam a konyhát. Jut eszembe, az egész bejegyzés arról szólt volna, h miből merítek erőt. Elolvastam a fiam egyik kedvenc könyvét, Stephen King-től a Ragyogást. Örültem, h tetszett. A világ nem szeret téged, de azért őrizd a szeretetet magadban, de közben azért ne hagyd magad, teljesen vállalható. De az erő, ami végül is a könyvben is ott van, h néha az ember összefut másokkal is, akikben ott a ragyogás. Ó, nem törvényszerűen, de megadadhatik. És adminisztrálom Moly-on, h elolvastam, s az én ( rendhagyó) szerzetes ismerősöm lájkolja. Stephen King-et. Na, ez ajándék.

1266.	[tulajdonos]: futility	2020-05-22 10:34
I am waiting for the day when the sudden, unexpected sight of your face like running into you on the street or seeing you walking by will not lead to any reaction I am waiting for the day when you cease to exist as a miracle when you are like everyone else a book closed at least to me a riddle unsolved which is no business of mine something remotely beautiful maybe whose beauty not cutting into me any more and on that same first day when I triumph at feeling nothing about you I will be swept over by some sadness at the futility of all things ever felt

1265.	[tulajdonos]: d	2020-05-21 20:19
I am a book never read a language unspoken an object for a purpose never put to use

1264.	nélküled: strange	[tulajdonos]: Anna Katage	2020-05-21 16:10
Nem mintha fontos volna, de a legjobban szeretett rész egyáltalán nem a főtéma, amit mki ismer belőle. Ez egyébként jellemző, pl Dosztojevszkijnek szinte a teljes életművét olvastam, a Karamazovokat 3x is, de a Bűn bűnhődést még mindig nem. Olyan is van, h találok magamnak vmit, vagy vkit, de ahogy egyre többen kezdenek róla beszélni, lesz egy pont, amikor teljesen elmegy tőle a kedvem.

1263.	[tulajdonos]: Anna Katage	2020-05-21 15:52
"Tegnap estefele azt a részt adták ráadásul, amit legjobban szeretek benne. Két erős emlékem is benne van, az egyik ő, ezt hagyom, a másik sokkal korábbi, még onnan való, mikor táboroztattam 23 évesen. Törpetábor - így volt hirdetve, valójában afféle napközis tábor voltunk, mindenféle izgalmakkal, pl az egyik kisfiú, egy mini Michael Jackson harmadik nap bicskát hozott, h azzal rendezze le, aki nem tetszik neki. A végére megsajnálta az ember, de addig még ebédnél elharapott egy poharat, szilánkokként kellett a szájából kiszedni, és nem volt szabad, h nyeljen, a kisebbek magától értetődően szólítottak fel, h töröljem ki kaki után a fenekük, egy kislány meg nem akart enni, hát én mindenféle mókával rávettem, h de mégis, erre belehányt a levesbe. Délután négyig voltunk úgy emlékszem, aztán vettem egy dinnyét, hazavittem az albérletbe, és felraktam a lemezjátszóra a Dvořák Új világ szimfóniáját, ami a lakótelepi fiókkönyvtárból volt vhogyan kikölcsönözve, és órákig feküdtem a padlón. Amikor lejárt, kezdtem elölről. Hatszor. Tízszer. Nem tudom."

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!