NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-09-07 04:43 Összes olvasás: 4998799| 1379. | [tulajdonos]: n | 2020-09-22 16:56 | Mert elmondom magamnak naponta tucatszor, h nem szeret és tudom, ez van a tudatomban, ha álmodok is vele, ott sem szeret soha, vagy mást viszont igen, vagy észre se vesz/meg se találom. De ha néz, vagy a közelembe jön (nem kerül ki), hiába tudom, h részéről ez semmit nem jelent, akkor ez nem fáj. Amikor viszont abbahagyja, akkor igen.
Nem tudom, pszichológus segítene-e ezen, ahogy legelőször írta. Azért írta, mert terhére voltam, most sztem nem vagyok, vagy csak ritkán. Ha távol van tőlem, akkor enyhül, mert felejtek, fakul az, ami miatt. Nem, nem akarom azt érezni, amit érzek. Nem akarom, h az orra, a szája ne legyen mindegy. Nem akarok a jelenlétére vágyni, se arra, h vmilyen szinten elfogadjon. Nem akarom szépnek látni, legalábbis nem akarom, h ez bármit jelentsen nekem.
Teljesen kilátástalan. | |
| 1378. | [tulajdonos]: h | 2020-09-22 15:41 | | Azt hittem, már nem tud fájni. Tévedtem. | |
| 1377. | [tulajdonos]: segget a számból | 2020-09-21 21:26 | A sorsnak olyan húzása nem lehet,
hogy vele megint egy helyre dobjon.
Pont olyan, mint ami kell.
Már meg se rezzenek.
Moccanatlan örülök, hogy van.
Más a dolgom itt, nem az,
hogy boldog legyek.
***
Egy fűszál sem borzolódik másképp
attól, hogy talán szerettelek,
akármi volt is, kevés volt,
belém tiport, nyom nélkül hegedt.
***
mondj le róla
a múlt maradjon ennyiben
mondj le, hogy földbe szegezzen
amit látnod nem szabad
gorgófej, szirénének, bögre alján féreglyuk,
vagy akna
mondj le arról, h akarj vmit, amit nem,
amit mindig is, amit nem lehet,
amit inkább nem. Arról, h érte.
Arról, h mikor mindent kizártál,
szorítottad magad sarokba,
csinálj mutatványt, h mégis.
Hogy amiről nem, csak arról.
Hogy róla elejétől végig.
Ő neked senki. Te neki soha.
A szerelem kétszemélyes. A bűn is.
Az ő oldalán nincsenek szavak.
Csak nemek. Az egész tagadása.
Lezárta. Lezárt. Rég kerek.
Miért beszélsz, ha nincs miről.
Miért néz most már
örökre egy szempár,
ami nem szeret.
*** | |
| 1376. | [tulajdonos]: zaj | 2020-09-20 10:46 | Tényleg elhallgatok eztán, ígérem.
Három álom kellett ma éjjel ugyanarról a témáról, h rájöjjek, h félrevezetett a zaj, mert most nem arról szól, h szerelem, vagy nem, hanem a szüleimről. És nem annyi, h szomorú vagyok, mert ebben a bágyadt fényben én náluk szoktam ülni a kertben, és nem tűnik normálisnak az, h otthon vagyok, ahelyett, h apám egyre nehézkesebb szöszmötölése lenne a háttérben. És nem is az, h felelősségteljes állampolgárként ne látogassuk most idős hozzátartozónkat, sem pedig az, h életünk ura, aki ifjúkorában Franciaországban felesége rémületére 'itt a piros, hol a piros"-ra tette fel az útiköltséget hazafelé, most több ezer emberi élettel teszi ugyanezt.
Hanem arról, h a krónikus beteg szüleim amiatt, h sem én, sem az öcsém nem tudunk bevásárolni nekik, kénytelenek rendszeresen kijárni az exponenciálisan dagadó járványba. Nem látom, mit tegyek. | |
| 1375. | [tulajdonos]: H | 2020-09-19 19:46 | Hülye vagyok, de nagyon.
Egyébként az előző verset csak a 11-13 sorok miatt raktam fel, de az ezzel kapcsolatos foszlányt most nincs kedvem. Asszem egy darabig inkább füzetbe kéne írnom. | |
| 1374. | [tulajdonos]: - | 2020-09-19 17:11 |
Pilinszky János: Tilos csillagon
Én tiltott csillagon születtem,
a partra űzve ballagok,
az égi semmi habja elkap,
játszik velem és visszadob.
Nem is tudom, miért vezeklek?
Itt minden szisszenő talány,
ne fusson el, ki lenn a parton,
e süppedt parton rámtalál.
S ne félj te sem, ne fuss előlem,
inkább csittítsd a szenvedést,
csukott szemmel szoríts magadhoz,
szoríts merészen, mint a kést.
Légy vakmerő, itélj tiédnek,
mint holtak lenn az éjszakát,
vállad segítse gyenge vállam,
magam már nem birom tovább!
