Szóval ebben a suliban is az van, ami a kéttannyelvűben, h kidolgozzák és felmondják a szóbeli tételeket. A gyakorlatban megkapnak vmi kész szöveget, s azokból felelnek. Ez a szóbeli érettségi, illetve a nyelvvizsga felkészítés is. Rajtam kívül 7 angol- és 4 némettanár van és kivétel nélkül mki ezt csinálja. De még a magántanárok is, akikhez némelyik gyerekem jár. Nagyon hülyén és kifejezetten rosszul érzem magam. Én SOHA nem így készítettem, illetve nem igaz, pályám legelején, de, de azt úgy tartom számon, h akkor még nem jól csináltam. Nyelvvizsgáztatói képesítésem is van, a képzésen is elmondták, több nyelvvizsga honlapján is ott van, h B2 szinten kell ko9mmunikálni, NE próbálkozzanak betanult szövegekkel. De a gyerekek elvárása is ez, mert ez számukra a felkészítés. Nagyon hülye helyzet. ** Szorongok. Attól félek, h elveszejtem magam. Hamis tanúzásomtól saját (igaz) peremnél.
Bő négy éve költöztünk családilag s bár csak pár utcányira, de úgy éreztem, hogy soha többé nem szeretnék ilyesmit csinálni... Brrr! Bár, ahogy itt alakulnak az események, lehet, hogy előbb-utóbb pánikszerűen el kell menekülnünk valami élhetőbb helyre, ahol nem kell türkül skandálni az illiberális szót... ;-)
Az egyik visszatérő álmom a kölktözés. Egy csomó ideig ez afféle vágyteljesítő, problémamegoldó dolog volt. Az új házban rendszerint sokkal több a hely, és mindig be van rendezve régi bútorokkal, amik tele vannak holmival, ami vagy megoldás problémákra, vagy pl egy könyv, ami végre vhova elvezet. Mindig jó érzés, megkönnyebbült boldodság volt a költözés, amiből csalódottan riadtam a valóra. Később, mikor már itt laktunk, ahol most, visszavágytam, nemcsak azért mert időnként elég meredek helyekre költöztünk álmomban, hanem mert álmomban is tudtam, h ez a hely jó volt hozzánk/nekünk, az egyetlen dolog, ami stimmelt. Pech, h nem a megfelelő településen van. Nem emlékszem viszont, h lett volna olyan, amit tegnap éjjel álmodtam. Tudniillik, h benn vagyok a házban, ahova költöznénk, megint berendezve, megint nagyobb, tán még jó helyen is van, de álmombanb is tudom, h csak úgy teszek, csak jó lenne, mert nem tudunk költözni, nincs meg a rávaló. Nem lesz több költözés. Gyerekkoromban egy ideig járt a Kincskereső folyóirat, abban olvastam egy Nemere-novellát egy pasasról, aki arra használta jövőbelátó képességét, h megnézte a lottószámokat. Nem vitte túlzásba, meggazdagodott, aztán, mikor fogytán volt a pénz, megnézte megint. Vmi folyosófélén úszott át, csütörtökből a péntekbe. Aztán egy nap nem sikerült. A péntek előtt áthatolhatatlan fal fogadta. Rájött, h ez azt jelenti, h számára nincs már holnap. Másnap holtan találták. * Keresek egy idézetet, amit sajnos dunsztom nincs hol olvastam mostanában. Állítólag vmi egyiptomi írótól van, akinek a nevét szerencsésen elfelejtettem, s vmi olyasmi, h nincs szomorúbb tanúbizonysága a ...(na, minek is?), mint az öregedő emberi test. Jó lenne megtalálni, ha költözöm, ha nem.
