Szerintem, ha vki elmondaná, h kell videót iderakni, nálam nem menne, a kedvencek lista is csak nálam törölte frissítéskor önmagát. No de mindegy.
Alapvetően jobb meggyőződésem ellenére vagyok itt, pusztán, mert nem vagyok képes egy másik, működő helyet beüzemelni, az írás meg elég rendesen rám jött. Olvasottsága ugyan gyakorlatilag nulla, nem is várom el senkitől, viszont egyáltalán nem haszon nélkül való, az írás(készség) hatalom, ahogy idén több ízben rá kellett döbbennem. Birodalmak dőlése akár.
A táncról akartam, mert végre találtam táncolható zenét, isten tudja mióta nem táncoltam már, de most megint és egy csomó boldog asszociációt hozott magával. Na szóval engem semmi módon nem lehetett társas- meg néptáncra tanítani, megőrültem a jobb-bal típusú dolgoktól, de táncolni mindig is imádtam. Képtelen vagyok szabályokat betartani, de ha behunyom a szemem és ráhangolódom, akkor adja magát, belülről, hogy mit. Ez leginkább cigányos, vagy kissé kerengő (kerge, yeah) dervis beütése van, nem publikus, csak rám tartozik, meg arra az izére, ahol ilyenkor vagyok. Következésképp tökmindegy, h nem fiatal test csinálja, mert az ima egy formája. Ha elég jól megy, mindent ki tudok táncolni.
Angolul könnyebben menne, ott valótlan múlt a feltételes, még meg se történt, máris vége van, így állítanám, mondanám, hogy ha, tegyük fel, én bele, bármibe, ami máris múlt, pedig ki se mondtam, az nem virág lenne, nem is tünde kép, csak valami határozatlan névmás, vagy mutató, talán, mert azt képzelném, mert hülye lennék megint, hogy rám mutat, hogy az ott mintha (én) lennék, ahol ebből következően nem vagyok, de akarnék lenni, mert jajnemárhülyehülyehülye lennék addigra, veled.
A munkahelyemen töltött 9. óra azért veszedelmes, mert meglazul a kontroll és elkezdem kimondani, amit nem szabadna. A 10-ben észreveszem, h azért irtózom bizonyos szép, kerek mondatoktól, mert pengét rejtenek. A 11-ben ezek a pengék a bőröm kezdik hasogatni, miközben feltűnik, h egyes szófordulatoknak enyészetszagú a szája.
kurvára unom, h az itt az ott. akiknek van, azoknak adatik, akiknek nincs, azoktól az is elvétetik, amijük. kurvára unom a saját forgatókönyvem, lehunyt szemmel megmondom, mi jön. unom azt a sok statisztát, aki mindig eljátssza ugyanazt. meglephetne már vki egyszer. léphetne már vki a tábla mellé, vagy lóugrásban királynővel, vagy kivételesen legalább egyszer ne ugyanazzal a kurva futárral ütne le.
mert nem vagy idevalósi nem vagy pesti nem vagy fiatal nem vagy férfi nem vagy gazdag de nem vagy olyan szegény se nem vagy polgár nem vagy értelmiségi nem vagy paraszt nem vagy katolikus nem vagy ateista nem vagy liberális nem vagy roma
ezért
gyüttment vagy vidéki vagy (és paraszt) városi vagy hitetlen vagy vallásos vagy gádzsó vagy buta vagy és csak nő
hiába hiszed hogy csak olyan ember meg a gondolataid
pedig te, neveltetésed, háttered, génjeid, saját önálló döntésed alapján, senkit, csak talán, ha már röhögni sincs kedved, ha már kénytelen vagy elhinni, hogy mindenütt ez a norma, akkor ezt, nem az embert, de ezt az önkéntelen, nem is tudatos, csak talán neveltetése, génjei, háttere alapján megnyilatkozót
azt mondtad, barát. én ettől berúgtam, kár tagadni. nem mintha. szófordulat, nincs mögötte senki, csak újabb szavak. lépcsőforduló, korlát. bordái. újabban hipotetikus pingpongot játszom. szavakkal. tegyük fel, a szavaiddal. mi lenne ha. nem bánnám, ha elgondolnál. cserébe én is elgondollak. ha kell. (ha nem.)
'… or perhaps this will just be one of life's dangly plot-lines that one never revisits.'
'Empires die, like all of us dancers in the strobe-lit dark. See how the light needs shadows. Look: wrinkles spread like mildew over our peachy sheen; beat-by-beat-by-beat-by-beat-by-beat-by-beat, varicose veins worm through plucked calves; torsos and breasts fatten and sag; behold Brigadier Philby, French kissing with Mrs Bolitho; as last year's song hurtles into next year's song and the year after that and the dancers' hairstyles frost, wither and fall in irradiated tufts; cancer spatters inside this tarry lung, in that ageing pancreas, in this aching bollock; DNA frays like wool, and down we tumble; a fall on the stairs, a heart-attack, a stroke; not dancing but twitching. This is Club Walpurgis. They knew it in the Middle Ages. Life is a terminal illness.'
(David Mitchell: The Bone Clocks)
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.