Én nem kivántam megszületni,
a semmi szült és szoptatott,
szeress sötéten és kegyetlen,
mint halottját az itthagyott.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1373. | nélküled: math | [tulajdonos]: numbers | 2020-09-18 20:13 | | Egyébként 1372 bejegyzésnél 138-at lehet visszalapozni, mivel egy lapon 10 bejegyzés jelenik meg, s a fölös 2-nek új lapot kell kezdeni. Utálom, mikor nem gondolkozom. | |
| 1372. | [tulajdonos]: numbers | 2020-09-18 18:37 | Tegnapról mára több mint 100-zal nőtt az 'olvasottságom'. Mármint ennyiszer kattintottak rá délután négy és hajnali 5 között, amikor keltem, nem feltétlenül olvasva el a megjelenő tartalmakat. Ilyen brutális növekedésre utoljára akkor emlékszem, mikor a fiatalemberrel idióta módon megosztottam a naplóm linkjét kedden hajnalban, s aztán csütörtökön értekezlet után, mikor felszálltam a buszra, elhűltem attól, h a szemem láttára mentek föl a számok. Mire hazaértem, már 30-cal nőtt, és két órán belül befutott a második elutasítása is.
Szóval asszociatíve, aminek a valósághoz sok köze nincs, akár ő is lehetett volna a tegnap esti 'olvasóm', mindenesetre akárki is volt, a számok attól mennek így, ha vki visszalapoz, minden újabb megnyitott oldalnál ugrik egyet. Így az 1372-dik bejegyzésnél 137-et lehet visszalapozni, akárki is volt, az egészet ő sem nyitotta meg. (Ami nem is baj, sok minden van itt, amit szégyellek, s rég megsemmisítettem volna, ha lehetne. De törölni nem lehet, ennek köszönhetem, h még mindig van naplóm, ami sokkal inkább jó, mint fordítva, mert jó néhányszor indulatból töröltem volna az egészet, ha megtehetem. S van annak tanulsága, nevelő hatása, h nem tudom eltüntetni azt sem, amitől ég az arcom.)
Ember nincs, aki valaha is elolvassa az egészet, nem is kívánnék senkinek ilyet, de reggel az elmélet szintjén azért felmerült, h ha vki megtenné és látná az egészet egyben, az mit gondolna rólam. Pontosabban, h szeretne-e a végére. És mondhatnak az önsegélyező könyvek bármit, de biztos vagyok abban, h nem. (Egyszer írtam arról, h milyennek képzelem a mennyet: h Az, aki az egészet, mindent lát belőlem, az kis gondolkodás után zsebre tesz, s ott elzötykölődök a világ végezetéig. A végtelenbe belefér, a mindenhatóságba is, ami nem azt jelenti, h ez a lehetőség valaha is teljesül, de akár.)
Nem tudok rajta eligazodni, azt se tudom már, ha rám néz, akkor barátságos a tekintete, vagy ellenkezőleg. Néha voltak fura, látszólagos egybeesések a publikált tartalmaim és a másnapi viselkedése között, ez sem segít tisztábban látni. Mindenesetre tegnap nem zavartam, ma igen.
Ő az egyetlen, akinek megadtam, h hol és milyen néven blogolok. Rajta kívül tudják itt néhányan, mert összerakták a naplós és a Bírálandokk-os versekből, de a hétköznapjaimból csak neki engedtem meg, h lássa, ha akarja. Remélem, nem azt jelenti ez a megugrása a számoknak, h megosztotta mással, mert az elég keserű lenne azért. | |
| 1371. | [tulajdonos]: é | 2020-09-15 19:34 | | Majdnem megérkeztél, de az utolsó előtti pillanatban felpattantál, h majd mindjárt jössz. A fél világot megkerülted azóta, lezajlott a fél világtörténelem. Egy kövön ültem akkor, egy tisztáson, bükkfák körben. Most se kő, se fa, se tisztás. Te nem jössz, mert nem is akartál visszajönni. Nem is ültél ott velem. Csak képzelem, h valahol messze összekoccan a fogad. Csak képzelem, h én ugyanattól vacogok. | |
| 1370. | [tulajdonos]: want | 2020-09-15 06:34 | Ezt, ha másokról van szó, nem így gondolom, de magammal kapcsolatban itt motoz: hogy mit erőlködök én még ötvenévesen. Ami a szívem megdobogtatja, és itt nemcsak erre a lassan kétéves érzésre gondolok, hanem a szellemi aktivitásra is, ahhoz én már öreg vagyok, azokat már rég meg kellett volna tenni, a kenyerem javán már túl vagyok, addig kellett volna, amíg voltam benne, most már kínos a fiatalabbak közt. Meg mintha előlük venném el a helyet.
Nekem - és ez sem új- már nem kéne akarnom semmit. Lennem se feltétlen, legfeljebb a réseket tömni, ahol kell ilyesmi. Nem szabad akarni. A szerelem jól tette, h úgy alakult, ahogy, jó, h nem szeretett, h nem nyílt meg soha, mert rossz belegondolni, mi lett volna, ha igen. Ha tényleg megszeret és kinyitja magát. Nekem. Nem ezt érdemli, sokkal-sokkal jobbat. Talán vége. Nem az érzésnek, bár amiatt is, h én ezt megtettem vele, h szerelemmel gondoltam rá, iszonyodom magamtól néha, hanem az akarásnak részemről. Nem akarhatom, h szeressen. Mert az neki nem lenne jó.
Egyébként ő egy titok, amin szigorúan egy másik életben elmerengenék évekig. Amit ott messziről szívesen megnéznék, mint vmi megfejthetetlent az égen, vagy a hegy tetején, h még megvan. Tudnám, h nagyon szép. De már nem látnám.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