tegnap meglegyintett a boldogság régen volt utoljára ilyen óvatosan szemügyre vettem mitől is lehet a be nem ágyazott kanapén egy naptócsában ültem egy könyvvel, amit volt még időm olvasni megtévesztő béke nem vártam senkit, nem kellett máshova mennem máshova figyelni- az is ráért éppen és úgy tűnhetett hogy falakon túl még megvan még megvannak az emberek
Mindenki az időmet viszi. Ami könnyű: vásárolni. Felhalmozni. Ami nehéz: megszabadulni. Eltüntetni. Teleírni könnyű. Telezsúfolódni. Összekötőződni. Aminek engedsz, azt ismered el gazdádnak. Akié az időd. Hogyan juthatnék lélegzethez? Hogyan juthatnék időhőz? Mi tart rabságban engem? Nem hiszem, h munka szempontjából még bármi jó történhetne velem. A legjobb, amit el tudok képzelni, h túlélem. A holnapot, a hetet, a tanévet. Hogy nem bukom bele, nem omlok össze, se testileg, se lelkileg. Óriási teher. Miért csinálom? Pénzért, h a családot. Pedig a legszívesebben leülnék sírni. Vagy elmennék a hegyre és aludnék meg hallgatnék. De a gyerekek előtt nem lehet ilyen példa. Meg szükségük is van rám. Az ép elmémre is pl. Ezért úgy teszek, mintha lenne.
Az új iskolámban nem biztos, h lesz órarend szeptember 1-re, mert tegnap felmondott egy újabb kolléganő. Ö a hetedik június óta. Az indoka ugyanaz, mint annak, akinek a helyére engem felvettek: annyi a plusz, estébe nyúló tanításon kívüli program, h nincs ideje a gyerekével lenni. A tantestületben riasztó számban vannak 1-2 évee elvált kolléganők. Ezek azok a dolgok, amik nem látszanak, mikor állásra jelentkezel. 24 évig tanítottam az első munkahelyemen. A dolgok számomra az új Köznevelési törvény bevezetésétől fordultak drasztikusan rosszra. Volt a Tanítanékkal a Lázadás éve, amikor próbáltunk, közel ezer iskola, a pedagógusok 25%-a tenni vmit, h ne ez legyen. Ma is Requiem for a Dream mappában vannak lementve azok a dolgok nálam. Mikor legutóbb belenéztem, sírva fakadtam.. Ez, a 2015-2016-os év, volt nálunk az igazgatóválasztás éve is. Nem szavaztuk meg. Mégis kinevezték azt, aki 20 éve belegonoszult a hatalomba. Egy évre rá jöttem el. Van hova menni. Csak eddigi tapasztalataim szerint azért van, mert mindenhonnan menekülnek. Mindenhol sok az olyan kolléga, aki csak pár éve (5-) van ott, mert vhol máshol már nem bírta tovább elviselni ezt, vagy azt, de ami a közös az összes eddig hallott történetben az az, hogy végső soron az igazgatót. Még júliusban vettem egy használt biciklit egy K-i rendőrtől, aki mikor meghallotta, h hova jövök dolgozni, kifakadt, h pár éve az itteni tanárok olyanok, mint a legyek, csapatostul szállnak fel, h aztán más elrendezésben foglalják el ugyanazokat a helyeket.
*** Zsúfolásig tömve az életem kacattal. Fontoskodik. Nem sikerült elmennem a Hegyre meghallani a saját gondolataimat. De néha felbukkan a víz alól ez meg az. Hogy jó vagyok matekból. Úgyhogy miközben lelépek a járdáról arra gondolok, h ha elég soká nézem, akkor ahogy anno a matekfeladatok, a saját kacatos, kusza életemben is fel fogja magát fedni az, amitől rájövök, h miről is van szó.
A nyilvánvalón túl ez azért is jó hír, mert mikor el kellett volna mennem orvoshoz, épp 2 állás közt voltam, ígéret volt, de szerződést még nem írtam alá. Mikor ez megtörtént, akkor mentem, de a szerződés szerint 3 hónap próbaidőn vagyok, mialatt indoklás nélkül megválhatnak tőlem. A nyilvánvalón túl munkaügyi szempontból is fatális lett volna egy pozitív eredmény. Az irrealitás érzésem megszűnt, valószínűleg a vázoltak okozták.
